A magyar mérnöki tudomány egyik legnagyobb alakja, Bánki Donát olyan találmányokat alkotott, amelyek évtizedekkel előzték meg korukat.
Ha a világ legnagyobb feltalálóiról esik szó, többnyire külföldi nevek jutnak eszünkbe. Pedig Magyarország is adott olyan géniuszt a világnak, akinek munkája alapjaiban formálta át a belső égésű motorok fejlődését. Bánki Donát nemcsak kiváló mérnök és professzor volt, hanem olyan újító is, akinek találmányai ma is meghatározzák a modern gépészetet.
Apja honvédségi orvos volt a szabadságharcban
1859. június 6-án, a Komárom vármegyei Bakonybánkon született Lőwinger Donát, akit ma már az egész világ Bánki Donátként ismer. Nevét egyetemistaként magyarosította: szülőfaluja iránti tiszteletből választotta a Bánki vezetéknevet.
Családja mély hazafias értékeket képviselt. Édesapja, dr. Lőwinger Ignác körorvosként az 1848–49-es szabadságharc idején a honvédség főorvosaként szolgált egészen a fegyverletételig. Ez a szellemiség nagy hatással volt a fiatal Donátra is, aki már korán a tudomány és a műszaki alkotás felé fordult.
A Budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd a MÁV Gépgyárban és később a Ganz-gyárban dolgozott szerkesztőmérnökként. Tudományos pályája sem szakadt meg: előbb tanársegédként, majd 1899-től haláláig a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzoraként oktatta a mérnökhallgatókat.
Bánki Donát szenzációs találmánya
Bánki Donát nevét leginkább a Csonka Jánossal közösen végzett munkája tette ismertté. Kettejük együttműködéséből született meg a Bánki–Csonka-motor, amely a Ganz-gyár egyik legsikeresebb fejlesztése lett.
Talán még ennél is jelentősebb volt az 1893. február 11-én bejegyzett szabadalmuk: a fúvókás benzinkarburátor, vagyis a benzinporlasztó. A találmány kulcsszerepet játszott a belső égésű motorok fejlődésében, és évekkel megelőzte azt a megoldást, amelyet később sokan a német Wilhelm Maybach nevéhez kötöttek.
A porlasztó lehetővé tette, hogy az üzemanyag sokkal hatékonyabban keveredjen a levegővel, ami jobb teljesítményt és gazdaságosabb működést eredményezett. Ez az elv hosszú időn keresztül meghatározta a benzinmotorok működését.
A motor, amely új utat mutatott
Bánki azonban itt nem állt meg. Egy évvel később megalkotta saját nagynyomású robbanómotorát, az úgynevezett Bánki-motort.
A konstrukció egyik legnagyobb újítása az volt, hogy a hengerekbe porlasztott vízzel hűtötte a robbanókeveréket. Ennek köszönhetően nagyobb kompressziót lehetett alkalmazni, ami jelentősen növelte a motor hatásfokát.
Nemcsak feltaláló, hanem kivételes tanár is volt
A Magyar Tudományos Akadémia 1911-ben levelező tagjává választotta, de legalább ilyen fontos volt számára az oktatás.
Hallgatói szerint rendkívül lelkiismeretes professzor volt, aki nemcsak előadásokat tartott, hanem saját jegyzeteket is készített számukra. A magyar mérnökképzésben úttörőként vezette be a laboratóriumi oktatást, amely ma már természetes része minden műszaki egyetemi képzésnek.
Számos szakkönyvet írt a hidraulikáról, gázmotorokról, kompresszorokról és gőzturbinákról, amelyek hosszú éveken át alapműveknek számítottak.
Nevét egyetemek, középiskolák és műszaki intézmények viselik, emlékét kisbolygó, emlékérem és emlékpénz is őrzi. A Bánki–Csonka-motor első példánya ma is megtekinthető a Közlekedési Múzeum gyűjteményében, míg kéziratai és tudományos hagyatéka a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem levéltárában maradt fenn.
Borítókép: Wikipédia, AI segítségével javítva.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.