Hová szökik a szökőév?

Hová szökik a szökőév?

Az idei, 5757. év nem tizenkét, hanem tizenhárom hónapból áll. Az alábbiakban megismerkedhetünk a zsidó naptár rejtelmeivel

Naptárunk abból az időből ered, amikor Izrael fiai Egyiptomban megkapták az első parancsolatot. A Tóra utasítása szerint a zsidóknak a Hold járásához kell igazítaniuk a napok számítását, nem pedig – ahogyan már akkor általános volt – a Napéhoz.

A hónapok számítására a lunáris kalendárium – a Hold-naptár – alkalmasabb, mint aszoláris, a Nap szerinti. A hónapok kezdete és időtartama könnyebben megállapítható a Hold fázisainak megfigyelésével. A Nap járása nem mutatja a hónapokat, hiszen a „naphónapok” számítás eredményei: úgy jöttek létre, hogy az év időtartamát elosztották tizenkettővel.

Természetünk szerint is jobban kötődünk a Holdhoz, mint a Naphoz. Akárcsak a Hold, amely az egymást követő fázisok során növekszik és fogy, mi is hol fényesebb, hol sötétebb időszakokat élünk át, a növekedés és a csökkenés szakaszait. A Nap mindig fénylik, de az ember nem mindig mutatkozik tökéletesnek és ragyogónak. Az emberi természet a Holdat tükrözi: neki is megvan a maga sötét oldala; jó és rossz, magasság és mélység, fent és lent között ingadozik.

A holdév azonban nem tart lépést az évszakokkal, és zavart okoz az ünnepek menetrendjében, különösen Peszáchkor. A probléma a következő: a holdhónap 29 és fél napból áll, ami 12-vel szorozva 354 napot tesz ki – 11-gyel kevesebbet, mint a szoláris év 365 napja. Ez a különbözet három év alatt már 33 napot jelent, s emiatt Peszách – „húsvét” – kifejezetten tavaszi ünnepe lassan a télbe hátrál.

A szökőév visszazökkenti a zsidó naptárt a rendes kerékvágásba. A két-három évenként beiktatott plusz hónap segítségével a lunáris naptár összhangba kerül a napév évszakaival, így Peszáchra mindig tavasszal kerül sor.

A szökőév azonban nemcsak számokat és matematikai képleteket rejt magában. Tágabb értelmezésben azt jelenti, hogy valami új következik a zsidóság életében.

A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem M. Schneerson hangsúlyozza a szökőév szellemi jelentőségét: szerinte ez az időszak fontos személyes üzenetet hordoz mindenki számára. A szökőév azt jelképezi, hogy a javulás útjára lépés, a tsuvá – a megtérés – és a bűnbánat befolyásolja életünket. Nemcsak a jövőre van hatással, hanem a múltban elkövetett hibák következményeire is.

A szökőév megmutatja, hogy behozhatjuk az elvesztegetett időt: sohasem túl késő! Nincs veszve semmi, még ha elhanyagoltuk, elhagytuk is a zsidó életet. A héber „tsuvá” szó szerint „visszatérést” jelent: a múlt negatív eseményei megtisztulnak általa, és valami jóvá, pozitívummá alakulnak át.