Yehuda Hauptman, a Tkuma mosáv utolsó holokauszttúlélő alapítója, 2023-ban ismét a túlélés szélére sodródott – ezúttal a Hamász támadása során.
Tkuma mosáv neve sokáig ismeretlen volt az izraeli lakosság nagy része számára – egészen 2023. október 7-éig. Azóta a település a mosáv nyugati szélén álló „Kiégett Autók Emlékhelyével” vált az emlékezés jelképévé, ahová az izraeli kormány az aznapi támadás során megsérült járműveket gyűjtötte össze. A hely mára zarándokhellyé vált az ország déli részére látogatók körében. Tkuma a Gázai övezet határától mindössze 7 kilométerre fekszik – és csodával határos módon épphogy elkerülte az október 7-i vérengzést. A mosávot 1946. október 5-6-án, jom kipur után egy nappal alapították a Negev-sivatagban, tíz másik településsel együtt. Az első lakók többsége kelet-európai holokauszttúlélő volt – innen kapta nevét a hely: „Tkuma”, héberül „újjászületés”.
Ma azonban már csak egyetlen holokauszttúlélő él Tkuma területén: a 87 éves Yehuda Hauptman. A közösség egyik alapítóját, Shoshana Neumannt tavaly veszítették el. Yehuda 1938-ban született Csehszlovákiában. Amikor a szlovák kormány a náci Németországgal kezdett együttműködni, családja 1941-ben Budapestre menekült.
„A bátyám és nővéreim Csehszlovákiában maradtak – nem élték túl,”
mesélte. „Azt hitték, ha csöndben maradnak, a vihar elkerüli őket. De nem így lett.”
Gettóba kényszerítették őket
1944-ben, a német megszállás után Yehuda családját gettóba zárták, sárga csillagot kellett viselniük. Apját munkatáborba hurcolták – egyszer megszökött, de két hét múlva újra elfogták. Yehuda a gettóból kiszökve ételmaradékokat keresett, hogy családját életben tartsa.
A nácik 1944. május 15. és július 9. között több mint félmillió magyar zsidót öltek meg – mindössze két hónap alatt.
„Sors volt – másokat vagonokra raktak, minket nem,” mondta halkan.
Izraelbe alijázott a holokauszttúlélő
1950-ben nővérével együtt alijázott Izraelbe. Kezdetben egy kibucban dolgozott, majd a Nahal-hadosztályban szolgált, és több háborút is megélt. Végül feleségével, Judittal Tkuma mosávba költöztek, ahol a Negev-sivatag zölddé tételén dolgoztak.
Hat gyermekük, 23 unokájuk és 10 dédunokájuk van.
Október hetedike
Hauptman az október 7-i tragikus eseményeket „sorscsapásnak és csodának” nevezi egyszerre.
„Szimchát Tóra volt, a lányom és unokáim nálam voltak. Ünnepelni akartunk. Én útnak indultam a zsinagógába, nem érzékeltem, mi történik. Rosszul hallok – a rakétariasztót sem hallottam.” Egy szomszéd szólt neki útközben, hogy azonnal menjen haza, mert támadás van.
A terroristák – mint mondja – „egyszerűen elhaladtak a kapun kívül. Volt egy rendőr, aki saját autójával zárta el a bejáratot. A biztonsági parancsnok azt mondta: ‘Ne lőjünk. Nincs elég fegyverünk vagy lőszerünk.’ És a terroristák továbbmentek.”
Tkuma a támadás után hónapokra kiürült, de a távolság csak elmélyítette Yehuda kötődését a földhöz.
„Tkuma alapítói között voltak holokauszttúlélők és született izraeliek is. A cél az volt, hogy még az ENSZ felosztási terve előtt zsidó jelenlétet hozzanak létre a térségben.”
A hatnapos háború után Tkuma mezőgazdasági központtá nőtte ki magát.
„Mi mutattuk meg a környék új betelepülőinek, mit érdemes termeszteni itt a Negevben.”
Politikai kérdésekre szűkszavúan reagál:
„Túl kicsi vagyok ahhoz, hogy véleményt formáljak” – mondja, majd idézi a Példabeszédek könyvét:
„Sok gondolat van az ember szívében, de az Örökkévaló tanácsa megvalósul.”
Viszont fájlalja, hogy sok ultraortodox férfi nem vonul be:
„Régen a jesivák vezetői azt mondták: aki nem tanul Tórát, az tartozik a hadseregbe. Ma már ezt nem mondják.”
Szerdán, a holokauszt emléknapján Yehuda Hauptman volt az, aki a Jád Vásem hivatalos állami megemlékezésén elmondta az „El Male Rachamim” imát – ő, aki gyermekként túlélte a vészkorszakot, és időskorában egy újabb tömegmészárlást.
Forrás: allisrael
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.