Január 27. nemcsak egy dátum a naptárban, hanem az emlékezés morális parancsa: annak a napnak az évfordulója, amikor a világ szembesült Auschwitz felfoghatatlan valóságával.
1945. január 27-én a szovjet Vörös Hadsereg felszabadította az auschwitzi koncentrációs tábort. Ennek emlékére tartják világszerte ezen a napon a holokauszt nemzetközi emléknapját, figyelmeztetésként arra, hová vezet a gyűlölet, az embertelenség és a hallgatás.
Az emlékezés napja
Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén egyhangú határozattal nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává. A döntés célja az volt, hogy méltó módon emlékezzenek meg az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-i felszabadításáról, és hangsúlyozzák „az emlékezés és a tanítás felelősségét”.
A határozat világos üzenetet fogalmaz meg: a jövő generációinak ismerniük kell a náci tömeggyilkosságok történetét, amelyek során mintegy hatmillió ártatlan ember – túlnyomórészt zsidók – vesztették életüket.
„Hamarosan nem marad szemtanú”
„A holokauszt túlélői a szemünk láttára fogynak, és hamarosan nem marad senki, aki beszélhetne a soá borzalmairól. Ezért erkölcsi kötelességünk, hogy a fiatalabb generációt arra ösztönözzük, hogy meghallgassa, megbecsülje és tovább mesélje a hősök és áldozatok történeteit az elkövetkező generációk számára” – fogalmazott korábban Amira Ahronoviz, a Jewish Agency for Israel főigazgatója.
A „végső megoldás” és áldozatai
A hitleri Németország 1942 januárjában tette hivatalossá az európai zsidóság megsemmisítésére irányuló tervét, az úgynevezett „végső megoldást” (Endlösung). A holokauszt – a görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat”, héberül: soá – során nemcsak zsidók, hanem mintegy kétszázezer roma, valamint identitásuk miatt üldözettek és fogyatékkal élők is áldozatul estek.
A budapesti Holokauszt Emlékközpont adatai szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak száma öt- és hatmillió között mozog, közülük körülbelül 500–600 ezer volt magyarországi zsidó.
Auschwitz: az iparszerű népirtás központja
Az Auschwitz (lengyel nevén Oświęcim) melletti tábort az SS 1940-ben hozta létre, Lengyelország lerohanása után. Eredetileg lengyel politikai foglyok számára alakították ki, és munkatábor is működött benne. A bejárat felett cinikus felirat fogadta az érkezőket: „Arbeit macht frei” – „A munka szabaddá tesz”.
1941 szeptemberében itt kezdték meg a tömeges gyilkosságokat ciángázzal, és Auschwitz lett az első helyszín, ahol gázkamrákat építettek. Az iparszerű népirtás 1943 márciusában teljesedett ki, amikor négy krematóriumot is üzembe helyeztek a holttestek elégetésére. Auschwitz–Birkenau rövid időn belül az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált: az ide érkezők többségére szinte azonnal halál várt.
Eltüntetett nyomok, felfoghatatlan számok
A háború végén, a szovjet csapatok közeledtével a nácik megpróbálták eltüntetni a tömeggyilkosságok nyomait: felrobbantották a gázkamrákat, a foglyok egy részét megölték, másokat halálmenetekben indítottak nyugat felé.
Az áldozatok pontos száma máig nem ismert. Az auschwitzi múzeum becslése szerint mintegy 1,3 millió embert deportáltak a táborba, közülük körülbelül 1,1 millió volt zsidó.
Emellett számos lengyel, roma és szovjet hadifogoly is életét vesztette. Az itt meggyilkoltak száma legalább 1,1 millióra tehető.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.