Hogyan menekítette ki a Chábád a zsidó gyereket Iránból?

Az Operation Exodus a legnagyobb amerikai zsidómentő akcióvá nőtte ki magát, melynek keretében 1981-ig 1800 zsidó gyermek útját és befogadását szervezték meg az Egyesült Államokba.

Negyven évvel ezelőtt, az iráni iszlám forradalom idején véget ért a 2500 éves múltra visszatekintő perzsa zsidóság utolsó békés korszaka. A zsidók tömegesen próbálták elhagyni az országot, vagy legalább gyermekeik jövőjéről gondoskodni. A Chábád mozgalom igyekezett mindent megtenni, hogy gondoskodjon a szüleik nélkül az Egyesült Államokba érkezett iráni zsidó gyerekekről. A kivándorlás már 1978-ban elkezdődött és a Sah bukása után gyorsult fel. A forradalom utáni első peszáchot már ezer iráni gyerek töltötte a Lubavicsi mozgalom központjában, Brooklyn Crown Heights negyedében. Legtöbbjük befogadó családoknál, vagy kollégiumban lakott, és a számukra nyitott iskolákban tanultak.

A kétségbeesett, 100 000 fős közösség megsegítésére a Chábád beindította az „Operation Exodus” akciót, melynek számos, titkos részlete a mai napig nem ismert. Az akciót Yaakov Yehuda Hecht rabbi vezette a Lubavicsi Rebbe ösztönzésével és támogatásával, számtalan önkéntes közreműködésével. Az Operation Exodus a legnagyobb amerikai zsidómentő akcióvá nőtte ki magát, melynek keretében 1981-ig 1800 zsidó gyermek útját és befogadását szervezték meg az Egyesült Államokba. A kezdeményezéshez elviekben több jelentős zsidó szervezet csatlakozott, ám többségük végül nem teljesítette anyagi vállalását, melynek következtében Hecht rabbi több millió dollárnyi tartozást halmozott fel.

A menekült gyerekek közül többen szép karriert futottak be Amerikában. Egyikük, Anna Kaplan (Monahemi) ma New York állam szenátusának tagja. Kaplan elmondta, hogy a hászid közösség nagy szeretettel fogadta őket, és tiszteletben tartották eltérő szokásaikat. A peszáchi széderen például rizst szolgáltak fel (ami askenáz zsidóknál elképzelhetetlen) és perzsa nyelvű hágádákat kaptak. A Rebbe személyesen látogatta végig a különböző helyszíneken tartott szédereket, és héberül szólt a gyerekekhez, amit perzsára fordítottak nekik. Kaplan egy hagyományőrző, de nem kifejezetten vallásos családban nőtt fel Teheránban, de a hászid közösség élete nem tűnt idegennek a számára. „A lubavicsi közösség családközpontú értékrendje nagyon hasonló volt ahhoz, ahogy Iránban éltünk. A Rebbe kiemelkedő volt a felebaráti szeretet gyakorlati megvalósításában. Megnyitották előttünk az otthonaikat és ezért örökre hálás leszek. Ma már az amerikai álmot élem: politikai menekültként érkeztem, most pedig a világ legnagyszerűbb országában töltök be magas tisztséget” – mondta.

Szülei nehezen szánták rá magukat, hogy testvérével külföldre küldjék, de érezték, hogy Iránban többé nem biztonságos az élet a zsidók számára. Teheránból Rómába repültek, és ott szervezték meg számukra az amerikai beutazást. A szülőket az nyugtatta meg, hogy tudták: a zsidó közösség vigyázza majd gyermekeiket.

A Chábád mozgalom és a perzsa zsidók története a hetvenes évek elejére nyúlik vissza. Abban az időben a zsidók szabadon és jólétben éltek a nyugatias kultúrát meghonosító Sah vezette országban. A Rebbe az Iránból Olaszországba vándorolt, majd a New York-i Chábád jesivához csatlakozó Hertzel Illuliant és Hecht rabbit küldte Teheránba, hogy felmérjék a zsidó közösség igényeit és egy Chábád-központ alapításának lehetőségét. A Sah ellenes megmozdulások éppen akkor vették kezdetüket, amikor Teheránban tartózkodtak. A zsidó közösségen a félelem lett úrrá és számos szülő kereste fel őket azzal a kéréssel, hogy vigyék magukkal a gyermekeiket Amerikába. Hecht rabbi a Rebbéhez fordult tanácsért, aki közölte, hogy mindent meg kell tenni az ügy érdekében. A Crown Heights-ban működő Hadar HaTorah jesiva tanulói vízumokat állított ki, és Illulian még egyszer visszatért Teheránba, hogy kiossza azokat. Akkor még működött a később megostromlott amerikai nagykövetség, így el lehetett végezni a szükséges papírmunkát és negyven fiú és lány útnak is indulhatott.

A tüntetések egyre erőszakosabbá váltak, és már közvetlen fenyegetések érték a zsidókat a siíta szélsőségesek részéről. Miután a Sah elhagyta az országot, már az iráni főrabbi, Cháchám Jedidja Sofet is arra biztatta a szülőket, hogy bízzák a Chábádra a gyermekeiket. Az amerikai nagykövetség bezárása után nem volt lehetőség az újabb vízumok kiállítására, ezért szervezték át a menekítést Rómába, s ott gondoskodtak a megfelelő okmányokról. A pánik egyre nagyobb lett a közösségen belül, különösen, miután bejelentették az Iráni Iszlám Köztársaság megalakulását, majd nem sokkal később kivégezték a zsidó közösség befolyásos vezetőjét, Habib Elghaniant.

A gyerekek gyakran nem értették pontosan, hogy mi történik Iránban és nem érezték, hogy menekültként érkeztek volna Amerikába, úgy gondolták, csak tanulni jöttek és egy-két év múlva hazatérnek. Erre azóta sem kerülhetett sor. Sokan, különösen a gazdag családból érkezettek, nehezen fogadták el, hogy az elegáns, kiszolgáló személyzettel ellátott villa helyett ezentúl egy egyszerű kollégiumi szobán kell osztozniuk másokkal. Időbe telt, mire rádöbbentek, hogy a régi világ soha nem tér vissza és Irán a muszlim fanatikusok irányítása alá került.

A sikeres, ám rengeteg kockázattal és anyagi áldozattal járó akció kapcsán a Rebbe a következőket mondta: „Nem kell azon aggódni, hogy mennyi erőfeszítésbe került a viszonylag kisszámú gyerek megmentése, hiszen minden zsidó egy teljes világ, és a gyerekek pozitív hatással lesznek a családjukra és az egész világra. Ha a perzsa zsidó gyerekek csak 10%-a megőrzi a kötődését a zsidó közösséghez, már megérte”.

A valóságban ennél sokkal többen választották a zsidó életet, és manapság az amerikai perzsa zsidó közösség virágzik és épül.

zsido.com

Forrás: crownheights.info

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

 

  • Küldés emailben