Hogyan lett a haramiából talmudi bölcs?

Élt egyszer régen egy Simon ben Lákis nevű ember. Gyerekkorában sokat tanult, de később szorult helyzetbe került. Talán nem dolgozott eleget, és azért fogyott el minden pénze? Vagy elszórta mindenféle haszontalanságra? Nem tudjuk, de elég az hozzá, hogy ahelyett, hogy tisztességes munkát keresett volna, inkább maga köré gyűjtött néhány hétpróbás gazfickót, és felcsapott rablóvezérnek. Akárhol verte fel a tanyáját Simon és a többi haramia, az emberek igyekeztek messze elkerülni a vidéket, mert ezek a kegyetlen útonállók raboltak, fosztogattak és nem kíméltek senkit.

Így teltek-múltak az évek. Simon megfeledkezett a micvákról, nem tartott szombatot, lopott és nem tisztelte embertársait. Simon, aki gyerekkorában éles eszű, kedves fiú volt, agyafúrt bandita lett és olyan erős volt, hogy voltak, akik azt rebes­gették, hogy fél kézzel elhúzott egy szekeret és egyedül felemelt egy ökröt. Nem csoda, hogy mindenki rettegett tőle.

Egy napon Simon ben Lákis és haramiatársai az árnyékban pihentek, nem messze a Jordán-folyó partjától. Igen elégedettek voltak, mert rendkívüli zsákmányt ejtettek: egy gazdag kereskedő szekereit orozták el annak fejében, hogy a kocsis és az uraság ép bőrrel megúszhatta a találkozást. Meleg volt a délután, és Simonnak kedve támadt megmártózni a folyó hűs vizében. Kisétált a partra, és meglepetésére látta, hogy nincs egyedül. Valaki úszott a vízben. Beugrott mellé a vízbe, és megpróbálta elkapni őt. Legnagyobb meglepetésére a másik ember kiszabadította magát erős szorításából és bátran szembenézett vele, a hírhedt rablóvezérrel! „Ezt az erőt a Tóra tanulmányozására kellene fordítania” – mondta az illető nyugodtan a meglepett gazembernek.

Némi szóváltás után kiderült, hogy Simon nem akárkivel akadt össze, hanem éppen korának egyik leghíresebb tóratudósával, Jochánán ben Zákáj rabbival, akiről azt mondták, hogy nemcsak bölcs és erős, hanem gyönyörű arcú ember is volt. A gonosztevő úgy elámult a rabbi szépségén, hogy még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. A közös meglepetés és ijedtség után a két férfi leült beszélgetni. Szó szót követett, és végül egyezséget kötöttek: Jochánán ben Zákáj Simonnak adja feleségül a húgát, aki még nála is gyönyörűségesebb volt, Simon ben Lákis pedig felhagy a rablóélettel, jó útra tér, Tórát tanul és csak jót cselekszik.

Így is történt. Nem sokkal később megtartották az esküvőt, Simon pedig Tórát tanult. Éles eszének köszönhetően hamarosan a jesiva legjobb diákjai közé került, és így szólították: Rés Lákis, vagyis rabbi Simon ben Lákis. Jó és igazságos ember lett belőle, aki szerette és megértette az embereket. A Talmudot tanulmányozva gyakran találkozhatunk a nevével, mert sok tanítással gazdagította Izrael népét.