„Először azt hittem, lakodalmas menetet látok a Vörösmarty utcában” – meséli egy ismerős, aki épp a környéken járt Szimchát Torá estéjén –, „de aztán észrevettem, hogy a zsinagógából hömpölygött elő a tömeg.” Ez az egyetlen kép jól mutatja, micsoda örömünnepet tartottak az évtizedek után újraélesztett Vörösmarty utcai zsinagógában az ünneplők Szimchát Torá alkalmából. Sok helyen szokás ugyanis, hogy a Tórákkal ilyenkor nemcsak a zsinagóga belsejében, a bima körül táncolnak, hanem a hákáfot (körmenet) utolsó körénél az utcára is kiviszik a tekercseket, hogy nyilvánosan tegyenek hitet az Örökkévaló Tórája iránti szeretetükről.
A Vörösmarty utcai zsinagóga, a Pesti Stibel tagjai ezt meg is tették, mégpedig a környéken lakók érdeklődő figyelme mellett. A szomszédok közül sokan még az utcára is kimentek, hogy láthassák azt a nem mindennapi örömöt, ahogy a közösség tagjai a szent tekercsekkel a kezükben táncoltak és énekeltek a nyílt utcán.
A Szukkotot követő kettős ünnep, Smini áceret és Szimchát Torá különlegessége, hogy míg Izraelben egy napra esnek, addig a gálutban, a szétszórattatásban két egymást követő nap ünnepeljük meg. Ez okoz egy kis technikai nehézséget is – ugyanis Smini áceretkor még a szukkában étkezünk (áldásmondás nélkül), Szimchát Torákor azonban már nem. Akinek a sátra nem a lakóhelye vagy a zsinagógája mellett van közvetlenül, hanem távolabb, az azzal a problémával találhatja szembe magát, hogy nincs lehetősége a szukkában álló asztalokat, székeket és egyéb kelléket az ünnep alatt visszajuttatni az étkezőjébe vagy kidustermébe. Ezzel a helyzettel találta magát szembe Faith Aser, a Budavári Zsinagóga rabbija is. A középkori imaház apró udvarán nem tudnak megfelelő méretű sátrat állítani, így egy közeli szálloda udvarán állították azt fel, és ide szállították a kidusteremből is a székeket, asztalokat. „Felmerül a kérdés, hogy nem problémás-e a sátorban enni Szimchát Torákor” – magyarázta a rabbi „Ezért jelet kell tenni a sátorra vagy a sátorban, hogy látható legyen, már nem a micva miatt eszünk ott. Jel lehet pl. az, hogy lyukat ejtenek a sátor tetején vagy egy koszos fazekat tesznek oda, ami nem lenne amúgy ildomos, esetleg valamit rátesznek a sátor tetejére.” Ez utóbbi mellett döntöttek: rátettek egy széket, jelként, hogy már nem a micva miatt étkeznek ott, hanem praktikus okokból, sőt egy szemetest is elhelyeztek a szukkában.
Miután pedig elfogyasztották az ily módon egyszerű épületté avanzsált szukkában az ünnepi vacsorát, hajnali kettőig táncoltak és mulattak a Tóra örömünnepén.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 5. szám – 2021. október 7.