HOGY ? HOGY NEM ?
 
Korai Mááriv

A mai imarend gyakorlatilag a Szentélybeli áldozás helyettesítője, így az egyes imák, idejét az áldozatok bemutatásának idejéhez igazítjuk: a sáchárit ima a délelőtti, míg a minchá ima a délutáni égőáldozat helyett van.

Az esti ima, a mááriv, a Szentélybeli szolgálat befejezését jelképezi, amikor elégették az oltáron a nappal bemutatott áldozatokat. Ennek nem volt annyira behatárolt ideje, így a mááriv ima ideje is kevésbé megkötött.

A leghelyesebb, ha csak a csillagok feljövetele után (minimum 13,5 perccel a naplemente után) imádkozunk máárivot. Sok helyen elterjedt szokás, hogy nyáron, mikor ez az időpont késő estére esik, késő délután imádkoznak és a fenti időpontban csak újból elmondják a Smá három szakaszát. Ezt az imamódot a háláchá annyiban korlátozza, hogy csakis estefelé, azaz egy és egynegyed ún. “időórával” a naplemente előtt történhet meg. (Ennek kiszámítása a következő: a napfelkelte és lemente közötti időt elosztjuk 12-vel, ez lesz az “időóra”.) Eszerint a legkorábbi időpont a napforduló idején 19,05. Aki viszont ezen időpont előtt mond máárivot, nem teljesítette kötelességét és újból kell imádkoznia.

J.D.

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 39. szám – 2014. július 31.