HÉTRŐL – HÉTRE
A lényeg a részletekben rejlik
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez a Szináj hegyén, mondván: …amikor bementek arra a földre, amelyet Én adok nektek, akkor tartson a föld szombatot az Örökkévalónak. Hat éven át vesd be meződet… de a hetedik évben teljes nyugalma legyen a földnek, szombat az Örökkévalónak. Meződet ne vesd be…” (3Mózes 25:1–4.)
Idén Mózes harmadik könyvének utolsó két heti szakaszát (25:1–27:34.) egyszerre olvassuk. Más években a 25:1–26:2-ig terjedő meglehetősen hosszú rész alkot egy heti szakaszt (Böhár). Ebben az egész részben csak és kizárólag a smitá és jovél évek alatt érvényes törvényekről van szó. Itt említi meg az Örökkévaló ezeknek a törvényeknek még a legapróbb részleteit is.
A Tórának a fent idézett részlete nehezen érthető a hagyományos magyarázatok nélkül. A nehézséget e rész szokatlan bevezetése okozza: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez a Szináj hegyén, mondván”. Ez az egyetlen hely az egész Tórában, ahol az szerepel, hogy a Szináj hegyén szólt az Örökkévaló Mózeshez. Első pillantásra ezt úgy magyarázhatnánk, hogy a Sínai hegyen kihirdette az Örökkévaló a Tíz Parancsolatot mindenki füle hallatára, és ezen kívül ott elmondta a smitá és jovél évek törvényeinek még a legapróbb részleteit is Mózesnek. Ezzel szemben az összes többi törvénynek és előírásnak csak az általános elveit hallotta Mózes a Szináj hegyén, míg a részleteket később, valahol máshol a 40 éves sivatagi vándorlás alatt.
Ez a gondolat nehezen fogadható el, mert a smitá és jovél évek alatt érvényes földművelési tilalom és egyéb törvények csak 20 évvel azután léptek életbe, hogy a zsidók bevonultak Izraelbe, azaz 60 évvel a tóraadás után, míg a Tórában szereplő törvények jelentős része azonnal, már a tóraadás napján érvénybe lépett. Miért tanította volna meg az Örökkévaló Mózest a Sínai hegyen olyan törvények minden részletére, amelyek csak évtizedekkel később léptek életbe, és miért csak később mondott volna el neki olyan részleteket, amik azonnal érvényesek voltak?
Rási a Szifrát (a Mózes 3. könyvéhez kapcsolódó midrási törvénymagyarázatokat) idézve a fentiekkel ellentétben azt hangsúlyozza, hogy a smitá és jovél évek törvényeihez hasonlóan az összes törvény valamennyi részletét is elmondta Isten Mózesnek a Sínai hegyen, azaz minden előírás forrása a Sínai hegyi Isteni kinyilatkoztatás.
A kérdés ekkor azonban így vetődik fel: ha valamennyi micva összes részlete a Sínai hegyről származik, akkor miért pont a smitá és jovél évek részletes előírásainál is hangsúlyozza a Tóra, hogy „a Szináj hegyén” mondta az Örökkévaló azokat?
A lubavicsi rebbe ezt így magyarázza (Széfer Hászichot, 5748, II. 455-459. oldal): „Az nem kérdéses, hogy valamennyi micva általános előírásait tóraadáskor kaptuk, hiszen ez többször is szerepel a Tórában (pl. 3Mózes 27:34.), azonban az már korántsem olyan egyértelmű, hogy az összes micva összes részlete is a Sínai hegyről származik. Könnyen elképzelhető lenne, hogy azoknak a törvényeknek a részleteit amelyek azonnal érvénybe léptek megtanulta Mózes a hegyen, de a később érvénybe lépő előírások részletei (pl. a smitá és jovél évek előírásainak részletei) későbbi, nem szináji eredetűek. Ezt az esetleges tévedést zárja ki a Tóra azzal, hogy egy évtizedekkel később életbe lépő micvának írja le még a legapróbb részleteit is.”
– Na és? – kérdezheti az olvasó. – Nem mindegy, hogy Tóraadáskor vagy valamikor a vándorlás során tanulta meg Mózes Istentől a micvák részleteit?
Mint az Írott Tóra minden részletében, úgy ebbe is valamilyen tanításnak kell rejlenie: Ha csak az általános előírásokat kaptuk volna „mennydörgés és villámlás” közepette, amikor a hegy „füstölgött, mivel leszállt rá az Örökkévaló tűzben” (2Mózes 19:16, 18.), amikor olyan kinyilatkoztatásnak volt a nép tanúja, amihez hasonló azelőtt soha nem volt és nem is lesz többé, akkor azt gondolhatnánk, hogy csak az általános előírások a fontosak, míg a részletek másodlagosak. Azonban nem ez történt, hanem valamennyi micvának még a legapróbb részleteit is addig soha nem látott kinyilatkoztatás kísérte, ugyanúgy mint az általános előírásokat.
Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a részletek éppolyan fontosak mint az általános alapelvek. Nem elég az általános előírást követni, és péntek este felé gyertyát gyújtani, hanem a részletekre is oda kell figyelni, és pontosan az előírt időben kell meggyújtani a gyertyákat. Hasonlóképpen nem elég egy papírdarabot tartalmazó díszes tokot szögelni az ajtóra, hanem gondosan ellenőrizni vagy ellenőriztetni kell, hogy pergamenre írt, kóser mezuza legyen a tokban.
A törvények részletei éppen úgy az Örökkévaló akaratát képezik, mint az általános alapelvek. Ahogy valamennyi micva egyformán fontos, és még azt sem tudhatjuk, hogy melyik micváért jár nagyobb jutalom, úgy a micvák részletei is ugyan ilyen lényegesek.
M. T. B.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 31. szám – 2014. augusztus 13.