HÉ-TÁRPÁT

Hé-Tárpát – így hívják (a hé-táf-rés-pé-tet betűk számértéke után) a gregoriánus naptár szerinti 1929-es esztendőt, amely a zsidó időszámítás szerint 5689. volt. A szónak baljós csengése van minden chevroni zsidó fülében. Ezen év augusztusában ötvenkilenc zsidót – köztük asszonyokat, gyerekeket – mészároltak le a helybeli palesztinok.

Noám Árnon, a chevroni zsidó telepesek vezetője is ezt a szót használja, ha a Cáhál (izraeli hadsereg) visszavonulásáról esik szó: “Ha a Cáhál elhagyja Chevront, itt Hé-Tárpát lesz.”

1929. augusztus 23-án kezdődtek a zavargások, egy héttel azután, hogy egy jobboldali zsidó ifjúsági csoport tűntetést rendezett a Siratófalnál, melynek tulajdonjogáról akkor már hónapok óta vita folyt a zsidók és arabok között. A demonstráció után muzulmán agitátorok utazták be Palesztinát, elhíresztelve, hogy a zsidóság magára az Al-Aksza mecsetre tart igényt. Az erőszak a jeruzsálemi Óvárosban kezdődött, de gyorsan átterjedt Chevronra, s végül itt tetőzött.

A ma 68 eves Slomo Szlonim egyesztendős volt az események idején. Ma Ráánánán el feleségével. Apja, Eliezer Dán Szlonim a chevroni zsidó arisztokráciához tartozott.

Bár Slomo Szlonim csak egyéves volt akkor, az események tudat alatt azért maradtak meg benne ilyen erősen, mert épp az ő házuk volt a pogromlovagok fő célpontja. Legalább hetvenen menekültek a Szlonim-rezidenciára, mivel Eliezer Dán, a ház ura jó nevű bankár, a helybeli arab hatalmasságok jó barátja volt, sőt, városatya is, ezért sokan azt reméltek, az ő házában biztonságban lesznek. Nem így történt. A csőcselék berontott, és az ott menedéket keresők közül huszonhárom embert mészárolt le. Megölték Slomo apját, anyját, anyai nagyszüleit és négyéves bátyját is. Nem kegyelmeztek a csecsemőknek sem; az egyéves Slomo is hatalmas csapást kapott a fejére. Súlyosan megsérült, de életben maradt, és szerencsésen felépült.

Slomot életben maradt nagyapja nevelte fel.

1967-ben, közel negyvenévesen kellett eldöntenie: megpróbál-e visszatérni oda, ahonnan a történelem vihara egyéves korábban kiszakította.

Úgy döntött, nem tér vissza, nem folytatja a családi tradíciót. Máshol telepedett le, és emiatt állandó lelkiismeret-furdalása van. Úgy érzi azonban: azok után, ami családjával történt, többé nem bírna arab környezetben élni. De szívvel-lélekkel a telepesek mellett érez.

Slomo Szlonim visszautasítja, hogy bármilyen párhuzamot vonjanak 1929 és a 1994. évi Baruch Goldstein féle vérengzés között. Szerinte a kettőnek semmi köze egymáshoz:

“1929-ben arabok tömegei vettek részt a mészárlásban – mondja. – Olyan embereket gyilkoltak le, akiket ismertek, akik barátaik voltak, akik soha nem ártottak nekik. Goldstein egyedül cselekedett. Az arabok gyilkoltak, erőszakoskodtak, fosztogattak. Szent könyveket égettek el. Amit az arabok csináltak, az pogrom volt.”

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 12. szám – 2014. július 21.