A zsidó vicc egyszerre túlélési stratégia, önirónia és mélylélektani tükör.
Kevés humorforma van, amely annyira sajátos történeti és lelki hátteret hordoz, mint a zsidó vicc. Nem csupán csattanós történetekről van szó, hanem arról a finom bölcsességről. Lássuk hát a három legjobb utazós vicceket…
Futás a kalauz elől!
Közeledik a kalauz. A zsidók, akik a vasúti kocsi ajtajában őrt álltak, idejében az ülések alá bújnak. Amikor a kalauz a kupéba lép, látja, hogy egy csizma kikandikál az egyik pad alól.
Megragadja és kihúz egy mezei földművest. „Kérem a jegyet!” – parancsol rá, mire a paraszt előveszi a jegyét és bemutatja.
A kalauz csodálkozva kérdezi: „Miért rejtőzik a pad alá, ha érvényes jegye van?” Mire a riadt utas:
„Mikor láttam, hogy Katz Itcig a pad alá bújuk, gondoltam magamban: »na, ha az okos Itcig bújik, akkor ő csak tudja miért. Nos, bebújtam vele gyorsan én is.«”
Idő, mint a tenger
A kalauz a zsidónak: „Ön gyorsvonaton ül, uram, de csak személyvonatra szól a jegye. Rá kell fizetnie!”
Itcig, a zsidó: „Miért? Menjenek lassabban! Nekem van időm!”
A jó zsidó vicc
Három zsidó kereskedő gyakran utazik egyik a vonaton. Már elmeséltek egymásnak minden viccet, amit. ismertek. Csak a száját kell kinyitnia az egyiknek, mire a másik kettő rögtön leinti: „Már ismerjük!”
Végül arra a gondolatra jutnak, hogy az összes viccel felírják, és beszámozzák. Most már csak elég egy számot bemondani, hogy a többiek nevetésbe törjenek ki.
Egyszer útközben felszáll egy új utas. Egy ideig csodálkozva hallgatja az érthetetlennek tűnő heccet, de végül kéri őket, avassák már be őt is.
Miután a vicclistát áttanulmányozza, egyszer csak felkiált: „Harminckettő!”
Azonban senki sem nevet. „Mi bajuk?” – kérdezi csodálkozva – „Ez egy első osztályú vicc.”
„Az már igaz!” – mondják a többiek – „De ilyen rosszul előadva!”
Kis idő múlva újból felkiált a jövevény: „Kilencvennyolc!”
A többiek harsogó nevetésben törnek ki.
„Nem értem.” – szól az új utas – „Hiszen ez már nincs is a listán.”
„Pontosan! Ezt még mi sem ismertük!”
Forrás: Hajdu István (szerk.), Osztropoli Herschel ostora. Budapest: Minerva, 1985. 69–73. old.
A borítókép illusztráció. AI kép.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.