Bár sokszor ugyanolyan vagy még nagyobb befolyást gyakoroltak a világ alakulására, mint a férfiak, a múlt nagy asszonyairól igencsak keveset tudunk. Pedig a 17. században, nagyjából egyidőben mind a kurd, mind a török zsidók között találunk kiemelkedő tudású és befolyású nőket. Ismerjük meg őket!
Osznát Barazani, a tóratudósnõ
Osznát Barazani az első ismert kurd zsidó nő volt. Rabbikhoz hasonló státusza volt, s bár hivatalosan nem szólítottak rabbinak, hanem az általánosabb tánáit címet használta, tulajdonképpen rabbi-feladatokat látott el.
Osznát gyermekkora
1560 körül született és 1625-ben, más források szerint 1635-ben hunyt el. Apja a híres Smuel ben Netánel háLévi rabbi volt, tóratudós és a zsidó misztika művelője, akinek számos követője akadt. Smuel rabbi Moszulban állította fel jesiváját azzal a céllal, hogy fiatalembereket képezzen, akik a következő nemzedék vezetői és tóratudósai lesznek. Mivel nem voltak fiai, lányát képezte ki nagy tudású tóratudósnak, és járatossá tette a kabalában is. Ahogyan Osznát maga írta egy levelében gyermekkoráról:
„Soha nem hagytam el házunk bejáratát, vagy mentem ki. Olyan voltam, mint Izrael hercegnője. Tóratudósok ölében nevelkedtem, áldott emlékű apámhoz kötve. Soha semmiféle munkát nem tanultam, csak a szent tanulást, ahogyan olvashatjuk [Jehosua könyvében]: »És ismételd azt nappal és éjjel«.”
Osznát Barazani
Asszonyként a férfiak között
Osznát apja egyik legkiválóbb tanítványához, Jáákov Mizráchi rabbihoz ment feleségül. Apja házasságkötésük előtt kikötötte, hogy lánya soha semmiféle munkát nem végezhet, és mivel férje olyannyira elfoglalt volt a tanulmányaival, hogy nem volt ideje a tanítványaira, Osznát maga látott a tanítás nemes tevékenységéhez. Smuel rabbi halála után Jáákov rabbi vezette a moszuli jesivát, ám valójában Osznát volt az, akire ez a feladat hárult. Férje halálával Osznát hivatalosan is a végtelenül elszegényedett jesiva vezetőjévé vált. Osznát számos segítségkérő levelet írt, részletezve a jesiva tanulóinak és saját gyermekeinek szegénységét, ám semmi nem segített. Otthonát és minden tulajdonát lefoglalták, a tartozások pedig egyre nőttek.
Mindezzel együtt Osznátot tisztelték és csodálták korának vezető rabbijai és tóratudósai. Bár csak igen kevés írása maradt fenn, ezekből látszik széles körű tudása és mély jártassága a Tórában, a Talmudban, a midrásban és a misztikus kabalában is. Természetfölötti képességei közé tartozott az amulettek készítése. A helyi folklór sokat foglalkozott nőiségével, többek között azzal, hogy miként akadályozta meg, hogy megerőszakolják, vagy hogyan érte el, hogy csupán két gyermeke született, hogy a tanulmányainak élhessen.
Költő és próféta
Rabbinikus tevékenysége mellett Osznát költő is volt és profetikus képességekkel is bírt. Azt mondják, apja rendszeresen megjelent álmában, és elmondta neki, milyen veszélyek leselkednek rá, és hogyan hárítsa el őket. Egy ilyen alkalommal Amedibe (Amadija) utazott, hogy meggyőzze a helyi zsidókat arról, hogy ünnepeljék az újholdat az utcákon, ahogyan az korábban, mielőtt a helyi nem-zsidók megfenyegették őket, a szokásuk volt. Már javában folyt az ünneplés, amikor kiáltozást hallottak, és azt látták, hogy a zsinagógából lángok csapnak elő. A helyiek felgyújtották a zsinagógát, benne égtek a szent könyvek és a tóratekercsek. Osznát ekkor elsuttogott egy szent nevet, melyet apjától tanult, és ekkor egy csapatnyi angyal szállt az épület tetejére. Az angyalok szárnyukkal legyezték a lángokat, amíg az utolsó szikra is kialudt, majd dolguk végeztével fehér galambok alakját öltötték, és elszárnyaltak a magasba. Amikor eloszlott a füst, az emberek csodálkozva látták: nemcsak, hogy egyetlen zsidó sem sérült meg, de még az épület is ép maradt, és a tekercsek is érintetlenek voltak. E csoda után Amedi zsidó lakóit nagyon sokáig nem bántalmazták a város nem-zsidó lakói. Osznát Barazanit ebben az észak-iraki kurd városban temették el, apja mellett. Halála után sokáig szokás volt a sírjához zarándokolni.
Zsidó kirák, a szultánnők bizalmasa
Törökországban a jó képességű zsidó nőknek különleges szerepet szántak ugyanabban az időszakban, amikor Osznát Barazani Moszulban tevékenykedett. Mivel a háremek muszlim hölgyei nem hagyhatták el otthonukat és nem érintkezhettek a külvilággal sem, okos és megbízható zsidó nőket alkalmaztak üzleti ügyeik bonyolítására. Úgy nevezték őket, hogy kira, és amellett, hogy tevékenységükért cserébe szép summát kaptak, számos adó és egyéb, a nem-muszlimokra vonatkozó előírás alól is mentesültek ők és családjuk is.
Szafije szultánnő
Kereskedőből nemzetközi politikus
Híres volt közülük Eszter Handali, aki kezdetben ékszerműves és drága kozmetikumokat és ruhákat áruló férje, Elija Handali és az ottomán birodalom ura, a szultán között közvetítette az üzletet, majd férje halála után egyedül folytatta tovább e tevékenységét. Eszter magas rangra emelkedett, a szultán udvarában nemcsak ügynökként, hanem titkárként is működött és Nurbanu szultánnő bizalmasa lett. Nagy rálátása volt a nemzetközi politikára és mesterien tudta igazgatni a szálakat. Ő volt az, aki bevezette a szultán udvarába Dona Gracia Mendez Nasit és férjét.
Eszter Handali hatalmas vagyonra tett szert. Ám a pénzt nem csak magának tartogatta. Azt mondják, bőkezűen adakozott az özvegyek és az árvák javára és az 1569-es nagy isztambuli tűzvész után segítséget nyújtott mindazoknak, akik elvesztették az otthonukat. Eszter kira 1590 körül hunyt el.
Esperanza kira
Egy másik híres kira Esperanza Malchi volt, aki szintén az 1500-as évek második felében élt, és 1600-ban halt meg. Szafije szultánnő, illetve az ő háremeinek gazdasági ügynöke volt, és e minőségében igen nagy gazdagságra tett szert ő is, akárcsak Eszter kira. 1600-ban a helyi pénz elértéktelenedése miatt kitört felkelés résztvevői fiával együtt meggyilkolták.
Chana Deutsch írása
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 124. szám – 2019. november 4.