Ez a történet még hanukához kapcsolódik. Több formában lehet vele találkozni, mivel széles körben mesélik. Az alábbi változat a főszereplő Abraham Tzvi Greenwald rabbi fiának részletes elbeszélése alapján készült.
Abraham Tzvi Greenwald rabbi a lengyelországi Łódź városában született 1911-ben. Mindössze nyolcéves volt, amikor apja
elhunyt és anyja hét árvával maradt egyedül. Az édesanya a szóban forgó fiút unokatestvéréhez, Menachem Zemba rabbihoz költöztette, aki a háború előtti Varsó híres talmudtudósa volt. Zemba rabbi felelősségteljesen és nagy odaadással nevelte és oktatta az árvát.
1928-ban, kiszlév hónap 14-én, nem egész két héttel hanuka előtt Menachem Mendel Schneerson rabbi
feleségül vette Chájá Muska Schneersohnt, a hatodik lubavicsi rebbe lányát. A „nagy esküvőt” Varsóban tartották, számos nagyszerű hászid mester és a lengyelországi zsidóság prominens képviselőinek részvételével. Köztük volt Zemba rabbi is, akire óriási hatást gyakorolt a rebbe újdonsült veje, és mindenképpen találkozni szeretett volna vele. Találkozót kért hát tőle, amire magával vitte az akkor 17 éves Abraham Tzvi Greenwaldot is. A két tóratudós élénken vitatta meg a Talmud számos részletét, majd, amikor már menni készültek, a rebbe a fiatalemberhez fordult: „Néhány nap van már csak hanukáig. Tudod-e, miért szokás hanuka ötödik napján különleges ünnepségeket rendezni a hászid zsinagógákban?”
Sem ő, sem Zemba rabbi nem tudta a választ, így a (leendő) Rebbe folytatta:
„Hanuka ötödik napja sosem eshet szombatra. Ez azt jelenti, hogy ez a nap óriási sötétséget képvisel, melyet még a szombat szentsége sem képes megtörni. Az ötödik gyertya azt szimbolizálja, hogy hanuka fénye még az ilyen mély és sűrű sötétséget is képes bevilágítani. Ez a kötelessége minden egyes zsidónak, akárhol is él, Varsóban, Moszkvában vagy Londonban, hogy még a legsűrűbb sötétséget is fényessé tegye.”
Eltelt jó néhány év. A holokauszt tragédiája Abraham Tzvi Greenwald rabbit sem kímélte, feleségét és öt gyermeküket a szeme előtt gyilkolták meg. Testileg-lelkileg egyaránt megtörte a háború és az azt követő két év, amikor hontalanok táboraiban kutatott hasztalan esetleg túlélő rokonai után. Senki nem maradt életben a családjából. 1948-ban emigrált és Philadelphiában telepedett le, mivel ott élt a nagybátyja, Moshe Chaim Greenwald, aki még az első világháború előtt költözött Amerikába. Moshe Chaim Greenwald tárt karokkal fogadta unokaöccsét és mindent megtett, hogy segítsen neki a rettenetes traumák feldolgozásában és abban, hogy újrakezdhesse az életét. Ő volt az, aki szellemi vezetője, az amsinovi rebbe segítségével meggyőzte Abraham Tzvit, hogy találkozzon egy lánnyal, akinek még a háború elején sikerült a nővérével elmenekülnie és országról országra vándoroltak, míg végül Kanadába jutottak. Ott nagybátyja, Koppel Schwartz nevelte. Ő volt az, aki a vőlegényjelölttel New Yorkba utazott, hogy ott a lubavicsi rebbe áldását kérje a frigyre. Reb Schwartz elmondta, hogy védence holokauszt-túlélő, aki elveszítette az egész családját. A rebbe könnyekre fakadt, majd szép családdal és hosszú élettel áldotta meg Greenwaldot. Mielőtt elhagyták a fogadószobát, Greenwald megemlítette, hogy jelen volt Varsóban a rebbe lányának esküvőjén. A rebbe erre azt javasolta, hogy ebben az esetben látogassák meg a vejét is, akinek a földszinten volt az irodája. Greenwald legnagyobb meglepetésére Menachem Mendel Schneerson rabbi azonnal felismerte őt, érdeklődött Zemba rabbi utolsó napjairól, mielőtt megölték őt a varsói gettófelkelés során. Miután már eleget tudott, így szólt a férfihoz:
„Mivel az apósom, a rebbe mondta Önnek, hogy látogasson meg engem, feltétlenül el kell mondanom Önnek egy tóramagyarázatot. Kiszlév hónap van, közel járunk hanuka ünnepéhez. Hanuka ötödik napja sosem eshet szombatra. Ez azt jelenti, hogy ez a nap óriási sötétséget képvisel, melyet még a szombat szentsége sem képes megtörni. Az ötödik gyertya azt szimbolizálja, hogy hanuka fénye még az ilyen mély és sűrű sötétséget is képes bevilágítani. Ezért olyan nagy az örömünk. Minden zsidó kötelessége, akárhol éljen is, New Yorkban, Philadelphiában vagy Londonban, hogy még a legsűrűbb sötétséget is fényessé tegye.”
A látogató döbbenten állt. Szóról szóra ugyanaz hangzott el, mint húsz évvel korábban Varsóban.
Ismét eltelt jó néhány év. Greenwald rabbinak második házasságából is gyermekei születtek és amikor a fia 1968-ban eljegyzett egy lányt, elvitte őt a Rebbéhez egy áldásért, holott nem voltak lubavicsi haszidok. Nem volt könnyű időpontot szerezni, ám a rabbinak mégis sikerült egy egyetlen áldásra szóló találkozót kapnia még az esküvő kitűzött dátuma előtt. A kijelölt napon Torontóból New Yorkba utaztak és órákon át várakoztak a Rebbe szobája előtt. Adjuk át most a szót az akkori vőlegénynek, akinek tollából az egész történetet ismerjük:
„Mire bejutottunk a szobába, már kora hajnal volt. Ez volt az első alkalom, hogy láttam a Rebbét, aki azonnal óriási hatást gyakorolt rám. Az apám átadott a Rebbének egy kis papírt, rajta a nevemmel és a menyasszonyom nevével és azzal a kéréssel, hogy igaz zsidó családot építhessünk. A Rebbe azonban még azelőtt, hogy rápillantott volna a papírra, ránézett az apámra és elmosolyodott. Azt mondta: ’Több mint húsz éve nem járt itt. Éppen itt volt az ideje, különösen, mert az apósom küldte önt hozzám.’ Az apám letaglózva állt, képtelenül arra, hogy válaszoljon. Közben a Rebbe titkára kopogtatott az ajtón, jelezve, hogy igyekeznünk kell, ám a Rebbe intett a kezével, hogy ne zavartassuk magunkat. Kinyitotta a levelet, és megáldott minket, hogy igazi zsidó otthont építsünk, az apámat pedig hosszú és jó élettel áldotta meg. Azt mondta a Rebbe az apámnak: ’
Ahogyan jelen volt az én esküvőmön, úgy adjon Önnek Isten erőt, hogy részt vegyen az unokája esküvőjén.’
Apámat igencsak meghatotta ez az áldás. Mielőtt kiléptünk az ajtón, apám azt kérte, hogy hadd tegyen fel egy kérdést a Rebbének: ’Azt mondtuk a titkárnak, hogy csupán egyetlen áldásért jövünk ide, de ha a Rebbe megengedi, mégis szeretnék feltenni egy kérdést, ami már nagyon régóta foglalkoztat.’ A Rebbe mosolyogva azt felelte: ’Mivel Önt a rebbe [az apósom] küldte hozzám, minden kérdésére választ kell adnom.’ Ezen a ponton a titkár ismét kopogtatott, a Rebbe pedig ismét jelzett a kezével, hogy ne foglalkozzunk vele.”
Greenwald rabbi azt kérdezte a Rebbétől, hogy miért van az, hogy a lubavicsi haszidok olyan zsidókkal is foglalkoznak, akik nem törődnek a Tórával, nem vallásosak, sőt, akár vallásellenesek.
Hogyan rakhatnak tfilint olyan zsidókra, akik nem is hívők. A Rebbe a következő választ adta: „Képzelje el a következőt: mélységesen elkötelezett szomszédainak lánya elhagyja a zsidóságot, ne adj Isten. Mit tenne a szomszéd? Talán megpróbálná őt visszahozni a Tóra és a micvák útjára, vagy azt mondaná [a Zsoltárok könyvére utalva]: ’Aki gyűlöli az Örökkévalót, azt gyűlölöm’, megszakítana vele minden kapcsolatot és soha többé nem akarná látni? Természetesen azt mondaná, hogy a saját lánya más…” A Rebbe ekkor komoly arckifejezést öltött és az asztalra csapott:
„Az Örökkévaló szemében minden zsidó olyan különleges és fontos, mintha ő lenne az egyetlen gyermeke. Az apósom számára minden zsidó rokon, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni”
A Rebbe végezetül így szólt: „Egy áldással válok el Öntől. Köztudott, hogy minden haszid megünnepli hanuka ötödik estéjét. Ennek az az oka, hogy hanuka ötödik napja sosem eshet szombatra. Ez azt jelenti, hogy ez a nap óriási sötétséget képvisel, melyet még a szombat szentsége sem képes megtörni. Az ötödik gyertya azt szimbolizálja, hogy hanuka fénye még az ilyen mély és sűrű sötétséget is képes bevilágítani. Ez minden zsidó kötelessége, akárhol éljen is, New Yorkban, Torontóban vagy akár Londonban. Minden zsidó a Mindenható Isten része, az Ő egyetlen gyermeke. Ha bevilágítod [egy másik zsidó] lelkét, akkor a legtávolabbi, legsötétebb helyen levő zsidó is felébredhet.”
Greenwald rabbit annyira megdöbbentette a tény, hogy ismét ezeket a szavakat hallja, hogy sem az azt követő áldást nem hallotta, se arra nem emlékezett, hogy hogyan hagyta el a Rebbe szobáját. Csak ezt tudta ismételgetni: Fantasztikus, csodálatos…
Ismét eltelt tíz év és a Greenwald család legkisebb gyermeke Londonban készült az esküvőjére. Természetesen Abraham Tzvi rabbi is Londonba tartott, hogy részt vegyen fia esküvőjén, ám nem sokkal az indulás előtt kopogtak és pillanatokkal később a torontói szatmári közösség egy megbecsült tagja állt az előszobában. Könnyek között mesélte el, hogy a lánya két héttel korábban otthagyott csapot-papot, vallást, szombattartást és megszökött egy nem-zsidó fiúval. Tudomásuk szerint valahol Londonban bujkálnak. Arra kérte Greenwald rabbit, hogy amíg Londonban tartózkodik, próbálja meg megtalálni a lányát.
Miután az esküvő rendben lezajlott, Greenwald rabbi újdonsült apóstársa segítségét kérte a lány felkutatásában. Az ő javaslatára felkeresték a lubavicsi Avrohom Yitzchok Gluck rabbit, aki a Rebbe küldötteként már számos akcióban vett részt és sok elveszett léleknek segített megtalálni a hazafelé vezető utat. Gluck rabbi megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz, és néhány nappal később telefon is érkezett Greenwald rabbihoz, hogy igyekezzen Gluck rabbi otthonába, meglepetés várja. Odaérkezve egy hevesen zokogó lányt talált a nappaliban, aki mindent megbánva vissza akart velük menni Torontóba. Greenwald rabbi körülnézett és hirtelen mindent megértett. Hanuka ötödik napja volt, a hanukijában fényesen lobogtak a lángok. Gyengeség lett rajta úrrá, ahogy felidézte a Rebbe szavait 50, 30 és 10 évvel azelőttről. „Az ötödik gyertya a menóra fényének erejét szimbolizálja… minden zsidó kötelessége, hogy még a legsűrűbb sötétséget is fényessé tegye, Varsóban vagy Londonban… New Yorkban vagy Londonban… Torontóban vagy Londonban… Ha a lánya eltávolodik a zsidóságtól… mert az Örökkévaló Isten számára minden zsidó az Ő egyetlen gyermeke… mert az apósom számára minden zsidó rokon, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
A lány visszatért a családjához, Greenwald rabbi pedig úgy érezte, hogy feltétlenül látni szeretné megint a Rebbét. Végül csak a majdnem két évvel később sikerült teljesítenie ezt a vágyát, amikor „csoportos meghallgatásra” ment a Rebbéhez mindazokkal, akik az őszi ünnepekre mentek a Rebbéhez. Amikor Greenwald rabbinak kellett a Rebbe előtt elhaladnia, meg sem tudott szólalni a benne feltoluló érzelmektől, de végül nagy nehezen röviden elbeszélte a történteket. A Rebbe csak ennyit mondott szerényen, figyelmen kívül hagyva, hogy ő maga 50 évre előre látta, hogy mi fog történni: „Az apósom igencsak előrelátó volt.”
Abraham Tzvi Greenwald rabbi 1988-ban, kiszlév hónap 14-én, éppen hatvan évvel a Rebbe varsói esküvője után hunyt el, egy héttel a legnagyobb unokájának esküvőjét követően. Így teljesedett be a Rebbe áldása, hogy az unokája esküvőjén örvendezhessen.
Borítókép: Coalicion Mundial pro/por Israel Facebook