417 napot töltött el a Hamász fogságában Merav Lesem-Gonen gyermeke, Romi. A hazatérése után az édesanyja interjút adott, ahol többek között arról is beszélt, hogy miként változott meg a gyereke az elmúlt időszakban.
Merav Lesem-Gonen, a Hamász fogságából nemrégiben, 471 nap után szabadult Romi Gonen édesanyja egy interjúban arról beszélt, hogy Romi hazatérése óta megerősödött a hitében és szombatot is tart, írja a JFEED.
A zsidóságukhoz való ragaszkodás segítette a túszokat a Hamász fogságában
Lesem-Gonen elmondta, hogy Romi erejét nehéz szavakba önteni, ám az egyik legfontosabb, ami életben tartotta őket, az nem volt más, mint zsidóságuk mély megélése, őseik hagyományaihoz való szoros kapcsolatuk fenntartása. Ezek közül is kiemelkedett a kölcsönös felelősségvállalás zsidó értéke, mely gyakran segítette át őket a legsötétebb pillanatokon. A zsidó szolidaritás, az „árvut hádádit” hagyományunk egyik alappillére.
Az „árvut hádádit”, a kölcsönös felelősségvállalás rendkívül hangsúlyosan jelenik meg a zsidó ember mindennapjaiban. A szegények, özvegyek és árvák támogatása, a fogva tartottak kiváltása, a szükségben levők megsegítése, a beteglátogatás, a cedáká, a pészahi lisztalap és a sort még sokáig folytathatnánk, mind-mind nagyban hozzájárult a zsidó nép fennmaradásához az évezredek során és megalapozta a méltán híres „zsidó összetartást”, mely példaértékű minden nép számára.
Romi és a barátnője a legszörnyűbb körülmények között is megtalálták a lehetőséget az imádkozásra.
„Fogságban a terroristák ideológiája, illetve túlélésünk titka, a zsidó szolidaritás közti különbségek még jobban kiéleződnek”
– mondta el Lesem-Gonen, aki azt is elmesélte, hogy október hetedike előtt semmiféle kapcsolata nem volt a háredi közösséggel, mára azonban megváltozott a helyzet, és rendkívül fontosnak tartja a különböző zsidó közösségek egységét.
„Úgy érzem, hogy jó úton járunk. Izrael népe erős”
– nyilatkozta.
Az asszony azt is elmesélte, hogy az egész, embert próbáló időszak egyik legmeghatóbb pillanatára purimkor került sor, amikor Bnéj Brákba látogatott, ahol rájött, hogy a helyiek napi háromszor imádkoznak a túszokért.
„Az egyetlen közösség, amelyik tudja az összes túsz nevét az édesanyja nevével együtt, mert állandóan imádkoznak értük”
– mondta. Azt is elmesélte, hogy mennyire meghatották az utcákon látható poszterek és plakátok, melyek egységre, összefogásra szólították fel a zsidókat. Emlékeztetve arra, hogy mindnyájan ugyanabban a sorsban osztozunk.
Így változatta meg Romi szemléletét a támadás
Romi komoly sérülést szenvedett október hetedikén, amikor a terroristák rálőttek. Fájdalomcsillapítók és kezelés nélkül kellett elviselnie, hogy fogvatartói gúnyolódjanak a szenvedésén. Az édesanya elmondta, hogy lánya előtt hosszú rehabilitációs folyamat áll, többek között egy bonyolult, várhatóan tíz órán át tartó műtét. Szabadulása és hazatérte óta Romi szombatot tart.
„Úgy döntött, hogy megtartja a szombatot. A szombattartás lényege a családdal való összekapcsolódás, az itt és most közös megélése” – magyarázta lánya döntését az édesanya. „Az elmúlt években mindig szombatonként gyűlt össze a család. A szombattartás a zsidóság bölcs intézkedése… [Romi] a zsidóság által kínált eszközöket használja és használta a fogságban is, Emilyvel együtt. Szerintem ez csodálatos!”
– zárta szavait Merav Lesem-Gonen.