A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Elfogadhat-e pénzt a szülészorvos a szülés levezetéséért, ha a gyógyítás vallási értelemben micva? A rabbi válaszol.

Évektizedek óta vissza-visszatérő kérdés a magyar közéletben, hogy hol húzódik a határ a tisztességes orvosi díjazás és a hálapénz között. Egy olvasónk arra volt kíváncsi, mit mond erről a zsidó vallásjog: etikus-e, ha egy szülészorvos előre közli, hogy a szülés levezetéséért meghatározott összeget kér? Oberlander Báruch rabbi válasza kizárólag a háláchá szempontjából vizsgálja a kérdést, és olyan alapelveket idéz fel, amelyek nemcsak az orvosokra, hanem minden vallási szolgálatra vonatkoznak.

A gyógyítás nem üzlet, hanem micva

A háláchá szerint a gyógyítás nem egyszerű foglalkozás, hanem vallási kötelesség, vagyis micva. Ebből következik egy fontos alapelv: az orvos nem kérhet pénzt magáért a tudásáért, azért a szakértelemért, amelyet tanulmányai során megszerzett. A Sulchán Áruch szerint a gyógyító kizárólag a többletmunkájáért és az emiatt kieső jövedelméért jogosult ellenszolgáltatásra.

A klasszikus kommentárok különbséget tesznek a szakmai tudás és a tényleges ráfordítás között. Az előbbi – például annak ismerete, hogy egy adott betegségre milyen kezelés szükséges – nem válhat fizetős szolgáltatássá. Az olyan pluszfeladatok azonban, mint a beteg otthoni felkeresése vagy egy recept kiállítása, már indokolhatnak díjazást.

A tudást tovább kell adni, méghozzá ingyen

Ennek az elvnek talmudi gyökerei vannak. A bölcsek abból indulnak ki, hogy Mózes ingyen kapta Istentől a Tórát, és ugyanígy ingyen adta tovább a népnek. Ebből vezetik le azt a szabályt, hogy a micvákat nem szabad üzleti alapon végezni.

Ez nemcsak az orvosokra igaz. A rabbi nem kérhet pénzt a tanításért, a mohél nem a körülmetélés elvégzéséért kap fizetséget, a bíró pedig nem az ítélkezésért. Közös bennük, hogy vallási kötelességet teljesítenek.

Amit meg kell fizetni: a kieső munkabért

A háláchá ugyanakkor nem várja el senkitől, hogy a megélhetését áldozza fel a micvák teljesítéséért. Ezért a szolgáltatást igénybe vevőnek meg kell térítenie azt a jövedelmet, amelyről az illető lemond.

A Talmud Ráv Huná történetével szemlélteti ezt. A földművesként dolgozó rabbi csak akkor vállalta egy jogvita eldöntését, ha a felek megtérítették számára a kieső munkabért. A bölcsek hangsúlyozzák: ez nem megvesztegetés, hanem jogos kompenzáció az elveszített munkáért.

Mi a helyzet a főállású orvosokkal?

Felmerül a kérdés: hogyan értelmezhető ez azoknál, akiknek éppen az orvoslás a hivatásuk? Az Álter Rebbe szerint esetükben is munkakiesésről beszélhetünk. Ha nem orvosként dolgoznának, más szakmában keresnék a kenyerüket, ezért jogos, hogy olyan jövedelemhez jussanak, amely biztosítja a megélhetésüket.

A különbség mégis lényeges. A háláchá szerint nem magát a micvát fizetik meg, hanem azt az időt és energiát, amelyet az illető a szolgálat érdekében áldoz fel. Ez a szemlélet azt is kifejezi, hogy a gyógyítás elsődleges motivációja nem az anyagi haszon, hanem a segítségnyújtás.

Miért nem jó, ha minden ingyen van?

A rabbi egy gyakorlati szempontra is felhívja a figyelmet. Ha az orvosok, rabbik vagy más, közösséget szolgáló szakemberek semmilyen díjazásban nem részesülnének, idővel senki sem választaná ezeket a hivatásokat. A társadalom hosszú távon súlyos árat fizetne ezért.

Nem véletlen a talmudi mondás: „Ingyen orvosnak ingyen az értéke.” Magyar megfelelője talán az, hogy olcsó húsnak híg a leve. A megfelelő megélhetés biztosítása tehát nemcsak az orvos, hanem a közösség érdeke is.

Hol húzódik a határ?

A konkrét kérdésre válaszolva Oberlander Báruch rabbi úgy fogalmaz: ha a szülészorvos a szokásosnál nagyobb áldozatot vállal például éjszaka is folyamatosan rendelkezésre áll, akkor háláchikus szempontból jogosan kérhet ezért díjazást.

Ugyanakkor ennek is vannak erkölcsi korlátai. Az orvosnak mindig szem előtt kell tartania, hogy embereket gyógyít, nem árucikket értékesít. A fizetség lehet indokolt, de a mértéktartás elengedhetetlen. A gyógyítás ugyanis mindenekelőtt szolgálat marad.

 

Oberlander rabbi eredeti, forrásokkal megjelölt cikke ide kattintva olvasható.

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.