Mióta édesapám elhunyt és édesanyám egyedül maradt, igyekszem úgy intézni, hogy évente kétszer meglátogassuk és pár hetet vele töltsünk az Egyesült Államokban, ahol él. Így történt most is, a téli szünet két hetére az USA-ba utaztunk a feleségemmel édesanyámhoz. A repülőutunk kapcsán több háláchikus kérdés is felmerült, ezek közül néhány olyat szeretnék megosztani a nyári vakációk közeledtével, amelyek az olvasókban is felmerülhetnek utazásaik során.
Ülőhely foglalása
Már a jegy vásárlásakor érdemes figyelembe venni a háláchikus szempontokat. Így például az ülőhely kiválasztásakor tartsuk szem előtt, hogy nem illendő, hogy két ellenkező nemű ember között haladjon el1 vagy foglaljon helyet2. Emiatt a misztikus előírás miatt szerencsés, ha lehetőleg szélső helyen ül az ember. (Én a gyakorlatban nem szoktam emiatt külön pénzért választható helyet vásárolni pl. a Wizz Air járatain, hanem bízom benne, hogy jól fog alakulni a helyzet.) Azzal, ha az ember egyik oldalán ellenkező nemű ember ül, szigorúan háláchikus szempontból nincs gond3, csak lehetőleg el kell kerülni, hogy véletlenül egymáshoz érjenek4.
Emellett az imádkozás szempontjából a legelőnyösebb, ha a folyosó mellett ülünk, így kényelmesen fel tudunk állni az állva mondandó imáknál, nem zavarjuk a szomszédainkat és könnyen el tudjuk engedni a „forgalmat” szükség esetén (imádkozásról bővebben lásd lentebb).
Étkezés
Egyes Európán belüli járatokon, valamint a tengerentúli utakon szoktak ételt biztosítani az utasoknak. Sok légitársaságnál vallásos zsidóknak, ha előre jelzik igényüket, megvan a lehetőségük, hogy a kóser ellátást kapjanak a gépen további költségek nélkül. Ha erre nincs lehetőség, mindenképp készüljünk fel elegendő kóser étellel. Sőt, még akkor is ajánlatos, hogy az ember vigyen egy pár szendvicset magával, ha kap a repülőn ennivalót, mert ritkán, de előfordul, hogy a megrendelt kóser étel ilyen vagy olyan okból nem érkezik meg mégsem.
A repülőgépen felszolgált ételről tudni kell, hogy csak akkor számít kósernek, ha le van zárva és le van pecsételve a rabbinikus pecséttel. Ha a csomagot már felbontották, akkor nem érvényes a kósersági engedélye, mert előképzelhető, hogy szándékosan vagy véletlenül elcserélődött benne egy-egy elem5. A melegen fogyasztandó ételek felmelegítésére akkor van lehetőség, ha gyárilag lezárt dupla csomagolásban vannak. Ennek hiányában a nem-kóser mikrohullámú sütőben való melegítéstől nem-kóserra válik az étel is6.
Hosszabb repülőutakon, pl. egy este New Yorkból Európába induló járaton előfordulhat, hogy a vacsoraként kiosztott húsos és a reggelire kínált tejes étel felszolgálása között nem telik el a szükséges hat óra várakozása idő7. Hiába lépünk át menet közben hat időzónát, ez nem helyettesíti a valóban eltelő időt, aminek húsos és tejes étel fogyasztása között 6×60 percnek kell lennie.
Sokan nem tudnak egy-egy hosszabb utat kávé nélkül elképzelni. A sima, üres feketekávét meg lehet inni a repülőn egyszer használatos papírpohárból, mert a forró víz a forralóban általában nem kerül semmi mással kapcsolatba, így kósernek számít8, azonban nem biztos, hogy meg szabad inni azt a kávét, amit műanyag kancsóból kínálnak körbe, hiszen azt elmossák forró vízben más tréfli edényekkel együtt, így az is tréflivé válik, ezért jobb, ha egyenesen a vízforralóból kéri az ember a forró vizet, amibe majd bekeveri a kávét a papírpoharában9.
Úti ima
Bölcseink10 előírták, hogy amikor az ember hosszabb útra indul a városon kívül, akkor mondja el a tfilát háderechet, az úti imát11, miután elhagyta a város határát12.
A repülés elterjedésével felmerült a kérdés, hogy repülőútra is vonatkozik-e ez az előírás. A legtöbb vélemény elfogadja, hogy a repülésre is ugyanúgy kell úti imát mondani, mint a vízi vagy szárazföldi közlekedésre13. Azonban Joszéf Rosen (1858–1936), dvinszki rabbi nevében azt idézik14, hogy ő egy talmudi15 bizonyítékot hozott arra, hogy mivel „a levegőben nem lehet út”, a repülésre sem lehet úti imát mondani.
A fenti vélemény miatt sokan akkor mondják az úti imát, amikor a gép már gurul és a kerekei még a földön vannak16.
Egyes imakönyvekben elkezdték átírni az úti imát, hogy jobban illeszkedjen a repüléshez, de ez nem terjedt el: a többség ragaszkodik ahhoz az imához, ami eddig is megjelent az imakönyvekben, ahogy bölcseink megszövegezték17.
Ima
Egy hosszabb repülőúton, különösen a tengerentúli járatokon mindig felmerül a kérdés, hol és hogyan imádkozzon az ember. Ideális esetben van erre időnk otthon, indulás előtt, vagy a reptéren, becsekkolás után egy csöndes sarokban. Így ugyanis nincsen senkinek az útjában és áhítattal tud koncentrálni az imára. Sőt, egy-egy nagy nemzetközi repülőtéren könnyen lehet, hogy még egy minjen is adódik, és a közösségi imát is el lehet mondani.
Ez azonban nem mindig kivitelezhető. Sok esetben a reggeli imát én is szívesebben mondom el a repülőn, mint sietve otthon, mert olyankor több időm van nyugodtan imádkozni18. Egyszer becsekkolás után például úgy számoltam, hogy van még időm imádkozni, föltekertem a tfilint, mikor hallom, hogy bemondják, hogy azonnal indul a gép az úti célomhoz. Épp az ámidánál tartottam, gyorsan ledaráltam és lóhalálában mentem a kapuhoz, ahol kiderült, hogy bár az úti cél azonos volt, mégsem az én járatomra hívták az utasokat, kár volt sietnem.
Ha mégis úgy adódik, hogy a repülőn imádkozunk, néhány dologra figyelnünk kell. Így például arra, hogy a szeptember 11-i terrortámadások óta érzékenyebbek lettek a hatóságok a repülőn a biztonságra, ezért sok rabbi előírta, hogy gépeken kerülni kell azt, hogy minjent képezve összegyűljenek egy helyre az imádkozók a repülőn, mert az idegességet okozhat a személyzet vagy az utasok körében19.
Emellett figyelni kell a cniut betartására is: nem szabad úgy imádkozni, hogy egy nem szemérmesen öltözött nő legyen a látóterünkben20.
Ámidá
Ahogy az ülőhely választásnál már írtuk, az ima szempontjából ideális a folyosó melletti hely lefoglalása, tekintettel az állva mondandó imákra. Azonban sokszor nem szabad felállni, pl. turbulencia miatt. Az ima legtöbb álló részét el lehet mondani szükség esetén ülve is, egyedül az ámidá az, aminél mindig nagyon kell igyekezni, hogy állva mondhassuk21. Ha erre még sincs lehetőség, akkor a lábakat összezárva kell tartani ima közben, mintha állva mondaná az ember22. Az ima elején és végén három lépést hátra kell lépni állva, akkor is, ha az ima többi részét ülve mondja az ember23, illetve igyekezni kell, hogy legalább azoknál a részeknél fel tudjon állni, amelyeknél meg kell hajolni24.
Másik kérdés, hogy az ámidát Izrael és a jeruzsálemi Szentély felé fordulva kell mondani, ám egy repülőn nem mindig tudjuk, ez merre van pontosan. Ha az ember az úti cél alapján ki tudja számítani, körülbelül merre kell fordulni, akkor mondja arra az imát, ha erre nincs lehetőség, akkor mondhatja bármelyik irányba, csak – ahogy a háláchá mondja – „a szívét irányítsa a Mennyei Atyához”25.
Imaidő
A következő kérdés az ima ideje. Egy 6-8 órás repülőúton az ember több időzónát is átlép, így nagyon kell figyelni az imaidőkre. Legutóbbi utunkon oda- és visszafelé is problémám akadt ezzel. Az odaúton varsói átszállással mentünk az USA-ba, délben indultunk, így a délutáni imát még nem tudtam a lengyel repülőtéren elmondani. A gépen a helyemen ülve olvastam és tanultam, így nem vettem észre az idő múlását. Egy pár óra múlva, amikor felnéztem, és láttam, hogy sötétedik, gyors számítást végeztem, és úgy tűnt, hogy még épp elmondhatom nagy sietve a délutáni imát. Elmondtam, tovább olvastam, ám egyszer csak azt vettem észre, hogy – mivel nyugatra repültünk – újra világos volt, így bőven lett volna időm később is elmondani a minchá imát. Sajnáltam, hogy kapkodtam ahelyett, hogy kényelmesen mondtam volna el kicsit később.
Visszafelé a probléma másik oldalával találkoztam, és ismét elszámoltam magamat. Ezen az úton London fölött jártunk, amikor úgy gondoltam, még van időm elmondani a reggeli imát és a smát, hiszen helyi idő szerint még csak fél 9 volt. Csakhogy a repülő gyorsabban repült, mint ahogy én imádkoztam, így mire a smához értem volna, időzónát léptünk, és kifutottam az időből. Így megtanultam, hogy jobban oda kell figyelni az imaidőkre és a térképre, hogy aktuálisan hol van az ember, merre tart és ez hogyan befolyásolja az időt számára.
Légi időszámítás
Valójában, nem magától értetődő, hogy azt az időt kell figyelembe venni, ahol éppen a repülő abban a pillanatban van, mert elképzelhető, hogy az indulási hely ideje szerint marad az ember egészen addig, míg egy másik időzónában le nem száll. Így például, mielőtt az izraeli asztronauta, Ilán Rámon elindult a Columbia fedélzetén, megkérdezte a rabbikat, hogyan kell az űrben szombatot tartania. Az űrsikló nagyjából 35 percenként kerülte meg a Földet, lehetetlen lenne 6×35 percenként szombatot tartania. A legtöbb rabbinak az volt a véleménye, hogy a floridai időt kell követnie az űrben is, ahonnan kilőtték őket26.
Egyes rabbik szerint27 ez vonatkozik a repülésre is, így pl. ha böjt alatt utazik az ember, akkor hiába az érkezési időzónájában már befejeződik a böjt, neki addig kell tartania, amíg a kiindulási helyén véget nem ér. Ez azonban nem az elfogadott vélemény: csak az űrhajónál fogadjuk ezt el, ami úgymond „idő felett” repül, míg a repülőn a valós időben zajlik az élet, így mindig az az időpont számít, ahol az ember aktuálisan van28.
Emlékszem, régebben, amikor még nem tudta mindenki a képernyőjén magának megjeleníteni a repülőgép helyzetét, egyszer odamentem a légiutas-kísérőhöz, hogy megkérdezzem, hogy az adott pillanatban mennyi az idő ott, ahol vagyunk. Elég furcsán nézett rám, nem értette, mit akarok tőle és csak a New York-i, valamint budapesti időt volt hajlandó közölni…
1 Talmud, Horájot 13b.; Sulchán áruch RSZ, Smirát guf vönefes 9.; 2 Lásd Smirát háguf vöhánefes 1. kötet 111:11.; 3 Igrot Mose responsum EH 2. kötet 14. fejezet; 4 Sévet hálévi responsum 4. kötet 136. fejezet; 5 Lásd A rabbi válaszol 4. kötet 48. fejezet; 6 Lásd SÁ JD 92:8.; Tsuvot vöhánhágot responsum 2. kötet 380. fejezet végén; SuT Rábáné Éropa 63. fejezet; 7 SÁ uo. 89:1. végén RöMÁ; 8 Jöcháve dáát responsum 4. kötet 42. fejezet végén; 9 Vájáán Dávid responsum 4. kötet 87. fejezet; 10 Talmud, Bráchot 29b., 60a.; 11 Sámuel imája – Zsidó imakönyv 121. oldal; 12 SÁ RSZ 110:6.; 13 Piszké tsuvot 110. fejezet 16. lábjegyzet; 14 Isim vösitot 80. oldal végén; 15 Chulin 139b.; 16 Lásd még Sulchán Menáchem 1. kötet 356. oldal; 17 Piszké tsuvot uo.; 18 De lásd Sévet hálévi uo. 11. kötet 25. fejezet; 19 Lásd Sévet hálévi uo.; Hálichot Slomo, Tfilá 8. fejezet 12. lábjegyzet; 20 SÁ RSZ 75:1.; Sévet hálévi uo. és 24:1.; 21 Igrot Mose uo. OV 4. kötet 20. fejezet végén, de lásd Sévet hálévi uo.; 22 Misná brurá 95:2.; 23 SÁ RSZ 94:6.; 24 Uo.; 25 Uo. 4.; 26 Lásd A rabbi válaszol 2. kötet 190–191. oldal; 27 Lásd Rác káCvi, Bömáágálé hásáná 2. kötet 321. oldal; 28 Lásd Rác káCvi uo. 322–323. oldal; Ohálchá báámitechá 10:30–31.; Piszké tsuvot 562:2.
Megjelent: Egység Magazin 33. évfolyam 166. szám – 2023. május 30.