Gárdos Péter édesanyja 1998-ban rendezgeti elhunyt férje személyes dolgait, mikor ráakad két csomag, színes szalaggal összekötött levélre. Fiának adja őket, aki még aznap éjszaka az összeset végigolvassa. A megtalált levelek, melyeket Miklós (Péter apja) gondosan megőrzött, két fiatal írásai, akik a boldogságról – a koncentrációs tábor borzalmai után -, összetörve sem voltak hajlandóak lemondani.
Történt ugyanis, hogy a lágerből való szabadulás után a legyengült Miklós, több mint száz levelet írt ismeretlen lányoknak, azzal a céllal, hogy később feleségül veszi egyiküket. Így ismerte meg Lilit (Péter anyja) akivel hosszas levelezés után találkozott, majd 1946-ban összeházasodtak.
Gárdos Péter készülő filmjében ezt az különös találkozást mutatja be, úgy, hogy az ne a holokausztról szóljon, de végig jelen legyen az a feloldatlan feszültség amit a túlélők életük végéig hordoznak. „10 év telt el mire hozzá tudtam nyúlni…” – nyilatkozta a film rendezője, majd hozzátette, hogy sokat gondolkozik azon, van-e joga belemenni az intim részletekbe és mély érzelmekbe szülei levelezésének megfilmesítésével. Elmondása szerint a családban sosem került szóba sem a tábori élet, sem zsidóságuk -, olyan élmények ezek amiről nem lehet mesélni. Sok lágerből hazatért ember hasonlóan képtelen beszámolni az átéltekről. A szereplők kiválasztásánál így kifejezetten fontos szempont volt a hitelesség, érzékenység a témára. Gárdos anyját nem végig Emőke jeleníti meg, Lilit láthatjuk ugyanis idősebb korában, ezt a szerepet pedig egy izraeli színésznő Gila Almagor játssza.
A svéd-magyar koprodukcióként induló filmhez, harmadik partnerként Izrael is társult, a jeruzsálemi forgatások szélesebb látókört, még érdekesebb hangulatot teremtenek a történetnek. Horgas Péter – a film art directora – pozitívan nyilatkozott az együttműködésről, szerinte kiváló az összhang a stábtagok között, mind hazai, mind nemzetközi téren. Mindenkinek többet jelent ez a produkció egy egyszerű munkánál, a svédek például teljesen sajátjuknak tekintik a filmet.
Több országban is vesznek föl jeleneteket, lehetőleg eredeti helyszíneken, így például bezárt kórházban, szanatóriumban. A film operatőre, Seregi László szerint talán a legnehezebb feladat az archív felvételeken látottakat a lehető legpontosabban visszaadni. Ezek a többnyire svéd eredeti anyagok is helyet kapnak a filmben, méghozzá olyan formában, hogy Gárdos szerint nem lehet majd megkülönböztetni őket a most forgatott jelenetektől. Nyár közepén Svédországban még nyári jeleneteket vesznek fel, majd Magyarországon is lesznek munkák, a bemutatót 2015 januárjára tervezik. A produkciót többek között az EMIH és a MAZSIHISZ is támogatja, mind szellemi mind anyagi értelemben.
Forrás:
http://www.prherald.hu/2014/05/hajnali-laz-gardos-peter-uj-filmje/