Eduard és Alina Ashurov 2008 júliusában házasodott össze Brooklynban. Az ifjú férj még aznap félretett egy üveg bort, azzal a felkiáltással, hogy azt majd 14 év múlva, a fiuk bár micváján bontják fel. Hamarosan valóban fiuk született, aki a Steven nevet kapta, majd három évvel később világa jött még egy gyermek, Zachary.
Eduard számára nagyon fontosak voltak zsidó gyökerei, mert az azeri hegyi zsidók közösségéből származott, ők pedig még a szovjet időkben is ragaszkodtak hagyományaikhoz. Alina asszimiláltabb környezetben nőtt fel az ukrajnai Vinnyicában, de számára is fontos volt, hogy a gyerekek megfelelő zsidó oktatásban részesüljenek. Tragikus módon azonban Eduard 2011-ben szívrohamot kapott és elhunyt. Alina magára maradt a fiúkkal, és Kaliforniába költözött, hogy közel lehessen édesanyjához, Rimmához.
„Eduard mindig a fiai bár micvájáról álmodozott. Az erre az alkalomra félretett bort még mindig őrzöm. A férjem halála után azonban lemondtam arról, hogy valaha bár micvát tartunk, mert úgy éreztem, hogy egyedül nem lennék képes felkészíteni őket a nagy napra”
– mondta Alina.
Tavaly télen Rimma egy napon sétálni vitte a gyerekeket a közeli parkba. Steven akkor 12, Zachary pedig 9 éves volt. Éppen akkor jártak arra a helyi Chábád-központ alapítói, Mendy Harlig rabbi és felesége, Esther is, hogy megmozgassák gyerekeiket. Ahogy a két Ashurov fiú elhaladt a hinták mellett, a rabbi fia kizuhant az ülésből és rájuk esett. Szerencsére nem esett komolyabb bajuk. Harligék bocsánatot kértek, majd beszédbe elegyedtek Rimmával. Lubavicsi küldötthöz méltóan természetesen rögtön megkérdezték Rimmától, hogy zsidó-e. Miután kiderült, hogy zsidó, Mendy az autójához szaladt és purimi ajándékcsomagokkal tért vissza, mert nem sokkal az ünnep előtt voltak.
Nem sokkal később a rabbi felhívta az Ashurov családot és meginvitálta a két fiút a Chábád ifjúsági klubjába. Steven és Zachary nagyon élvezte az összejöveteleket és még héberül is elkezdtek tanulni. Amikor a rebecen megkérdezte Alinát, hogy mit terveznek Steven közelgő bár micvájára, az özvegy szemei megteltek könnyel és elmesélte a család történetét. Megemlítette a félretett üveg bort is. Harligék természetesen azonnal megígérték, hogy megszervezik a bár micvát és mindenről gondoskodnak. Már csak két hét volt hátra a jeles napig, ezért nem volt idő a késlekedésre.
Május 2-án az Ashurov család minden tagja a Chábád-központban gyülekezett. Voltak, akik a távoli New Yorkból érkeztek az eseményre. Steven tfilint vett, majd elmondta a kádist elhunyt édesapja emlékére. Ezt követően névadás következett: Stevenből Smuel, Zacharyból Zechárjá lett. Az ünnepség végén Mendy szóba elegyedett Eduard rokonaival, akik elmondták, hogy a férfit az Old Montefiore temetőben helyezték végső nyugalomra és nem messze pihen a lubavicsi Rebbe sírjától. „Ekkor lett világos minden a számomra” – mondta Mendy.
„A fiam nyilván azért esett rá az Ashurov fiúkra, mert így megismerkedhettünk velük és segíthettünk végrehajtani Eduard leghőbb vágyát, hogy bár micvája legyen Stevennek. És azért költöztünk éppen ide, Chino Hillbe, mert a Rebbe példáját akarjuk követni, mivel az ő számára minden egyes zsidó rendkívül fontos volt. Ő inspirál minket arra, hogy ezt a közösséget szolgáljuk.”
Illusztráció: Aaron Burden on Unsplash