107 éves korában, ros hásáná estéjén hunyt el Jehuda Aharon Widawski, aki túlélte a łódźi gettót és az auschwitzi haláltábort, majd élete jelentős részét a lengyelországi zsidó temetők és sírok megmentésének szentelte.
Jehuda Widawski életében szinte egy egész évszázadnyi zsidó történelem sűrűsödött össze: a háború előtti lengyelországi zsidó világ, a gettó és Auschwitz borzalmai, Izrael újjászületése, majd az emlékezés csendes, évtizedeken át tartó munkája. Amit a nácik megpróbáltak eltörölni, ő újra láthatóvá tette: neveket, sírköveket és történeteket, hogy azok, akiket meggyilkoltak, ne tűnjenek el másodszor is a feledésben – írja a The Jerusalem Post.
Widawski 1919-ben született Lengyelországban
Jehuda Aharon Widawski 1919-ben született Lengyelországban, egy olyan világban, amelyből néhány évtizeddel később szinte semmi sem maradt. A náci Németország Lengyelország elleni invázióját követően családjával együtt a łódźi gettóba zárták.
A gettó után Auschwitz-Birkenau borzalmai következtek. Widawski itt elveszítette szüleit és testvéreinek többségét. A családból mindössze néhányan élték túl a náci üldözést.
Bátyjával, Jehosuával együtt ő is átesett Josef Mengele hírhedt szelekcióján. Nyolc nappal később a két testvért a Friedland munkatáborba vitték. 1945-ben végül a Vörös Hadsereg szabadította fel őket.
A háború után Widawski nem egyszerűen túlélőként próbált új életet kezdeni. Európában bekapcsolódott az Irgun fegyverbeszerzési tevékenységébe, majd 1950-ben Izraelbe vándorolt.
Ott családot alapított, és hosszú élete során megérhette, hogy családjának már az ötödik generációja is megszülessen.
Amit a háború elpusztított, azt ő megpróbálta megőrizni
Widawski történetének egyik legkülönlegesebb fejezete azonban csak évtizedekkel a háború után kezdődött.
Az 1970-es évek végétől újra és újra visszatért Lengyelországba. Zsidó temetőket és tömegsírokat keresett fel, olyan helyeket, amelyeket a háború után gyakran elhanyagoltak, megrongáltak vagy egyszerűen elfelejtettek.
Nem pusztán meglátogatta ezeket a helyeket: dolgozott azért, hogy a sírok és a történelmi sírkövek megmaradjanak.
Egyik kutatása eredetileg egészen személyes indíttatású volt. Nagyanyja sírját kereste. A keresésből azonban évtizedeken át tartó küldetés lett.
Widawski munkája során több mint 3000 sír azonosításában segített, és több tucat zsidó temető, illetve tömegsír megőrzéséért dolgozott.
A holokauszt emlékezetének őrzője
Munkáját Izraelben is elismerték. 2012-ben ő gyújthatta meg az egyik emléklángot a Jad Vasem állami holokauszt-emléknapi megemlékezésén, annak elismeréseként, hogy évtizedeken át fáradhatatlanul dolgozott a zsidó történelmi emlékek megőrzésén.
Widawski később is rendszeresen részt vett lengyelországi zsidó származású közösségek megemlékezésein, és fontos alakjává vált a szocscsovi és modzici haszid közösségeknek is.
A róla szóló beszámolók szerint egészen élete utolsó napjaiig megőrizte szellemi frissességét és közvetlenségét.
107 éves korára már nem egyszerűen egy holokauszttúlélő volt. Élő kapcsolatot jelentett egy eltűnt világgal, és egyben annak bizonyítékát is, hogy a náci pusztítás nem tudta elérni végső célját.
„Az én bosszúm az, hogy ők veszítettek”
Widawski életének talán legfontosabb mondata éppen ezt a gondolatot foglalja össze.
„A bosszúm az, hogy ők veszítettek, mi pedig itt vagyunk” – mondta egy alkalommal.
A mondatot Isaac Herzog izraeli államelnök is felidézte a Widawski haláláról szóló megemlékezésében. Herzog néhány évvel korábban, Widawski 104 éves korában fogadta őt az elnöki rezidencián, családja körében.
Az államelnök szerint mélyen megindította, amikor Widawski elmesélte életét és azt, hogyan tért vissza Izraelből Lengyelországba, hogy megtalálja nagyanyja sírját.
„Az a keresés életművé vált” – írta Herzog.
És valóban: Widawski számára az emlékezés nem csupán a múltról szólt. Arról is szólt, hogy a meggyilkoltak nevei, sírjai és történetei tovább éljenek azok után is, akik elpusztításukra törekedtek.
Ahogy Herzog fogalmazott: Widawski élete a „győztes élet, az emlékezet és az újjászületés” tanúságtétele volt.
A borítóképen az elhunyt 2015-ben látható egy auschwitzi megemlékezésen. Fotó: ODD ANDERSEN / AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.