A szeretett személy elvesztése, a gyász, hatalmas érzelmi teher, amelyet a zsidó hagyomány mély bölcsességgel és fokozatossággal segít feldolgozni.
A siva hét napja nem csupán a gyász ideje, hanem egy spirituális út is, amely során a gyászoló elmélyülhet emlékeiben és megtalálhatja a veszteség értelmét.
A siva napjai alatt a gyászoló elcsendesedik, visszatekint, és fokozatosan készül fel a mindennapi életbe való visszatérésre. De hogyan használhatja ki ezt az időszakot a legjobban? A jegyzetelés, az emlékek felidézése, az olvasás és az önismeret mind segíthetnek abban, hogy a fájdalomból erőt merítsünk.
Gyász a sivá hét napja alatt
A közeli hozzátartozó eltávozását és a temetést követő gyászidőszakban a gyászoló sivát ül. Ez idő alatt gyakoriak a rokonok és barátok látogatásai, ám a gyászolónak így is éppen elég ideje marad a gondolkodásra, önreflexióra. A rohanó mindennapok világából hirtelen az otthon mozdulatlanságába kerül a gyászoló, elbúcsúzva az eltávozottól és megkezdve a gyászfeldolgozás folyamatát. A zsidó gyász fokozatosan vezeti vissza a gyászolót a mindennapi életbe.
Mit tegyen a gyászoló, amikor éppen nem járnak arra látogatók? A Forward írásában Daniel Cohen rabbi azt javasolja, hogy először is váltson perspektívát. A siva utolsó, hetedik napján a gyászolók csupán egy rövid ideig ülnek alacsony székeiken, néhány vigasztaló szó után felkelnek a sivából. A hetedik nap nem teljes nap: a gyász már reggel véget ér. Ennek az az oka, hogy az eltávozottakat a leginkább azzal tiszteljük meg, ha a szellemiségét, az örökségét magunkkal visszük, akárhova is megyünk. A sivából felkelő, otthonát elhagyó gyászoló azt fejezi ki, hogy elveszített családtagját ezentúl mindenhová magával viszi a lelkében.
A zsidóságban a siva nem teher, hanem ajándék. Az otthon töltött, csöndes percek az elmélyülést szolgálják, melynek során a gyászoló az elhunyt lelkének gyertyáját önmaga lelkébe olvasztja és így viszi azt tovább egész életében.
Érzelmek feljegyzése
A magányos elmélyülés perceiben és óráiban feltörő emlékeket és érzelmeket érdemes lejegyezni. Ezek mellé kerülhetnek a látogatók, vigasztalni érkezők visszaemlékezései, történetei, anekdotái az elhunytról. A lejegyzett szavak később nemcsak vigasztalást nyújthatnak, hanem inspirációval is szolgálhatnak.
Fényképalbumok nézegetése
A fényképalbumokban megbúvó képek rég elfeledett emlékeket éleszthetnek fel. Ezeket sokszor a családtagok, a barátok és más látogatók is szívesen megnézik és hozzáfűzik a gondolataikat.
Jelentőségteljes könyvek olvasása
Érdemes gondosan megválasztani az alkalomhoz illő olvasmányokat és a látogatók érkezése közti szünetek egy részében tartalmas olvasással tölteni az időt.
Az élet új iránya
Az embernek fel kell fedeznie, jobban meg kell ismernie önmagát. A halandósággal való találkozás ébresztő erővel lehet, és új irányt adhat az ember életének.
A siva az élet része. A gyászidőszak azonban képes arra, hogy új lehetőségeket nyisson és biztosítsa, hogy az eltávozott továbbél a szeretteiben.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.