A gyász árnyéka
A fájdalom, a gyász, ma mindannyiunkat összeköt. A gyász csendje beborítja a szíveket, miközben próbáljuk felfogni a felfoghatatlant. Megdöbbentő és szívszaggató hírt kaptunk: Shiri Bibas, gyermekei Ariel és Kfir, valamint Oded Lifshitz már nincsenek közöttünk.
A veszteség súlya elviselhetetlen. Egy édesanya, aki védelmezni próbálta gyermekeit. Egy négyéves kisfiú, aki még annyi mindent fedezhetett volna fel a világban. Egy csecsemő, aki soha nem élhette meg első születésnapját. Egy békeharcos, aki egész életét mások megsegítésének szentelte.
A fájdalom éles, mint a kés. Ma együtt sírunk, együtt emlékezünk, és együtt követeljük, hogy soha többé ne történhessen meg ilyen kegyetlenség.
Oded Lifshitz békeaktivista volt
Oded Lifshitz nem csak újságíró és békeaktivista volt – egy ember, aki egész életét mások megsegítésére tette fel. Gázai betegeket
vitt izraeli kórházakba, unokái „szupernagypapának” nevezték bölcsessége és szeretete miatt. Egy ember, aki hidakat épített, de a gyűlölet áldozata lett.
Shiri Bibas egy olyan anya volt, aki nemcsak saját gyermekeiről gondoskodott, hanem a teljes Nir Oz kibuc gyermekeit is terelgette óvónőként. Odaadó volt, kedves és önzetlen. Minden gyermek szerette.
Ariel csak négyéves volt. Egy kisfiú, aki Batmanért rajongott és traktorokkal játszott a kertben, mint általában a vele egyidős kisfúk.
Kfir még egyéves sem volt. Alig ismerte a világot, nemhogy az emberi kegyetlenséget. Mosolya már csak emlék.
Nem szabad elfelejteni őket
Ők nem csupán nevek a hírekben. Szeretett emberek voltak, családjuk büszkeségei, akiktől kegyetlenül elrabolták az álmaikat és a jövőjüket. Ma értük gyászolunk, és velük együtt minden egyes túszért, akiknek a holttestét még hazavárják szeretteik. És nem szabad megpihenni. Minden egyes elrabolt életért harcolni kell. Azokért, akik még élnek, és akik a túlélésért küzdenek. Azokért, akik már nincsenek közöttünk, hogy családjaik végre méltósággal elbúcsúzhassanak tőlük.
Hozzák haza mindannyiukat – MOST!