Száz évvel ezelőtt, egy nappal az őszi nagyünnepek vége előtt tűzeset keltett pánikot a Dohány utcai neológ nagyzsinagógában.
Smini áceret napján, éppen a mázkir végén, amikor dr. Fischer Gyula (1861–1944) főrabbi belekezdett a kádis imába, hangos sikoly törte meg a mintegy 10 ezer ember meghitt áhítatát. Az első emelet, bal oldali női karzatán rövidzárlat következtében tűz keletkezett. A sikoltozások és a lángnyelvek hatására pedig pánikhangulat alakult ki, melyet viszont nagyban tompított, hogy Lazarus Adolf (1855–1925) főkántor teljesen ura maradt a helyzetnek, s biztonságot sugallva folytatta énekét.
Az első emeleten szolgálatot teljesítő templomszolga, Lampel Jakab sem veszítette el lélekjelenlétét, s a Minimax tűzoltó készülékkel pillanatok alatt eloltotta a tüzet.
A szerencsésen záruló történetnek azonban itt nem volt vége, ugyanis ez a tűzeset az azt megelőző néhány hétben már a harmadik volt.
A rövidzárlatokból fakadó tűzesetek sorozata már önmagában gyanús volt, ám miután minden eset után lopásokat is jelentettek, gyanítani lehetett, hogy itt előre eltervezett bűnesetekről van szó, amikor a tolvajok a kialakuló pánikhangulatot használják ki a lopásra. Ezért aztán dr. Glas Izor (1870–1935) belgyógyász, a Dohány utcai templom egyik elöljárója megtette a szükséges feljelentést ismeretlen tettesek ellen.
A tűzesetek oka a vizsgált források alapján végül felderítetlen maradt.
Forrás:
„Hirek – Hős templomszolga.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 42. szám, 9. old.