Egy tíz éves kisfiú elhatározta, hogy gumicukorkákkal fog kereskedni az iskolában, hogy a bevételből Tórát készíttethessen három meggyilkolt zsidó fiú emlékére. A felnőttek bolondságnak tartották az ötletet, de hat év alatt összegyűlt a szükséges pénz. Azóta megtörtént a Tóraavatás is, a számtalan gumicukorka betűvé vált a három áldozat emlékére.
2014 nyarán, egy csütörtök este három fiatal hazafelé indult, hogy a jesivában végigtanult hét után a szombatot otthon tölthessék. Ám ők hárman, Ejál Jifrách, Gilád Sáár és Náftáli Frenkel soha nem érek haza. Arab terroristák elrabolták és nem sokkal később brutálisan meggyilkolták őket.
Holttestükre majdnem három hét kutatás után bukkantak rá, addig egész Izrael egy emberként imádkozott az épségükért és az előkerülésükért. A holttestek felfedezése után számos programot indítottak a fiúk emlékére, melyek közül egyről, a Mátok bálev kezdeményezésről épp nemrégiben számoltunk be.
A napokban révbe ért egy másik, a hármas temetés napján megindult kezdeményezés is, melynek különlegességét az adja, hogy egy akkor 10 éves fiú ötlete alapján indult, és ő volt az, aki majdnem hat év munkájával véghez is vitte az elhatározását. A Bruchin jisuvban lakó Nave Schneider nem kisebb tervet kovácsolt, mint hogy tóratekercset adományoz a saját keresetéből a fiúk emlékére. A tóratekercs, mivel kézzel, nagyon pontosan meghatározott szabályok alapján készül, igen sokba kerül, az ára legalább 100 000 sékel (8.8 millió Ft). Navét azonban nem tántorította el sem a feladat nagysága, sem azok, akik nem hittek az elképzelés megvalósíthatóságában. Olcsón nagy mennyiségű cukorkát, gumicukrot és hasonló, kelendő árut vásárolt, amit egy kicsit több pénzért értékesített. Lassan-lassan kiépítette „munkásai” körét: iskolatársai, az ifjúsági szervezetben szerzett barátai, a rokon és a szomszéd gyerekek egyaránt kivették a részüket az árusításból, és az így gyűjtött agórákat és sékeleket hangyaszorgalommal összegyűjtve öt és fél év alatt a fiú elérte célját: 100 ezer sékel állt a rendelkezésére a tóratekercs megvásárlásához.
Nave egy pillanatra sem csüggedt, sem akkor, amikor a tervét lehetetlennek tituláló felnőttekkel állt szemben, sem pedig akkor, amikor az aznap összegyűjtött pénze elveszett – mesélte az édesanyja a Bruchinban megrendezett tóraavatási ünnepségen. Az avatásra több százan mentek el, köztük természetesen a három meggyilkolt fiú szülei és más családtagjai. A szülők hangsúlyozták: sok megemlékezésen vettek már részt gyermekeik halála óta, de még soha senkit nem láttak, aki ilyen elszántsággal tartott volna ki a terve mellett, hogy az emléküket megőrizze.
„Ez a tóratekercs gumicukrokból indult el… Nincsenek szavak, amelyekkel le lehetne írni mindezeket a dolgokat, a jövőképet, a munkálatokat, a kitartást, a hitet és a türelmet, és tetteid nagyságát és azt, hogy mi, a családok milyen hálásak vagyunk neked mindazért, amit tettél. Használd továbbra is az erőidet és legyél sikeres!” – mondta az egyik meggyilkolt fiú édesapja. A mára már 16 évessé serdült Nave a következő üzenetet küldte: „Nem kell elkedvetlenedni, mert semmi nem állhat az akarat útjába. Mindenki azt mondta, hogy nem járunk majd sikerrel…, de a végén mégis sikerült. Különlegesen megható ünnepség volt, a három fiú szülei is eljöttek.” Az egyik anyuka is megszólalt egy interjúban: „Gumicukor gumicukor után, pattogatott kukorica pattogatott kukorica után… ez a dolog létezik, a kezükben fogták, valóságos tóratekercs [lett belőle]… Az életről tanultam tőle, a makacsságról, arról, hogy az ember őrülten belevághat valamibe… de végigcsinálja. Elmondhatatlanul megható.”
zsido.com