Gondolatok a könyvtárban egy vakációról

Azt a feladatot kaptam, hogy meséljek röviden a júliusban lezajlott JesiVAkációról. Ím, igyekszem hű képet festeni az alábbiakban…

A társaság hol gyűrötten, hol némileg vasaltabb arccal szállingózott reggelente chaszid filozófiát hallgatni. Aki korán helikopterrel érkezett, az reggeli előtt rakhatott tfillint. Aztán jöttek aBölcsek, Ráv Tárfon, Ráv Náchmán és a többi Rabbi és Lud kereskedői közti vita, mely részben az egy hatodról szólt, avagy hogyan legyen szemfüles egy jó zsidó kereskedő? Mindeközben kezeink versengtek a vizeskancsókért. Szerencsére, szomjan senki nem halt. Rási kommentárjaitól vártuk a választ párharcunkra a meleggel. Azonban, hogy lelkünk békét nyerjen, Maimonidész lehengerlőgondolatai a Megtérésről, illetve a Messiásról hitet öntött belénk és megkérdeztük a rabbit, mi a teendő ilyen melegben? Majd bekapcsoltuk a ventillátorokat. Persze a nagy és fárasztó gondolkodás mellett, a gyakorlati életből is akadt mit elsajátítani. Hopp! Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy másként is lehet kezet mosni, öltözködni, az étkezést hangulatosabbá tenni a bencsolással. A kedélyállapotunk akkor kezdett még derűsebbé válni, mikor az egész napjukat már ott töltött nappalisok közé bevegyültek az estisek. A beszélgetések és viták színesebbé váltak és délutánra, a reggeli imádkozók száma a kétszeresére nőtt.

Tonnában is nehezen mérhető mennyiségű „újat” kaptam a felvonultatott tanári csapattól. Dolgokat nemcsak megértettem, hanem bekapcsolt az agyam „érdeklődj a zsidóság iránt” része, mivel egy számomra vonzó életet ismertem meg, amihez bizony sok mindent meg kell tanulni.

A két hét eseményeit összegezve csak azt mondhatom el, sem a napi 10-12 óra tanulás, sem a meleg, sem semmi más nem tudott minket meggátolni abban, hogy ne a legnagyobb lelkesedéssel üljünk végig minden órát, ne a legnagyobb vehemenciával vitatkozzunk, hogy (majdnem) mindig időben érkezzünk, és apránként a tanulságokat összekötve fejecskénk érdeklődő részébe tegyük. Jó volt. Vakáció volt.