Kóser bort használt a lengyelországi katolikus klérus

Közismert dolog, hogy a Tokaj-Hegyalja lankáin termelt szőlőből igen finom borokat készítenek, s erre már évszázadokkal ezelőtt felfigyeltek a zsidók is, akik kóserbor-készítésbe kezdtek, és sok-sok hordónyi nedűt szállítottak szerte a Kárpátok, Galícia és Lengyelország stetljeibe.

Valóságos kóserbor-gyártó és forgalmazó dinasztiák alakultak ki, ahol apáról fiúra szállt a tudomány és a kapcsolatrendszer.

Kisebb córeszek persze mindig voltak, de 1922-ben úgy tűnt, szinte teljesen befellegzik a zsidóknak és keresztényeknek egyaránt virágzó üzlet.

Száz éve ősszel dr. Székely Albertet (szül.: Singer, 1864–1944), Zemplén vármegye tiszteletbeli főügyészét érdekes küldöttség kereste fel: Goldstoff Chájim továbbá Perlberg és Schanker Krakkóból, Goldstoff Feivel Újszandecből, Markus Mózes és Tuchfeld Dávid Rzeszówból. A galíciai urak azért járultak Székely doktor elé, hogy vezesse őket a főispán elé, és tolmácsolja, hogy nekik már dédapáik is Magyarországon, a Hegyalján szerezték be a bort, nem csupán zsidók részére, de még a lengyelországi katolikus klérusnak is, mert ott misebornak is csak kóser bort használnak. Most viszont Franciaország rákényszerítette Lengyelországot, hogy fele beviteli vámot – 600 márkát – kelljen fizetni a francia borok literje után, míg a magyar borok literje után továbbra is 1200 márkát kellene adózni. 

Belátható, hogy ilyen terheket nem tudnak vállalni a magyar borokért, viszont a francia borokat sem tudják megszokni, úgy hiányzik nekik a tokaji aszú, mely ezerszer jobb, mint az a francia vacak… S jóllehet merő túlzás a francia borokat vacaknak nevezni, valami igazság mégis lehet ebben, hisz nem hiába mondta egyszer XV. Lajos király Madame de Pompadournak a tokaji borról, hogy az bizony „a borok királya, a királyok bora”…

Na akárhogyan is, a galíciai zsidók ragaszkodtak a magyar borokhoz, mely ragaszkodás bizony az egész környék bortermelésének anyagi érdeke volt. Thuránszky László (1892–1955) főispán pedig szívesen fogadta a kaftános társaságot és igen nagy érdeklődéssel hallgatta, hogy hogyan harcolnak a magyar borért. A kihallgatás végén pedig a főispán megígérte, hogy összehívja a vármegye gazdasági egyesületének szőlészeti és borászati szakosztályát, hogy ott átbeszéljék, miképpen lehetne odahatni a kormánynak, hogy teljesíthessék a lengyel borkereskedők óhaját.

Fotó: csodarabbikutja