“Fény a homályból”

A fenti idézet a Ros Hásánái imakönyvből származik: “Orot méófel – ámár vájehi” (“Ő kimondta: Jöjjön elő a fény a homályból – és úgy is lett” – 104. oldal).

Jó-jó, de hogy jön ide Ros Hásáná, a zsidó újév, hiszen most Chánukát ünnepeljük? Örömmel halljuk a kérdést, mert aki felteszi, legalább tudja, hogy most Chánuká van, és mi zsidók a makkabeus szabadságharc “születésnapját” ünnepeljük és nem mást.

Tulajdonképpen Ros Hásáná is születésnap – a világ születésnapja. Most azonban a Fényt ünnepeljük, ami beragyogta a zsidó világot, amikor Mátitjáhu, a modiini pap és fiai – a “Fény fiai” – legyőzték a “sötétség fiait” és megmentették a zsidó népet a szellemi kihalástól, a hellenizáció következményeitől.

Ez azonban nem elég. Korunkban, a fizikai és szellemi holocaust következtében, a kihalás veszélye nem kisebb, sőt… Országszerte fennáll a veszély, hogy lesznek zsidó házak, amelyekben nem gyulladnak ki a chánukai lángok. Igazság szerint vándor deákként kellene bejárnunk a várost, az országot, Chánuka-gyertyákat osztogatni a felnőtteknek, és elmondani velük az ősi áldásokat; pörgettyűt és fánkot adni a zsidó gyerekeknek, akik jövőnk, a zsidó jövő letéteményesei. Elmesélni a gyerekeknek ki volt a mi Toldi Miklósunk, Jehudá, a Makkabi (aki nem költött személy volt, hanem valóban élt és tevékenykedett 2500 évvel ezelőtt) és elmondani nekik, emlékezetükbe vésni mi történt, milyen csodákat művelt velünk Istenünk, “az akkori idők ezen napjaiban”.

* * *

Miért nem tesszük ezt? Lusták lennénk, vagy kényelmesek, esetleg mind a kettő? Lehet, bár a fő ok, hogy nincs rá pénzünk. Még arra sincs pénzünk hogy gyertyával, színes chanuka-gyertyával, lepjünk meg minden magyarországi zsidó családot, gyereket. Lapjainkat – az Egységet és a Gut Sábeszt – sem vagyunk képesek minden birtokunkban lévő címre elküldeni. Drága a posta, nincs rá pénzünk. Testvéreink sem nagyon segítenek…

Akárhogyis van, nem érezzük magunkat felmentve az alól a kötelesség alól, hogy újra és újra megpróbáljunk kapcsolatot teremteni testvéreinkkel. Ezt segíti újfajta “társkereső szolgálatunk”:

Társakat keresünk küldetésünk teljesítéséhez!

Aki hajlandó segíteni – jelentkezzen. Aki nem tud személyesen segíteni, de átérzi munkánk szükségességét – segítsen anyagilag. Akár chanuka-gyertyákkal, akár bélyegekkel a lapok szétküldésére, akár hozzájárulással könyveink, kiadványaink megjelenéséhez – bármilyen formában. Aki átérzi a zsidó nevelés fontosságát – támogassa óvodánkat, iskolánkat. Aki titokban akar segíteni – tiszteletben tartjuk ezen akaratát.

Jöjjön már végre “Fény a homályból”. Derüljön fény a zsidó szolidaritásra. Hiszen “kol Jiszráél árévim ze báze” – minden egyes zsidó felelős testvéreiért. Ez a felelősség az, ami nem hagy nyugtot nekünk, mivel ha nem is rajtunk nyugszik az egész feladat teljes súlya – nincs aki felmentést adhatna alóla.

Oberlander Baruch

 
 

Itt is köszönetet mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat, és hozzájárultak nevük közzétételéhez:

Czeizler Tamás 20 000
Erdős László 20 000
Borbély Pál, Érd 15 000
Szüsz János, Miskolc 10 000
Dr. Weiss Mária 10 000
—————————–

*Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-20329172-70073285. A befizetett adományok adómentesek.

 

Megjelent: Egység Magazin 8. évfolyam 32. szám – 2014. július 30.