Amszterdam legendás zsidó piaca, amely 1893-ban nyílt meg a Waterloo téren, hirtelen szűnt meg a holokauszt idején, amikor a nácik és kollaboránsaik szinte az összes helyi zsidót meggyilkolták. Azonban az egykori piac szelleme, ha máshol ugyan, de még mindig felfedezhető a holland fővárosban – írja helyszíni beszámolójában a Jewish Telegraphic Agency.
A piac utódja ma egy teniszpálya méretű raktárépületben működik, amelynek tulajdonosa egy 41 éves üzletember. A holokauszt által traumatizált családból származó Gideon Italiaander a holland főváros egyik legnépszerűbb boltját vezeti, amely a járvány idején nagyrészt a hűséges vásárlói kör adományainak köszönhetően maradt meg.
A fedett bolhapiacon közvetlen a hangulat, az árukészlet igen széles skálán mozog az antik bútortól a ruhán át, a könyvekig. A piac egy évtizeddel ezelőtt nyílt meg a város délnyugati szélén, ahol a zsidó élet újra virágzik, miután Amszterdam központibb negyedéből majdnem teljesen eltűnt. Italiaander azóta négy további helyszínen jelent meg a városban. Bár csak a Haven utcai boltban árusítanak használt termékeket, a lánc egésze az alacsony árfekvésű lakberendezési tárgyak vásárlóinak kedvence. Gideon Italiaander nem tartja magát különösebben vallásosnak, de
a judaizmus „valami fontos dolog számomra” – mondta a JTA-nak, hozzátéve, hogy Flevoland tartományban támogatja a Chábádot is.
Szűkebb családjában Italiaander az egyetlen kereskedő. Sok holland, zsidó családhoz hasonlóan amelyet a holokauszt érintett, a szülei arra ösztönözték gyermekeiket, hogy olyan szakmákban szerezzenek jó képzést, amelyek mobilitási lehetőséget kínálnak. Szülei szociális munkások a zsidó közösségben, testvérei pedig számítástechnikával, audiovizuális technológiával és újságírással foglalkoznak.
Szülei kezdetben csalódtak döntése miatt, hogy nem megy egyetemre. „A szövegek tanulása nem nekem való” – mondta. Segédmunkásként kezdett dolgozni egy régiségekkel foglalkozó boltban, ott jött rá, hogy ezzel a területtel akar foglalkozni.
„Amit szeretek, az az ügyfelekkel való kapcsolat, nem annyira a kollégákkal. A piaci árusok általában nem a legkellemesebb társaság, őszintén szólva” – meséli a mindennapjairól.
A kezdeti időkben a hét minden napján 16 órát dolgozott. Amikor nem voltak a piacon, társával, Rob Meviusszal az egész országot bejárták tárgyak után kutatva, eleinte egy furgonnal, amelyet Italiaander szülei segítettek megvásárolni, később pedig több teherautóval.
A járvány a teljes csőddel fenyegetett, majdnem megsemmisült amit addig felépített. Ő azonban előre menekült és tovább vásárolt. Ezt utólag szerencsejátéknak tartja, mert senki nem tudta, hogy meddig tart a zárlat.
A törzsvevők is sokat segítettek adományaikkal, így biztosítani tudta a lánc 40 alkalmazottjának fizetését. Azok az ügyfelek akik készpénzt adtak a karantén ideje alatt, az üzlet újranyitásakor a korábbihoz képest kétszeres áruhitelt kaphatnak, viszonozva kitartásukat. Megfogalmazása szerint ez egy „bizalmi szavazás volt”, napok alatt 120 000 dollárnyi (37 millió forint) összeget hozott.
Bár megtehetné, hogy a háttérbe vonuljon és ne alkudozzon naponta filléres tárgyakra, de bevallása szerint „beledöglene az irodai munkába, távol az emberektől”.
Fotó: Gideon Italiaander Facebook