A zebra csíkjai nemcsak a fekete és fehér kontrasztját mutatják, hanem egy mélyebb jelentést is hordoznak.
A zebra nem csupán egy csíkos állat, hanem egy különleges szimbólum is lehet. Nevének héber értelmezése a teremtés hét napjára és az isteni gondviselésre utal, emlékeztetve minket arra, hogy a világ minden pillanata céllal és jelentéssel bír.
Mit tanulhatunk a zebrától?
Fekete alapon fehér csíkos vagy fehér alapon fekete csíkos? És miért hívják minden nyelven zebrának? Kiderül a breslev.com írásából.
Nézzük először a szót: zebra. Héberül értelmezve két szóra bonthatjuk: ze bárá – ez az, amit Isten teremtett. Mit is? A fehéret és a feketét, a nappalt és az éjszakát, a jót és a rosszat, vagyis mindent! Az Örökkévaló a teremtés első napján teremtette a világosságot és a sötétséget, a nappalt és az éjszakát. Ha másként értelmezzük a nevet, akkor azt is mondhatjuk: Z’bra, vagyis zájin bárá, hét [nap alatt] teremtett. A Mindenható hét nap alatt teremtette meg az egész világot, erre utal a hetes számértéket képviselő zájin (ז) betű.
A világon mindent az Örökkévaló teremtett, és mindennek értelme és célja van. Az isteni akarat előbb létezett a teremtésnél, így a világ minden egyes teremtménye az isteni akarat beteljesítője. Akármit is vizsgálunk, az adott dolgon át mindig elérhetünk Istenhez és közelebb kerülhetünk Hozzá. A zebra fekete-fehérsége, az örök dilemma, hogy inkább fekete alapon fehér, vagy fehér alapon fekete, elvezet minket saját valóságunkhoz. Hiszen mindannyian „zebrák” vagyunk, egyéni és nemzeti szinten egyaránt, mindannyiunknak vannak jó és rossz pillanatai, világos és sötét helyzetei, mindannyian megélhetjük a szétszóratást és a megváltást is. Ha ugyanis a zebra számértékét vesszük, akkor ha hé betűvel a végén írjuk – זברה –, a számértéke 214 lesz, amit viszont 2+1+4 -re, vagyis hétre tudunk tömöríteni. Ez ismét a bűvös hetes, a teremtés napjainak száma. Ha azonban áleffel a végén írjuk – זברא –, akkor 210-et kapunk, ami viszont megfelel annak a 210 évnek, ami után Isten megváltott minket az egyiptomi fogságból.
A zebra tehát reményt és ösztönzést ad nekünk. Szédítő csíkjaival felhívja a figyelmet arra, hogy a száműzetés és a megváltás egyaránt a Teremtő Istentől ered! Nem szabad kétségbe esni, nem szabad aggódni, hiszen ahogyan Isten kiváltott minket Egyiptomból, úgy hozza el most is a megváltást, ami egyre jobban és jobban közeledik. Kívánjuk, hogy még napjainkban bekövetkezzen!
