3.
Toszáfot – תּוֹסָפוֹת
Típus: Kommentár
Terminológia
A Toszáfot szó „kiegészítések”-nek vagy „mellékletek”-nek fordítható. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy szerzőik és szerkesztőik munkájukat Rási alapvető kommentárja mellékleteinek tekintették.
Voltak azonban olyanok is az idők során, akik a Toszáfotot a Talmud kiegészítésének tekintették. Mint azt lentebb látni fogjuk, a Toszáfot maga is folytatja a Talmud saját dialektikus érvelési- és vitamódszereit.
A Toszáfotot hagyományosan az oldal külső margójára nyomtatják; azaz, amikor rápillantunk egy kinyitott Talmud-kötetre, akkor a Toszáfotot mindig az oldalak széléhez legközelebb, a kötéstől legtávolabb eső oszlopokban láthatjuk.
A Toszáfot „Rási betűvel” van szedve, az egyes fejtegetések címsorai [amelyeket „dibur hámátchil”-nak, szó szerint „kezdő szavak”-nak neveznek] pedig nagy nyomtatott betűkkel. A standard Talmud-kiadásokban kinyomtatásra került Toszáfot csupán véletlenszerű válogatás abból a roppant bőségben létező hiteles irodalomból, amely korábban kéziratos formában volt forgalomban. A többi Toszáfot-gyűjtemény közül néhányat később külön kötet formájában is kiadtak.
Dátumok
* Összeállítás
A Toszáfotot a XII. és XIII. század folyamán több, különböző iskolákból jött tudós állította össze. Ezek alapja valószínűleg a diákok által a Talmud-iskolákban (a jesivákban) lezajlott vitákról és eszmecserékről készített jegyzetek voltak. Ahogy a diákok egyik jesivából a másikba vándoroltak tovább, egyre szaporodott a különböző tanáraiktól származó Toszáfotból álló gyűjteményük.
Íme a Toszáfot legkiemelkedőbb forrásai közül néhány:
– Jáákov ben Méir rabbi („Rábénu Tám”):
„Rábénu Tám” (kb. 1100-1171), Rási unokája, a francia Ramerupt városában élt.
Ő volt az egyik legeredetibb és leginkább formabontó Talmud-magyarázó. Gyakran állt elő merész és ötletes új Talmud-magyarázatokkal, hogy egyeztesse azt a Franciaországban akkoriban elterjedt gyakorlatokkal.
– Smuél ben Méir rabbi (RáSBáM):
Smuél rabbi (kb. 1080-kb. 1158) szintén Rási unokája és Rábénu Tám bátyja volt.
A Toszáfothoz való hozzájárulásán kívül írt még egy híres Tóra-magyarázatot is, amely azzal tűnik ki a többi hasonló Tórához írt kommentár közül, hogy szigorúan a szöveg sima, kontextuális jelentésére szorítkozik (psuto sel mikrá), és nem folyamodik a hagyományos rabbi ni kus értelmezési módszerekhez. Ezen kívül megírta a magyarázatokat a Talmud azon részeihez, amelyeket a nagyapja befejezetlenül hagyott.
– Dampierre-i Jichák rabbi (R”I)
Rábénu Tám és a Rásbám egyik unokaöccse, Franciaországban élt a XII. században, és az egyik legtermékenyebb toszafista volt.
– Sens-i Simson [ben Ábrahám] rabbi
A XII. század végén és a XIII. század elején Franciaországban élt, majd végül Jeruzsálembe költözött. Ő volt a dampierre-i Jichák rabbi legjelentősebb tanítványa. Toszáfotján kívül kommentárt írt a Misna azon két rendjéhez, amelyet nem tárgyal a Babilóniai Talmud.
– Rothenburgi Méir [ben Báruch] rabbi
A németországi Wormsban született 1225 táján, és 1293-ban halt meg, miközben éppen Rudolf császár fogságában sínylődött, aki váltságdíjat követelt érte.
Méir rabbi jelentősen hozzájárult a zsidó magánjogi törvény fejlődéséhez, számos tanítványa pedig szorgalmasan jegyezgette szokásait, responzumait1 és határozatait, gyakorta összehasonlítva azokat a jelentős spanyol zsidó törvénykönyvek anyagával.
* Szerkesztés
A mindenfelé elszórt Toszáfot-gyűjtemények összegyűjtését főleg Franciaországban végezték, a német tudósokat jobban érdekelte a haláchikus kompendiumok összeállítása.
Íme néhányan, a Toszáfot-gyűjtemények megszerkesztéséért sokat tett, ismert tudósok közül:
– Sens-i Simson rabbi állította össze azokat a Toszáfot-gyűjte mény eket, amelyek Toszáfot Sens néven ismeretesek.
– A franciaországi Corbeil-ből való Perec rabbi (munkáját 1350 és 1368 között végezte).
– Eliezer [ben Slomo] rabbi – Touques, Normandia –, akinek (rend szerint Toszáfot Tuch-ként emlegetett) gyűjteményei képezik az alapját a standard Talmud-kiadásokban kinyomtatott Toszáfot zömének.
– Ásér ben Jechiél rabbi („Ro”s”, „Asri”) volt az egyik szerkesztője a jelentős francia iskolákból kikerült Toszáfot-gyűjteményeknek. Már idősebb korában, 1303-ban, elhagyta Németországot, és a spanyolországi Toledóban telepedett le. Ez az esemény jelentős stádium volt a francia-német Talmud-értelmezés spanyol zsidók körében való elterjesztésében. Ásér rabbi fia, Jáákov rabbi, a Tur szerzője, később jelentős szerepet játszott a különböző hagyományok összeegyeztetésében, egyesítésében.
Hely
Többnyire Franciaország és Németország
Leírás
A Rásiéhoz hasonló magyarázó kommentárokkal ellentétben a Toszáfot nem kísérli meg a talmudi szöveg teljes megvilágítását. Inkább a Talmud illetve a Rási kommentár különböző speciális problémáira koncentrál, és ezeket vizsgálja meg teljes mélységükben. Gyakran kínál fel a Rásiéhoz képest eltérő olvasatokat vagy értelmezéseket.
A Toszáfot módszerére – mint akár a Talmudéra is – jellemző a nehézségekre valamint a Talmud különböző állításai és szakaszai közötti vagy akár a Talmud jogi rendelkezései és a francia és német zsidó közösségek megszokott gyakorlatai közötti ellentmondásokra való összpontosítás.
Abbéli igyekezetében, hogy feloldja ezeket a látszólagos ellentmondásokat, a Toszáfot rendszerint rámutat különféle szövevényes, új fogalmi és jogi különbségtételekre, amely segít nekünk a szöveg fokozottabb megértésében.
Egy Toszáfot fejtegetés dialektikus „adok-kapok”-jának megvan a maga jellegzetes szerkezete: Az ellenvetéseket és nehézségeket a „vöim tomár” [= „És ha azt mondanád…”] frázis, a megoldásokat pedig a „vöjés lomár” [= „Elmondhatjuk…”] frázis vezeti be.
