Áv hónap beköszöntével askenáz zsidók számára kezdetét veszi a kilenc nap, héberül tisát hájámim, amikor kilenc napon át, a szombatokat kivéve, tilos a bor és a hús fogyasztása. Ez a két dolog a szentélybeli szolgálatot jelképezi, egyben az ünneplés és öröm általános kifejezőeszközei. Mivel ebben az időszakban a Szentélyt gyászoljuk és tartózkodunk az ünnepléstől, érthető, hogy a bor és a hús miért marad ki az étkezésünkből. További étkezési szabály a jiddisül nájntégnek nevezett időszakkal kapcsolatban, hogy nem eszünk olyan ételt, amilyet még nem fogyasztottunk az adott évben, és ezért az új dolgokra mondott sehechejánu áldást kellene rá mondani. Mit ehetünk tehát? Tulajdonképpen bármit, ami nem húsos és nem tartalmaz bort vagy szőlőlevet. Ezekben a napokban tejes, illetve párve, vagyis se nem tejes, se nem húsos recepteket mutatunk be olvasóinknak.
Mózes első könyvében, a Vájigás hetiszakaszban Joszef (József) felfedi magát testvérei előtt, és arra kéri őket, hogy hozzák el Egyiptomba idős, szeretett apját, Jáákovot és az egész népes családot. A Tóra elmondja, hogy József nem üres kézzel küldte haza a testvéreit, hanem drága ajándékokkal megrakodva. „Atyjának pedig küldött ilyeténképpen: Tíz szamarat, mely vitt Egyiptom legjavából és tíz nőstény szamarat, mely vitt gabonát és kenyeret, és eledelt atyjának az útra” (1Mózes 45:23). A nagyszerű középkori franciaországi kommentátor, Rási két magyarázatot idéz a „legjavából” kifejezésre, ami itt a legkülönlegesebb ételekre utal. Az egyik magyarázat szerint „óbort küldött, mely az öregeknek nagy örömére szolgál”, a másik szerint pedig a küldemény nem volt más, mint borsó.
Most csak ez utóbbi magyarázatot fejtjük ki részletesen.
József előre tudta, hogy amikor testvérei megérkeznek atyjuk házába a hírrel, hogy rég elveszettnek hitt, legkedvesebb fia valójában életben van, akkor nemcsak határtalan öröm tölti majd el, de szomorúság is, mivel rájön, hogy a testvérek – a saját fiai – eladták Józsefet rabszolgának. De még ha nem is jön rá erre, a hosszú évek távollétének puszta ténye fájdalmat okoz majd neki, hiszen őt szerette legjobban fiai közül. Hogy apja fájdalmát csökkentse, Joszef egy egyiptomi ételkülönlegességet küldött neki, amit Egyiptomban csemegeként fogyasztottak. Ez pedig nem volt más, mint a borsó.
A borsó betakarításkor gömbölyű, de a szárítás és a tisztítás során természetes módon, mindenféle külső hatás nélkül két lencse formájú félre esik szét. E borsófelek színe lehet zöld vagy sárga is. A magyarázat szerint Joszef ezzel azt üzente az apjának, hogy vannak olyan dolgok a világban, melyek azáltal érnek el hasznosságuk csúcspontjára, hogy szétesnek, kettéválnak és a két felük elszakad egymástól. Joszef arra utalt ezzel apjának, hogy csakis úgy válhatott belőle magas rangú tisztségviselő Egyiptomban, aki biztosítani tudja az élelmet egész családja számára is, hogy elválasztották az egész családjától, rabszolgasorba vetették, és onnan kellett felemelkednie. Most azonban elérkezett az egyesülés ideje, hogy újra egymásra találjanak.
A borsó, elsősorban szárított formája igen jó fehérjeforrás, ezért a vegán és vegetáriánus étrendben is ideális. Nyersen, fagyasztva és szárított alakban is felhasználható a konyhában. Levesek, főzelékek, köretek és húsételek kedvelt összetevője. Alább egy élénk zöld színű mártogatóst ajánlunk olvasóinknak a kilenc napra és azon túl is.
Zöldborsókrém
párve, glutén- és tojásmentes
2 pohár fagyasztott zöldborsó
egy marék friss koriander, a vastag szára nélkül
2 gerezd fokhagyma
2 ek. frissen facsart citromlé
1 ek. olívaolaj
só, bors, ízlés szerint
A borsót körülbelül egy óra alatt hagyjuk a konyhapulton felolvadni. Ha nem áll rendelkezésre ennyi idő, akkor egészen kevés vízen néhány perc alatt megpároljuk, amíg felolvad és egy kissé átmelegszik. A koriandert vízbe áztatjuk, és felhasználás előtt ellenőrizzük, nehogy bogár legyen rajta. A borsót, a koriandert és a többi hozzávalót nagy tálba tesszük és botmixerrel simára turmixoljuk. Szükség esetén adjunk a keverékhez egy-két evőkanál vizet, hogy krémesebb állagot kapjunk.
