Sterilizáció és fogamzásgátlás
a zsidó jog és erkölcs alapján[1]
Az egészségügyi törvény szerint[2] a művi meddővé tétel 1997 óta családtervezési célból 35. életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynél végezhető el.
2005 novemberében foglalkozott a kérdéssel az Alkotmánybíróság úgy találta[3], hogy a törvény korlátozásai több okból is alkotmányos jogokat sértenek. Ezért úgy határozott, hogy akorlátozásokat 2006. június 30-tól hatályon kívül helyezi. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés azóta sem dolgozott ki újabb feltételrendszert, minden tizennyolcadik életévét betöltött nagykorú nő vagy férfi saját kérésére áteshet a sterilizáció visszafordíthatatlan beavatkozásán.
A népességcsökkenés problémáját érzékelve az Országgyűlés módosította az egészségügyi törvényt és a reprodukciós eljárásban való részvételt kiterjesztette az egyedülálló nőkre is.[4]Így a lombikbébi programban nemcsak házastársak és élettársak, de párkapcsolatban nem élők is jogosultak lettek.
A művi meddővé tétel feltételeit azonban a fenti módosítás nem érintette. Bár az Alkotmánybíróság fenti határozatában csak törölte az alkotmányellenesnek tekintett feltételeket, de nem kötelezte az Országgyűlést új feltételek meghatározására. Az „Összefogás a magyar családokért” elnevezésű társadalmi szervezet népi kezdeményezést indított a művi meddővé tétel törvényi feltételei szigorítására. Összegyűjtöttek 50 ezer aláírást. Így a Parlamentnek meg kell vitatnia ezt a kérdést. Ez azonban csak a vitát írja elő, de nem kötelezi a Parlamentet, hogy a népi kezdeményezésnek megfelelően módosítsa az egészségügyi törvénynek a művi meddővé tétel feltételeire vonatkozó cikkelyeket. Így a probléma máig megoldatlan maradt.
Véleményünk szerint az így kialakult helyzet elfogadhatatlan, ezért javasoljuk, hogy az egészségügyi miniszter dolgozzon ki új törvénytervezet és kezdeményezze a parlamentnél annak elfogadását. (Természetesen mi is úgy véljük, hogy bizonyos esetekben a fogamzásgátlás alkalmazásának lehetőségét biztosítani kell, de semmiképp sem visszafordíthatatlan állapotot eredményező módszerrel.)
Az alábbiakban kifejtjük a zsidó vallási jognak, a háláchának a sterilizáció, illetve a fogamzásgátlás kérdéseit illető álláspontját, a hagyományos bibliai és zsidó jogi forrásokra támaszkodva.
A gyermekszaporulat jelentősége
A Biblia leírása szerint, az első emberpár, Ádám és Éva megteremtését követően Isten a következőt mondja[5]: „Megáldotta őket Isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet”. Ez a parancsolat tehát a legelső az embernek adott törvények közül.[6]
Isten később, az emberiségnek az Özönvízben történő teljes elpusztítása után megismétli[7] ezt a parancsolatot, Noé és családja számára. A parancs célja, „az emberi faj fenntartása”[8]. „Azért, hogy a világ be legyen népesítve, mivel hogy az Örökkévaló kívánja, hogy belakjuk azt, miként írva van[9]: ťnem pusztaságnak teremtette, hanem arra alkotta, hogy lakják…Ť. E kötelesség megtartásával marad fenn az emberiség, és adódik egyáltalán lehetőség a biblia további parancsolatainak megtartására, hiszen[10] ťnem az angyaloknak adatott (a törvény), hanem az embernekŤ”[11].
Továbbá a gyermekáldás által teljesedik ki a házasság, ahogyan maga a Biblia tesz erről tanúbizonyságot rögtön Éva teremtése után[12]: „Ezért hagyja el a férfi az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté.” – Az egy testté válás pedig a közös gyermek nemzésével lehetséges.[13]
Az utódok nemzésére való vágy mélyen gyökeredzik az emberi lélekben. Példa erre Ráchel, Jákob felesége, aki oly mértékben le volt sújtva, hogy midőn „látta, hogy ő nem szült Jákobnak… mondta Jákobnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, halottnak vétetek” [14]. Ebből következtet a Talmud[15] arra, hogy „az akinek nincsenek gyermekei, halott embernek számít”[16].
A zsidó vallási jog szerint, abban az esetben, ha kiderül hogy a házastársak egyike meddő, ez már elegendő elfogadható válóok lehet.[17]
Hány gyermek?
Hány gyermek nemzését várja tőlünk el Isten? Mi a minimális és mi a maximális isteni elvárás?
A Talmud szerint[18] vita van a bölcsek között abban a kérdésben, hogy mennyi a minimum: „Bét Sámáj azt mondja, hogy két fiú, Bét Hilél pedig úgy tartja, hogy egy fiú és egy lány.” A Talmud tovább részletezi[19] a vita alapját: míg Bét Sámáj Mózes esetéből következtet erre a számra, hiszen neki két fiú gyermeke volt[20], Bét Hilél az ember teremtésének precedenséből következtet az egy fiú és egy lányra, hiszen Isten kezdetben egy férfit és egy nőt teremtett.
Ennek ellenére a Talmud mindehhez hozzáteszi[21]: „Még akkor is, ha az embernek több gyermeke is van már, ne maradjon asszony nélkül, miként írva van[22]: ťNem jó, ha az ember egyedül vanŤ”. Hiszen a házasság és a házasélet nem csupán a gyermeknemzés céljából ajánlatos, hanem kifejezetten azért is, mert ez ad lehetőséget szeretetben való harmonikus együttélésre. Ennek értelmében „minden olyan ember, akinek nincsen felesége, öröm, áldás és jóság nélkül él”[23].
A Talmud hozzáteszi[24]: „Ha az ember házas volt fiatal korában – házasodjon újra öreg korára is, ha voltak gyermekei fiatal korában, akkor legyenek gyermekei öreg korára is, miként írva van[25]: ťReggel vesd el magodat, és este se nyugodtasd kezedet, mert nem tudod, melyik fog sikerülni, ez-e vagy amaz, avagy mind a kettő egyaránt jó lesz?Ť”[26].
A nemzőszerv megsértésével történő fogamzásgátlás tilalma férfiaknál
Szinte minden ókori társadalomban közismert volt a kasztráció fogalma, amelyet gyakorta végeztek férfiakon. Ez a beavatkozás az egyike a legősibb műtéteknek.
A beavatkozásnak a legváltozatosabb okai voltak: Léteztek olyanok, akik ezt, mint büntetési formát alkalmazták, más esetekben a királyok és uralkodók háremének őrzői[27] estek át ezen a beavatkozáson, megint mások olyan gyermek szolgákon alkalmazták ezt a módszert, akiknél meg akarták tartani a vékony gyermekhangot[28].
Állatok herélése is közismert volt az ókorban. Ezt is különféle okokból végezték[29]. Bizonyos esetekben, egy adott területnek egy bizonyos állatfaj feletti monopóliumát akarták így megőrizni[30], más esetekben így lehetett az állatot jobban hizlalni[31].
A zsidó vallás az egyetlen, amely a kezdetektől fogva[32] mindig is tiltotta a kasztrációt emberek és állatok esetében egyaránt. A tilalmat a következőképpen foglalja össze Maimonidész[33]: „Tilos elveszejteni a nemzőszervet mind ember, mind háziállat, vadállat vagy madár esetében, legyenek azok tiszta vagy tisztátalan állatok, legyen az Izrael földjén vagy azon kívül”[34]. Ez a tilalom Noé minden gyermekére, azaz az egész emberiségre áll[35], hiszen mindnyájan kötelesek a szaporodjatok és sokasodjatok parancsát megtartani. „A tilalom oka pedig… mert az Örökkévaló akarata, hogy szaporodjon és sokasodjon a Föld minden teremtménye, így mindenki, aki kárt tesz a nemzőszervben, legyen az állaté, vadállaté vagy madáré, az tilalmat hág át, hiszen ezzel az isteni akarat ellen tesz, amely, ťhogy lakják, alkottaŤ a világot”[36]. Még olyan személy is, akinek nagyon kicsapongó szexuális természete van, és ezzel akarja magát korlátozni, az se tegyen ilyet, mert ezzel csak bűnt bűnre halmoz.[37]
Mindeddig a tilalomról beszéltünk, mi történik azonban, ha valaki már átesett ezen? Miben változik az ő státusza? A kasztrált férfivel való házasságról a Biblia a következőt írja[38]: „Ne jusson be zúzott heréjű vagy elvágott tagú az Örökkévaló gyülekezetébe”. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a tilalom kifejezetten arra az esetre vonatkozik, amikor valakit ez a sérülés ember által, születése után ért, vagyis „…nem az Ég kezéből, tehát egy ember metszette, vagy egy kutya, vagy egy tüske sértette meg vagy bármi hasonló.[39] Ha azonban így született… vagy megbetegedett, és betegsége folytán veszejttettek el eme testrészek… akkor annak megengedett, hogy házasodjon, mert mindezek az esetek az Ég hatására történtek”[40].
Ennek a tilalomnak többek közt az a magyarázata, hogy az embereket „elriasszuk a nemzőszerv elveszejtésétől. Ez az értelmezés a magyarázata az Ég általi, illetve az ember által történő herélések közötti különbségnek”[41].
A „meddőséget okozó ital” fogyasztásának tilalma
A Talmudban többször is említésre kerül a „meddőséget okozó ital”, amelyet fogamzásgátlás céljából használtak. A Talmud részletezése szerint[42] alexandriai fák nedveit, kerti sáfrányt és szulfátokat kevertek össze.[43] A szert szájon keresztül vették be, és a legtöbb kommentár szerint végleges és visszafordíthatatlan meddőséget okozott.[44]
A zsidó jog álláspontja az, hogy aki ilyen italt iszik vagy itat, az bűnt követ el[45], de büntetés nem jár érte, mivel az ember „minden olyan esetben, ahol nem sértette közvetlenül a nemzőszervet, ott nem büntethető”[46].
Más szóval más az ital általi meddővé tétel, mint a herélés, hiszen az előbbi esetben nem történik szemmel látható változás, hanem „csak” egy belső kémiai folyamat, amely „közvetett ivartalanításként” is felfogható. Éppen ezért van vita a törvényhozók között, arról hogy ez a tilalom bibliai vagy csupán rabbinikus eredetű-e.[47]
A fent említett különbségtétel folytán felmerül továbbá az a kérdés is, hogy egy ital által meddővé tett férfinak szabad-e a közösségbe házasodnia vagy sem.[48]
Minden esetre az ilyen fajta „ital” fogyasztása csak abban az esetben tilos, ha „valójában, testében meddővé válik ezáltal… ha azonban ez csupán olyan ťmeddőséget okozó italŤ, amely a sperma erejét veszi el, de ennek ellenére a férfi kellő erekciót tud elérni, és a korábbihoz hasonlóan képes nemi kapcsolatot létesíteni, ebben az esetben nincs tilalom, hiszen ez egyáltalán nem nevezhető kasztrációnak”. Különösen nem, ha ez az állapot csak átmeneti jellegű.[49]
A vasectomia
A vasectomia – az ondózsinór (vas deferens) átvágása illetve elkötése. Az a férfi, aki ezen a beavatkozáson átesett, szabad hogy házasodjék, mivel ez az eset még megengedőbb elbírálás alá esik, mint a meddőséget okozó ital esete, ahol az ital magára a nemi szervre hat. Ebben az esetben ugyanis sem a péniszhez, sem a herékhez nem nyúlnak.[50]
Ugyanakkor a kasztráció tilalmát minden bizonnyal inkább áthágja, mint a meddőség itala, hiszen ebben az esetben közvetlen és konkrét emberi beavatkozásról van szó. Így hát, annak ellenére, hogy ez a beavatkozás bizonyos esetekben esetleg visszafordítható, mégis az okozott állapot miatt teljeséggel a herélés tiltott kategóriájába esik.[51]
A fentiek alapján tehát nincs semmiféle lehetőség a férfiak sterilizációjának megengedésére, ha ennek egyedüli indoka a családtervezés lenne. Az ilyen beavatkozásokkal az ellen a természet ellen teszünk, amelyet az Örökkévaló a világunkba és belénk ültetett.[52]
Nők meddővé tétele
A történelem kezdete óta mindig is különféle utakat keresett az emberiség a terhesség megelőzésére.[53] Az alkalmazott módszerek esetén – a cölibátust leszámítva – az a közös, hogy a cél a teherbe esés elkerülése, a nemi kapcsolat létesítése ellenére. Amilyen ősiek a terhesség-megelőzés módszerei, legalább ugyanolyan ősiek az ezzel kapcsolatos etikai viták is[54].
Ideális esetben az alábbi feltételek szükségesek az átmeneti terhességmegelőző szerek esetében: A nemző képesség megtartása; a könnyű és praktikus használat; az egészségügyi komplikációktól való mentesség; a kellemes nemi kapcsolat további biztosítása; az alacsony beszerzési ár; a könnyű beszerezhetőség. A különböző átmeneti fogamzásgátló szerek ezekben a sajátosságokban térnek el egymástól.
A mi esszénkben elsősorban a sterilizációról beszélünk, amely a fentiek közül sok előnnyel rendelkezik, de ugyanakkor visszafordíthatatlan. Ezt az alábbi pontokban, a férfiak esetéhez hasonlóan három részre lehet osztani:
* A nő nemi szervének közvetlen károsítása tilos,[55] büntetés azonban nem jár érte.[56]Vita van arról, hogy ez a tilalom bibliai,[57] vagy rabbinikus eredetű-e.[58]
* Kémiai sterilizáció esetén a zsidó vallási jog úgy dönt,[59] hogy „szabad a nőnek meddőséget okozó italt innia, hogy ezáltal meddővé váljék, és ne szüljön”, azonban[60] „mindez csak abban az esetben megengedett, ha nagyon nehéz a számára a szülés fájdalma… ha azonban nincs az átlagos nőnél több fájdalma, akkor ez tilos …azért, hogy ezzel mentsük meg a szülési fájdalmaktól…”[61].
* A petevezeték átvágása vagy elkötése kifejezett meddővé tételnek számít, jóval inkább, mint a meddőital fogyasztása, hiszen ebben az esetben közvetlen, és általában visszafordíthatatlan az emberi beavatkozás. Így hát kifejezetten tilos ezt a módszert alkalmazni, ha ez csupán a kényelemből történő fogamzásgátlás céljából történik.[62] Azonban természetesen megengedett abban az esetben, ha az érintett testrészek valamilyen betegségnek vannak kitéve, vagy valamilyen más komoly oknál fogva szükséges a végleges fogamzásgátlás, például, ha az esetleges terhesség veszélyes a nőre nézve és nincs lehetőség a fogamzásgátlás többi módszerének alkalmazására.[63]
A nővel szembeni fokozott tapintatosság és a világ benépesítésének fontossága
A fent részletezett szabályok jó példái[64] a nővel szembeni fokozott gondosságnak a Bibliában. Hiszen annak ellenére, hogy a férfi esetében minden körülmények között tilos a meddővé-tétel, a nők esetében a tilalom nem olyan szigorú.
Ennek az az oka, hogy ilyen érzékeny témában nem szabad megfeledkeznünk arról az alapvető különbségről, amely a nő és a férfi között a gyermeknemzés kapcsán fennáll. Míg a férfi csupán a nemző spermát adja, addig a nő az, aki fájdalmak, és bizonyos veszélyek között kilenc hónapon át kihordja a születendő gyermeket,[65] így nem csoda, hogy a háláchá feltételei jóval rugalmasabbak akkor, amikor a nő sterilizációjáról beszélünk.
Ezzel együtt a nővel szembeni fokozott figyelmesség mellett figyelemmel kell lennünk az esetleges születendő gyermekek ezáltali elveszítésére is, hiszen „nem pusztaságnak teremtette”9, és „az Örökkévaló akarata, hogy szaporodjon és sokasodjon a Föld minden teremtménye”36. Így hát a megfelelő egyensúlyt kell elérnünk a két véglet között, hiszen ha túlságosan csak a nő pillanatnyi érdekeit tesszük előtérbe, akkor elveszejtjük az emberiség érdekeit, amelyek a nő hosszútávú érdekeivel is egyeznek. Ugyanakkor nem helyes az sem, ha kizárólag a világ érdekeit tartjuk szem előtt, és ezzel a nő érdekeit és javát károsítjuk.[66]
Érdemes itt idézni a Talmud szavait egy más témában[67]: „…Tudvalevő, hogy összehasonlíthatatlan a pénzügyekben illetve a halálbüntetést is maga után vonható ügyekben való bíráskodás. Hiszen a pénzügyekben a vétkes fél kifizeti az adósságot, és ezzel vezekel, az élet-halál ügyekben azonban, az illető vére és leszármazottainak vére egészen a nemzedékek végéig függ az ítélettől, ahogy Káin esetében találjuk, aki megölte testvérét, és az áll erről az Írásban, hogy[68] ťtestvéred vérei kiáltanak hozzám…Ť. Nem az áll, hogy ťvéreŤ, hanem hogy ťvéreiŤ, vagyis vére és leszármazottainak vére.”
Nem elég a jelen helyzeten elgondolkodni, hanem a jövő nemzedékek helyzetét is figyelembe kell vennünk. Így, ennek értelmében láthatjuk, milyen bölcs egyensúlyt megtartva dönt a hálácháebben a kérdésben is.
A fogamzásgátlás más megengedett formái
Az eddig taglaltakban a fogamzásgátlás végleges és visszafordíthatatlan formáit tekintettük át, az alábbiakban a fogamzásgátlás más elbírálás alá eső, átmeneti formáit tárgyaljuk.
A háláchá nem tartja helyesnek az óvszer használatát a férfiaknál, mivel ennek használata által a férfi a maszturbáció bűnébe esik, hiszen ez nem a valódi módja a nemi érintkezésnek. Olyan ez, mint amikor valaki a magot a „fűre és fára ömleszti”[69]. Ugyanígy nem ajánlatos a közösülés megszakítása. Sokkal inkább elfogadott a spermicides fogamzásgátló szerek alkalmazása.[70]
A hormontartalmú fogamzásgátló tabletták használata 1961 óta terjedt el Európában, és ezzel a fogamzásgátlásnak egészen új rendszerű, a háláchá által sokkal inkább megengedett fajtája vált széles körben elérhetővé. A tabletták használata bizonyos szempontból hasonlít a Talmudban említett „meddőséget okozó ital”-hoz abból a szempontból, hogy nem közvetlen testi beavatkozással okozza a terhesség megelőzést, sőt még inkább megengedett, mint az ital, hiszen nem okoz végleges és visszafordíthatatlan meddőséget, hanem csupán átmenetit. Így hát önmagában a fogamzásgátló tabletták használata nem tiltott, mégis a törvényhozók csak bizonyos feltételek mellet engedélyezik.
A fogamzásgátlással kapcsolatos legfontosabb alapelvet Winkler Mordecháj mádi rabbi (1845–1932) fogalmazta meg, aki kifejti,[71] hogy csupán a kényelem érdekében használt fogamzásgátlás – mondván, hogy kényelmesebb az élet (további) gyermekek nélkül –, annak ellenére, hogy önmagában nem tiltott, mégsem ajánlott. A másik oldalról azok a „filozófiai, teológiai vagy elvi meggondolások” sem elfogadottak, amelyek például a világ gonoszságára hivatkozva nem vállalkoznak gyermekek világra hozatalára.[72] Ezzel kapcsolatban a Talmud[73] részletesen kifejti Chizkijáhu történetét,[74] akinek Jesájá próféta elújságolta, hogy azért betegedett meg, mert nem akart gyermekeket a világra nemzeni. Annak ellenére, hogy Chizkijáhu azzal védekezett, hogy attól tartva cselekedett így, mert félt hogy gyermekei rossz útra térnek, Jesájá nem fogadta el ezt a kifogást.
Ezzel együtt természetesen vannak olyan körülmények, amelyek megengedetté teszik a terhesség-megelőzést. A legjellemzőbb példa erre az, amikor a terhesség az anyára nézve veszélyes lehet, vagy más olyan egészségügyi ok, amelyek az anya egészségét veszélyezteti. Ebben az esetben nemcsak, hogy megengedett, hanem kifejezetten kötelező a fogamzásgátlás, hiszen tilos az anyát életveszélybe sodorni. További könnyítő körülmények lehetnek: több, közvetlenül egymás után született gyermek, vagy a gyenge egészségügyi illetve lelki állapot. Bizonyos esetekben a már meglévő gyermekek neveltetési problémái, egy genetikailag öröklődő betegség eshetősége, illetve a súlyos anyagi gondok is megengedő körülmények lehetnek. Ha a fentiek közül több tényező van jelen – bizonyos körülmények fennállásakor, egy tényező esetén is –, megengedhető az átmeneti fogamzásgátlás.
A fogamzásgátlás alkalmazásának korlátozására az ad okot, hogy ez akadályozza a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsának teljesítését. Ha viszont valamilyen átmeneti probléma miatt nem lehet teljesíteni ezt a parancsolatot, akkor a probléma megoldódásáig kénytelenek vagyunk a fogamzásgátlás eszközét alkalmazni. A probléma megoldódása után azonban ismét a parancsolat megtartására kell, hogy törekedjünk. Ezekben az esetekben szigorító tényező lehet az, ha még nem teljesült a parancsolat fent említett „minimum elvárása”. Mindenestre a háláchá mindig törekszik az adott probléma ideális megoldására, és semmi esetre nem írja elő a különélést vagy a válást a terhesség megelőzése érdekében. A szeretetteljes házastársi együttlét ugyanis épp úgy része a „arra alkotta, hogy lakják” parancsnak, mint a gyermeknemzés.[75]
A jelenlegi törvény és az Alkotmánybíróság határozata
A törvény eddigi korlátozása szerint: „Családtervezési célból a művi meddővé tétel 35. életévét betöltött, vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynél végezhető el”. Az után azonban, hogy az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy ez „alkotmányellenes, ezért azt 2006. június 30-i hatállyal megsemmisíti” nem maradt a törvényben semmiféle, korhoz vagy már anyasághoz kötődő korlát, és így abba a veszélybe kerülünk, hogy egy fiatal 18. évét betöltött lány vagy fiú valamilyen közösségi nyomás, vagy más befolyásolás hatására olyan „kaland” áldozata lesz, amely visszafordíthatatlanul megfosztja őt a gyermeknemzés lehetőségétől.
Az alkotmánybíróság célja nem az volt, hogy feltételek eltörlésével a művi meddővé tétel alkalmazásának semmilyen megkötése ne legyen. A legfelsőbb jogi testület azért törölte el a jogszabályban rögzített feltételeket, mert azok véleménye szerint nem megfelelőek. Ennek megfelelően is fogalmaztak „A pro futuro megsemmisítés arra szolgál, hogy a törvényalkotó megfelelően mérlegelhesse a törvénymódosítás szükségességét és az Alkotmánynak megfelelő szabályozás feltételeit.”
Az AB még azt is elismeri, hogy a 18. életév ebben az esetben nem feltétlenül ismerhető el a felelősségteljes döntéshozatal korhatárának,[76] más szóval elvben elismeri a kérdés különleges súlyát. Különösen igaz ez, figyelembe véve a magyarországi helyzetet, ahol már évek óta komoly demográfiai problémákkal[77] küzdünk, hiszen évente kb. 40 ezerrel több az elhalálozások száma a születések számánál. Mégis a jelen helyzetben a „két szék között a pad alá esve” az AB eltörlő határozata és a parlament új törvényhozatalának hiánya folytán olyan tarthatatlan helyzet áll elő, amiben fiatal emberek megváltoztathatatlan döntésekbe sodródhatnak.
Éppen ezért rendkívül fontosnak tartjuk e helyzet megváltoztatását, és felhívjuk a Tisztelt Ház képviselőinek figyelmét felelősségükre. Arra kérjük őket, hogy haladéktalanul pótolják a törvényben előállt hiányosságot, nehogy akárcsak egyetlen fiatal férfi vagy nő is, egy gyenge pillanatban hozott döntése folytán az „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, halottnak vétetek”14 helyzetébe kerüljön.
Nagyon fájdalmas, de tény, hogy külön átérezzük a dolog hosszú távú felelősségét, hiszen mint a zsidó közösség vezetői gyakran találkozunk olyan idős egyedülálló zsidó hittestvérekkel, akiktől a náci bűnök áldozataiként elvétetett a lehetőség a gyermeknemzésre, és nagy szomorúságban, kilátástalanul és reménytelenül tengették és élik egyedül életüket. Tilos megengednünk, hogy a hiányos törvénykezés folytán más emberek is ilyen egyedülálló szomorú sorsra jussanak.
Kétségek az alkotmánybíróság által felhozott érvelésekkel szemben
A törvényben szereplő két feltételt (35 éves kor, vagy három gyermek) az AB érvelésében a következőképp veti el: „Az Alkotmánybíróság ezt a két rendelkezést az emberi méltósághoz való jogból származó önrendelkezési jog korlátozásának tekinti… Az önrendelkezéshez való jogból az következik, hogy az állam nem vállalhatja át az emberektől a fogamzásgátló módszerek és eszközök közötti választás, az előnyök és a hátrányok mérlegelésének felelősségét; ez indokolatlan paternalizmus volna… A kedvezőbb demográfiai mutatók elérésére a demokratikus államokban nem az önrendelkezési jog korlátozása a célravezető eszköz… A fogamzásgátlás adminisztratív korlátozásával nem az élve születések, hanem a terhesség-megszakítások száma növekszik.”
Véleményünk szerint az AB-nek ez az érvelése két okból is kétséges:
1. Nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor ebbe az irányba akarjuk kiterjeszteni az itt említett önrendelkezési jogot. Hiszen ha valóban így érvelünk, akkor talán egy öngyilkosságot végrehajtó embert sem szabad megakadályoznunk tette végrehajtásában. Lehet-e valójában különbséget tenni a teljes önelveszejtés (amelyet a törvény megtilt), és a részleges önelveszejtés között (amelyet az önrendelkezés jogán megengedendőnek tekint a törvény)? Véleményünk szerint kétséges az AB alább idézett érvelése is, amely csekélynek minősíti a sterilizáció által okozott testi kárt:
„Kivételes esetekben az államnak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésén alapuló egészségvédelmi kötelessége elsőbbséget élvezhet a döntésképes egyén választásával szemben. Az Alkotmány alapján nem kifogásolható, ha törvény tiltja az egészség végleges károsodásával járó és ésszerűen nem indokolható műtéti beavatkozások elvégzését. Az Alkotmány ugyanis nem garantálja az emberek számára az „öncsonkításhoz való jogot”. A művi meddővé tétel esetében azonban jellemzően nem erről van szó, az nem tekinthető puszta egészségkárosító beavatkozásnak.”
2. Még ha el is fogadjuk, hogy az önrendelkezés joga ide vág, nem logikus ebben az esetben erre hivatkozni, hiszen a végleges sterilizáció tiltásával senkinek sem korlátozzuk önrendelkezési jogát a gyereknemzés kapcsán. Hiszen, aki a törvény szerint nem is hajtathatna végre magán végleges sterilizációt, mégis használhatná az átmeneti fogamzásgátlás bármelyik formáját. Más szóval a végleges sterilizáció megtiltásával nem sértjük ily mód az önrendelkezés jogát, ugyanakkor megkérdőjelezhető, hogy nem nevezhető-e ez „öncsonkításnak”.
Végleges vagy nem végleges sterilizáció
Az AB furcsamód többször félreérthetően hivatkozik arra, hogy a „családtervezési célú művi meddővé tétel ideális esetben visszafordítható, de olykor végleges, megváltoztathatatlan következményekkel jár.” Azonban a valóságban az esetek többségében, az itt említett „ideális eset” kis százalékban valószínű, és ugyanakkor nagy veszélyei vannak, annak, hogy egy fiatalember abban a hitben és reményben vesse magát alá ilyen beavatkozásnak, hogy az még visszafordítható.
Ennek értelmében azt a törvényi előírást, miszerint „a beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt… tájékoztatja… a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről”, fontos kiegészíteni, azzal, hogy az orvost kötelezni kell, hogy a dolog visszafordíthatatlanságára felhívja a figyelmet.[78]
Az ideális gyermekszám feltétele
Az AB az alábbi érveléssel veti el a „három vérszerinti gyermek” feltételét:
„Az állam nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedés- és más társadalompolitikai szempontokat az 54. § (1) bekezdésén alapuló önrendelkezési jog sérelmével… Emellett az alapjog-érvényesítés attól sem tehető függővé, hogy a szülőknek vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekeik vannak-e.”
Véleményünk szerint egy nagyon fontos tényezőt hagyott figyelmen kívül az AB. Annak ellenére, hogy a fent kifejtettek értelmében a zsidó jog előír egy bizonyos ideális minimum gyermekszámot, önmagában megkérdőjelezhető, hogy egy olyan nő illetve férfi, aki még egyszer sem élte át a gyermekkihordás, és -szülés, illetve a gyermeknevelés örömét, képes e valóban objektíven dönteni az önrendelkezés jogán a meddőség visszafordíthatatlan vállalásáról.
Összefoglalás
ˇ A zsidóság és a Biblia nagy hangsúlyt fektet a gyermeknemzés jelentőségére. Ez a Biblia első parancsa, és egyben a legfontosabb is, hiszen ez által marad fenn a világ és teljesül a teremtés célja.
ˇ A gyermekszaporulat oly fontos a zsidó jogban, hogy az még egy minimum gyermekszámot is megszab: egy fiú és egy lány (más bölcsek szerint két fiú).
ˇ Ebből az okból kifolyólag a Biblia tiltja a kasztrálást, sőt tiltja a kasztrált férfival való házasságot.
ˇ A zsidó jog és etika elutasítja a sterilizációt mind férfiak mind nők esetében, hacsak az nem egészségügyi okokból történik.
ˇ Ugyanakkor bizonyos feltételek mellett megengedi a zsidó jog az átmeneti fogamzásgátlás alkalmazását, ha az nem csupán kényelmi, vagy „teológia, filozófiai” megfontolásból történik.
ˇ A zsidó etika a házasság harmóniáját a világ tartópillérei közt tartja számon, és mint ilyen, törekszik a házasságon belüli szexuális élet maximális biztosítására – ellenzi a cölibátust.
ˇ Mint a zsidó közösség vezetői fontosnak tartjuk a törvényhozó figyelmét felhívni a törvényhézag folytán keletkezett veszélyre, és kérjük az érintett jogszabály azonnali kiegészítését.
ˇ Kétségesnek tartjuk továbbá az alkotmánybíróság önrendelkezési jogból kikövetkeztetett okfejtését.
ˇ Hangsúlyozni szeretnénk: nem gondoljuk, hogy 2006. július 1-étől, az Alkotmánybíróság határozatának életbe lépésétől, fiatalok tömegesen vagy akárcsak jelentősebb számban érvényesíteni akarnák új „jogukat”, és kérnék saját maguk végleges sterilizálását. Azt viszont gondoljuk, hogy az emberi élettel kapcsolatos sarkalatos kérdésről van szó, melynek elbírálásánál nem csak az a kérdés, hogy hány ember életét érinti. Akinek az életét érinti, annak a teltes és egyetlen életéről szól a kérdés.
Budapest, 2006. augusztus 22.
[1] A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme által 2006-ban Sterilizáció és fogamzásgátlás címen megjelent mű átdolgozott és felújított változata.
[2] 1997. évi CLIV. törvény 187. § (2) bekezdése.
[3] 43/2005. (XI. 14) AB határozatában, amely a Magyar Közlöny 2005. évi 149-es számában, vagy az AB közlönyben, a XIV. évfolyam 11. számában tették közzé.
[4] 2005. évi CLXXXI. Tv. 12. §.
[5] 1Mózes 1:28., 22.
[6] A nő érdeme különösen nagy ennek a parancsolatnak a megtartásában, hiszen kifejezetten az ő teste által van lehetőség ennek a megtartására. (Lásd: Rábénu Niszim (1290?–1375? Gerona, Spanyolország) Rán, Kidusin 2. fejezet eleje.)
[7] Uo. 9:1., 7.
[8] Maimonidész (1138–1204), Széfer hámicvot, 212. tevőleges parancs.
[9] Jesájá 45:18.
[10] Talmud Bráchot 25b. alapján.
[11] Az Áron Hálévi barcelonai rabbinak (XIII. sz. közepe) tulajdonított Széfer háchinuch 1. parancsolata. 1980-ban a lubavicsi rebbe, Menachem Schneershon rabbi kifejtette, hogy véleménye szerint Izrael államának a gyermekszaporulatot kedvezményekkel és juttatásokkal kellene ösztönöznie, „különbségtétel nélkül zsidó és arab családokra”, hiszen „mindnyájan részesei a ťbelakásŤ parancsának”. Lásd Böcél háchochmá 95-96. l.
[12] 1Mózes 2:24.
[13] Slomo Jicháki rabbi (1040–1105 Troyes, Franciaország) Rási uo., a Talmud, Szánhedrin58a. alapján.
[14] Uo. 30:1.
[15] Nödárim 64b., idézi Rási a Bibliához írt kommentárjában uo.
[16] Ennek fényében a Biblia leírja (1Sámuel 1:10.), hogy Cháná, aki meddő volt, „elkeseredett lelkű volt… és sírva sírt”. Éppen emiatt lényeges Jesájá próféta vigasza (56:3–5.) mondván: „…ne mondja a herélt: lám, én száraz fa vagyok. Mert így szól az Örökkévaló a heréltekről, akik megőrzik szombatjaimat, és azt választják, amiben kedvet találok, és ragaszkodnak szövetségemhez. Adok nekik házamban és falaim közt emléket és nevet, jobbat fiaknál és leányoknál, örökké tartó nevet adok neki, mely ki nem írtatik.” Más szóval az igazak jócselekedetei, a gyermekeiknek számítanak (Rási, 1Mózes 6:9-hoz, a Midrás Tánchumá, Noách 2. alapján), illetve „mindenki aki felebarátjának gyermekét Tórára tanítja, olybá vétetik az Írás, mintha ő nemzette volna” (Talmud, Szánhedrin 99b.).
[17] Meddő férj esetéről lásd: Maimonidész, Misné Torá, A házasság szabályai 15:10., illetveSulchán áruch, Even háezer 154:6. A meddő feleség esetéről lásd: Maimonidész uo. 24:2., illetveSulchán áruch uo. 116:3.
[18] Jövámot 61b.
[19] Uo.
[20] 1Krónikák 23:15.
[21] Uo.
[22] 1Mózes 2:18.
[23] Jövámot 62b., a következő bibliai idézetek alapján: 5Mózes 14:26.; Jechezkél 44:30.;1Mózes 2:18.
[24] Uo. A Sulchán áruch uo. 1:8-ban ezt törvényi előírásként is említi.
[25] Prédikátor 11:6.
[26] A Bibliában említett legtermékenyebb nő Milká, aki „nyolcat szült Náchornak” (1Mózes22:20–22.). Egy másik vonatkozó bibliai utalás a bizonyos „tíz fiú” fogalma (1Sámuel 1:8.).
[27] Mivel ilyen herélt (szárisz) szolgák szolgálták a királyokat a múltban, így a „herélt” –szárisz kifejezés használatban maradt a héber nyelvben minden, nagyurat szolgáló emberre, abban az esetben is, ha a szó szoros értelmében nincs kiherélve. Lásd: 1Mózes 37:36.; 2Királyok8:6.; Eszter könyve 2:3. Mindezeken a helyeken a legtöbb magyar fordítás „tisztségviselő”-nek fordítja a szárisz (herélt) kifejezést. Lásd Encyclopedia of Jewish Medical Ethics V. 24. l. 5. lábj., uo.26. l.
[28] Rómában ez bevett gyakorlat volt, és csak 1770-ben tiltotta be XIV. Kelemen pápa. LásdMagyar Katolikus Lexikon VI. kasztráció címszó, 290 l.
[29] Sok esetben a herélés növeli az állát húsának minőségét, ilyen például a kappan, a herélt kakas, melynek finomabb a húsa (Magyar Értelmező Kéziszótár: 622. l.). Más esetekben (pl. ökör) az előnye, hogy nyugodt munkavégzésre csak így használható. (uo. 1025. l.)
[30] Todosz orvos tanússága szerint, „egyetlen olyan disznó vagy szarvasmarha sem hagyta el az egyiptomi Alexandriát, amelyet nem heréltek volna ki, nehogy utódot nemzzen.” (Talmud,Böchorot 28b.)
[31] Encyclopedia of Jewish Medical Ethics V. 28. l.
[32] A kereszténység megjelenésével ugyanis ezt még sok esetben buzgó vallási cselekedetnek ítélték meg, amellyel az ember szexuális vágyait tudja elfojtani. Origenész (i.u. 185–254) esete a legjobb példa erre. Lásd: Jonathan Hill: A keresztény gondolkodás története, Athéneum 2000 Kiadó, 35–54. l., különösen: 35. l. Vermeersch megengedhetőnek véli a kasztrációt a psychosis sexualisnál, az egészséges, normális életvitel szempontjából. Lásd még:Magyar Katolikus Lexikon VI. 290. l.
[33] Misné Torá, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 16:10.
[34] Majd folytatja Maimonidész: „annak ellenére, hogy az Írás (3Mózes 22:24.) azt mondja, hogy ťországotokban ne tegyetek ilyentŤ a bölcsek mégis arra következtettek, hogy ez nem korlátozódik Izrael területére”. Ennek forrása: Torát kohánim 3Mózes uo.; Talmud, Sábát 110b.
[35] Chidká rabbi véleménye a Talmudban, Szánhedrin 56b. Lásd még: Sulchán áruch, Even háezer 5:14., Bét Smuél uo. 16., 18.; Talmudic Encylopedia III. 394-395. l.
[36] Áruch hásulchán, Even háezer 5:21., 1:4–5.
[37] Jehudá rabbi, a jámbor (XII. sz. Németország): Széfer chászidim (Mökicé nirdámim kiadás) 18. fej. Lásd még lent a 47. lábj.
[38] 5Mózes 23:2.
[39] Természetesen, ha ez egészségügyi okokból történt, akkor ez nem tartozik a „zúzott heréjű vagy elvágott tagú” kategóriájába. Lásd részletesen a híres pozsonyi rabbi, Schreiber Mózes (1762–1839) responsumában: Chátám Szofér, Even háezer I. 17. fej.
[40] Maimonidész, Misné Torá uo. 16:9. a Talmud, Jövámot 75b. alapján.
[41] Széfer háchinuch 559. parancsolat. Egy másik értelmezése ennek a tilalomnak az, hogy „nehogy felesége megcsalja, és megsokasodjanak a törvénytelen gyermekek” (Ávrahám ben Dávid rabbi – Ráávád (1125?–1198 Posquičres, Franciaország) a Maimonidész Misné Torájához írt glosszájában, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 16:12.), hiszen a herélés által impotensé válik, és megszűnik a benne levő szexuális vágy, és ez ehhez vezethet (Jeruzsálemi Talmud, Pszáchim 4:3. és Korbán Háédá uo.).
Fontos megjegyezni, hogy a Tóra parancsolatainak adott értelmezések csupán a jobb megértést, de nem a parancs gyakorlati kiterjesztését befolyásolják. Így a mi esetünkben sem lehetne például az itt említett értelmezésekre hagyatkozva, egyes helyzetekben a tilalmat kétségbe vonni. (Ebben a témában lásd Chátám Szofér responsum, uo.).
[42] Sábát 110a.
[43] „Nem tudjuk pontosan beazonosítani az itt említett növényeket és ásványi anyagokat, annak ellenére, hogy bizonyára az ókori időkben eredményesen használták ezeket.” (Encyclopedia of Jewish Medical Ethics IV. 88. l. Lásd uo. 23. lábj., uo. 92. l. és 41. lábj.; David M. Feldman: Birth Control in Jewish Law 235-236. l. 1–2. lábj.). Érdemes megemlíteni még a „nagyfalúi rabbi” levelét (feltehetően Rosenberg Menáchem Cviről van szó, aki Szilágy-nagyfalu rabbija volt, és 1911-ben hunyt el. Róla lásd Cháchmé Hungáriá 452. l.), amelyet Gvurot Jic’chák responsum idéz (293. l.), egy olyan nő kapcsán, akinek tilos volt teherbe esnie: „Hosszú elmélyülés után, arra az álláspontra jutottam, hogy megengedhető a számára a meddő ital ivása… azonban miután ezt az orvosnak jelezte, az orvos azt mondta, hogy nem létezik a világon ilyen fajta orvosság, és azt, amit a falusi parasztok alkalmaznak mindenféle füvek evésével, azt a veszélyessége mellet, az orvostudomány nem is ismeri el…”.
[44] Lásd még Encyclopedia of Jewish Medical Ethics IV. 141. és a 235. lábj.
[45] Maimonidész, Misné Torá uo. 16:12.; Sulchán áruch uo. 5:12.
[46] Mágid Misná Maimonidészhez írt kommentárjában, uo.
[47] Lásd az Ocár háposzkimban megjelölteket a Sulchán áruchhoz uo. 70., illeteveEncyclopedia of Jewish Medical Ethics V. 46–47. l. 154–155. lábj. Lévén, hogy a „meddő ital” nem közvetlen beavatkozás, ezért egyes törvényhozók megengedik annak fogyasztást, nagyon kicsapongó szexuális természetű emberek esetén. (Lásd források Encyclopedia uo. 160. lábj. és fent a 37. lábj.)
[48] Rási (Talmudhoz irt kommentárja Szotá 26a.) szerint tilos, ugyanis véleménye szerint ez a fent említett „ember általi meddőség” kategóriájába tartozik. Toszáfot (uo. Éset száriszbekezdés) szerint szabad, mivel ez a meddővé válás inkább a fent említett „Ég általi” meddőséghez hasonlít. Lásd még Pitché tsuvá a Sulchán áruchhoz uo. 9., Ocár háposzkim uo. 57.,Encyclopedia of Jewish Medical Ethics V. 60–61. l. És a 247–250. lábj.
[49] Moshe Feinstein rabbi (1895–1986 New York) responsuma, Igrot Mose, Even háezer III. 15. fej.
[50] Jic’chák Jáákov Weiss rabbi (1902 Munkács–1989 Jeruzsálem), Minchát Jic’chák responsum V. 12. fej. Ugyanezt a döntést hozta Untermann rabbi (lásd lejebb a 52. lábj.) abban a hozzá érkezett kérdésben, hogy olyan Holokauszt túlélők, akiket a náci háborús bűnösök sterilizáltak a vas deferens vezeték elvágásával, szabad-e, hogy megházasodjanak. Erre a kérdésre azt a döntvényt hozta, hogy megengedett mivel, hogy „itt nem károsították magát a nemi szervet”. Érdemes megjegyezni, hogy a Encyclopedia of Jewish Medical Ethics V. 66. l. és 274. lábj. tévesen a fenti forrásokra hivatkozva írja azt, hogy tilos házasodniuk. Moshe Feinstein rabbi szerint (uo. IV. 30–31. fej.) azonban ez is „zúzott heréjű”-nek számít, és ezért tiltott a vele való házasság. Véleménye szerint erre utal a „guvtá dösichvát zerá” fogalma, amelyet a Talmud (Jövámot 75b.) említ. Untermann rabbi azonban ezt elveti, és kategorikusan elzárkózik attól az értelmezéstől, miszerint ez a vas deferens vezetékre utal. Érdekes, hogy a lent említett (52. lábj.) prosztata műtét kapcsán, Feinstein rabbi (uo. 28. fej.) minden további nélkül megengedi a házasságot. Nem világos, hogy egyeztethető ez össze az itt említett tiltásával.
[51] Lásd erről Moshe Feinstein rabbi uo. 32 fej. 1.
[52] Érdekes, hogy a sterilizáció tilalma, módosítás igényét vonja maga után a prosztata műtétek (prostatectomia) végrehajtásánál. Sok esetben ugyanis az orvosok gyakorlata az, hogy elvágják a vas deferens vezetékét az effajta beavatkozásoknál. Ez annak ellenére, hogy ettől nem válik impotenssé a paciens, mégis sterilizációt eredményez. A háláchá ennek értelmében úgy dönt, hogy ez a fajta módszer, hacsak nem gyulladás terjedésének megakadályozása érdekében alkalmazzák, tiltott.
1954-ben a lubavicsi rebbe, Menachem Schneershon, az első rabbik között volt, aki erre a problémára felhívta a figyelmet. Lásd Sááré Háláchá uminhág III. 47–49. l.; Igrot kodes XXIII. 309. l. Lásd még: Ocár háposzkim, Sulchán áruch, Even háezer I. 164. l. Isser Yehuda Unterman rabbi (később Izrael állam főrabbija) írása; J. David Bleich: Judaism and healing 65. l., és az ott megjelölt irodalom 67. l. 1. lábj.; Moshe Feinstein rabbi responsuma, uo. IV. 28. fej.
[53] Lásd ennek kapcsán „És vett magának Lemech két feleséget…” (1Mózes 4:19.). Rási ott ezt úgy kommentálja (a Midrás Brésit rábá 23:2. alapján), hogy „ez volt a szokás az özönvíz nemzedékében; két nőt elvenni, az egyiket gyermeknemzés kedvéért, a másikat a szexuális kapcsolat kedvéért. Azt, akit a szexuális kapcsolat kedvéért tartottak, megitatták meddő itallal, hogy meddővé váljék. Szépítgették, mint egy mennyasszonyt, és a legjobb ételekkel etették, a társa pedig gúny tárgya volt, és özvegyként szomorkodott”. Lásd még Ér és Onán történetét –1Mózes 38:7–10.
[54] Lásd még a magyar szakirodalomban többek között: Jobbágyi Gábor: Az Alkotmánybíróság történelmi döntése a magzat jogi helyzetéről és a terhességmegszakításról,Jogtudományi Közlöny 1992/7 305–313. l.; A méhmagzat jogállása, életjoga és védelme a terhességmegszakítás ellen, Magyar Jog 1993/8 475–482. l.; Hegedűs Katalin: Az abortuszkérdés a két világháború között, Abortusz 1992. 115–136. l.; Szabó A. Ferenc: Abortusztilalom, anno … A művi vetélés törvényes üldözése Magyaror-szágon 1956 előtt, Abortusz, 1992, 137–159. l.
[55] Maimonidész, uo. 11., Sulchán áruch uo. 11., a Torát kohánim (3Mózes 22:24.) alapján.
[56] Mágid Misná Maimonidészhez írt kommentárjában, uo.
[57] Biur háGra, Sulchán áruch uo. 25.
[58] Lásd Igrot Mose, Even háezer IV. 33-34. fej., aki különböző forrásokkal támasztja ezt alá.
[59] Maimonidész uo. 12; Sulchán áruch uo. 12.
[60] Ez a Joél Szirkesz rabbi (1561–1640 Lublin, Lengyelország) véleménye a Bájit Chádás –BáCH, a Turhoz írt kommentárjában (Even háezer 5.). Véleménye kifejtéséből úgy tűnik, hogy a sterilizáció megengedéséhez nem feltétlenül szükséges, hogy a szülés életveszélyes legyen a nő számára, hanem elég, hogy nagyon súlyos szülési fájdalmai legyenek. Lásd még Eliezer Jehudá Waldenberg (a jeruzsálemi Sááré Cedek kórház főrabbija), Cic Eliezer IX. 51. fej. 2:4.
[61] A BáCH véleménye szerint nincs különbség a közvetlen és a kémiai úton történő sterilizáció között, ugyanis mindkettő megengedett abban az esetben, ha a nőnek nagyon nagy fájdalmai vannak. A Bét Smuel (Sulchán áruch uo. 14.) azonban azon a véleményen van, hogy csak a közvetett, kémiai sterilizáció a megengedett. Lásd még Chátám Szofer responsumát (Even háezerI. 20. fej.), hogy e szerint a vélemény szerint is csak nagy fájdalom esetén megengedett a kémiai sterilizáció. Lásd Ocár háposzkim uo. 11:65., illetve a kiegészítésekben uo. 157. l.
[62] Lásd minderről Igrot Mose uo. 33. fej. A BáCH véleményét, követve azonban minden bizonnyal ez is megengedhető nagy szülési fájdalmak esetén.
[63] Igrot Mose uo.; Encyclopedia of Jewish Medical Ethics V. 76. l. 342. lábj.
[64] Mindez Méir Szimchá Hákohén rabbi (1843–1926 Daugavpils, Lettország) Mesech chochmá című könyve (1Mózes 9:7-hoz) alapján.
[65] Lásd: 1Mózes 3:16.: „Szaporítani fogom terhességed fájdalmát; fájdalommal fogsz szülni gyermekeket”. A Talmud szerint (Éruvin 100b.) itt a terhesség nehézségeiről, és a szülési fájdalmakról van szó. Lásd még Toszáfot (Mitá bekezdés), Kötubot 83b.
[66] Lásd Chátám Szofér responsum, Even háezer I. 20. fej., hogy végső soron itt nem két „ellentétes” érdekről van szó, mivel a nő jóléte a világ érdeke is, hiszen „milyen belakása lehet a világnak, amikor beteg és veszélybe kerül a szülés által? Ez nem ťbelakásŤ. Nem kötelezhető a nő, hogy elpusztítsa magát a világ benépesítése érdekében.”
[67] Szánhedrin 37a.
[68] 1Mózes 4:10.
[69] Lásd Talmudic Encyclopedia XI. 137. l.; Encyclopedia of Jewish Medical Ethics IV. 147–148. l.
[70] Encyclopedia of Jewish Medical Ethics IV. 150. l.
[71] Lövusé Mordecháj responsum I. Even háezer 28. fej.
[72] Lásd Encyclopedia of Jewish Medical Ethics uo. 111. l. A zsidó nép mai, a Holokausztban elpusztított milliók utáni nemzedékének pedig különösen kötelessége az utódok nemzése, hiszen ennek hiányában éppen Hitler tervét teljesítenénk be. Ennek kapcsán lásd a lubavicsi rebbe, Menachem Schneershon rabbi híres levelét Elie Wisel Nobel-díjas íróhoz: Igrot kodes XXIII. 373–375. l. (Magyar fordítást lásd: Egység folyóirat 34. sz. 5. l.).
[73] Bráchot 10a.
[74] 2Királyok 20:1.
[75] A rabbinikus irodalom nagy részletességgel, hosszan foglalkozik a fogamzásgátlás megengedett formáival. Ennek a tanulmánynak a keretében csupán az irányelveket fektettük le. A témáról részletesen lásd Jehuda Hertzel Hankin rabbi írását, a Bné bánim responsum köteteiben (I. 30–31. fej.; II. 38. fej.; IV. köt. 15. fej.); Avraham S. Abraham: Nismát Ávrahám a Sulchán áruchhozuo. 61–72. l.; David M. Feldman: Birth Control in Jewish Law 244-247. l., 297-304. l.; Encyclopedia of Jewish Medical Ethics IV. 115-154. l.
[76] „Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a jogalkotó – az Alkotmány keretei között – az egészségügyi beavatkozásokra vonatkozó döntésképesség biztosítása és az ifjúság védelme érdekében jogosult olyan különleges rendelkezéseket megfogalmazni, amelyek nem igazodnak a Ptk.-beli cselekvőképesség rendszeréhez.
„Mindazonáltal a sterilizációról való döntésképesség korhatára államonként eltérő, és nem feltétlenül egyezik meg az általános döntésképesség korhatárával. (Például Ausztriában és Dániában 25 év, az Egyesült Államokban 21 év, Japánban 20 év, Spanyolországban 18 év)”.
[77] Nem gondolunk arra, hogy az AB határozatával előálló új jogi helyzet statisztikailag mérhető módon befolyásolná a magyarországi demográfiai helyzetet. Úgy véljük azonban, hogy ez a jogi helyzet hozzájárul azoknak a gondolatoknak, életviteli elveknek az erősödéséhez, melyek e demográfiai problémák alapjai, okozói.
[78] Véleményünk szerint az AB túl enyhén fogalmaz, amikor azt írja, hogy „ennek a módszernek a választásával a későbbi választási szabadság (a gyermekvállalás lehetősége) jelentősen leszűkül, bizonyos esetekben megszűnik”.
