Két baleset tanulsága
„Amikor Náchon szérűjéhez érkeztek, Uzá az Isten ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. Ezért fellángolt az Örökkévaló haragja Uzá ellen. Nyomban lesújtott rá meggondolatlanságáért az Isten, és meghalt ott, az Isten ládája mellett.” (2Sámuel 6:6 7.)
A heti háftárá egy darab zsidó történelem. Dávid már egyesítette a nemzetet uralma alatt, immár nemcsak szülőházának törzse, Jehudá ismerte el törvényes királyként, hanem az egész zsidó nép, mind a tizenkét törzs. Jeruzsálem a főváros, a zsidóság ellenségei megjuhászodtak. Már csak két feladat van hátra: felvinni Jeruzsálembe a frigyszekrényt, majd megfelelő hajlékot építeni Istennek.
Annak idején, még Éli főpap idejében, a frigyszekrény a filiszteusok zsákmányául esett. Nemsokára azonban visszaszolgáltatták, mert a zsidó kegyszer puszta létezése megviselte pogány idegeiket, és zavarta bálványaikat. Azóta hosszú idő telt el. A frigyláda Kirját Járimban volt, Ávinádáv házában. Dávid elhatározta, hogy Jeruzsálembe hozatja, ezért további 30 000 fiatalembert hívott be katonának, és a nép vénei élén, ünnepélyes menetben készült a szent ládát a fővárosba, méltó helyére vitetni.
A frigyszekrényt ökrösszekérre rakták föl, Rási szerint ugyanarra, amelyen annak idején a kárvallott filiszteusok visszaküldték. Már az ökrök vontatta jármű használata is eltért a Tóra előírásától, amely szerint a frigyládát a lévitáknak kell vállukon vinniük. Abarbanel hozzáteszi, hogy Dávid embereinek nem lett volna szabad úgy eljárniuk, mint a filiszteusoknak, akik nem ismerhették a Tóra rendelkezéseit. Uzá és Áchijá, Ávinádáv fiai voltak felelősek a szállításért, ők sem tartoztak a léviták törzséhez. Ráadásul Uzá kishitűségéről tett tanúságot, amikor azt gondolta, hogy a frigyláda leeshet a szekérről, és kézzel próbálta visszatartani.
A kommentátorok megegyeznek abban, hogy Uzá jóakaratból viselkedett elhamarkodottan, mégis súlyos büntetést kapott (lásd Talmud, Szotá 35.): mintegy tűznyelv csapott ki a szekrényből, és ő elégett, mintha elektromos ütést kapott volna (Dáát Mikrá). Ez az a pont, ahol a háftárában leírt baleset, Uzá tragikus halála a heti Smini szidrában foglalt balesetre rímel: Áron főpap két fia, Nádáv és Ávihu, „idegen tűzet” vittek be a pusztaságbeli Szentélybe, s „ekkor tűz csapott ki az Örökkévaló színe elől, és megemésztette őket…” (3Mózes 10:2.) Itt is, ott is hanyagság, hányaveti, tiszteletlen magatartás volt a baleset oka, a cél pedig elrettentő példa statuálása, hiszen mindkét eset nagy nyilvánosság előtt történt.
Bölcseink elismerik Uzá tisztességes szándékát, és azt mondják, hogy része lett a túlvilági életben, vagyis a büntetés után nem maradt nyoma vétkének. J. H. Hertz azzal igyekszik magyarázatot adni Uzá rettenetes büntetésére, hogy „az illetlen bizalmaskodás miatt” sújtott le rá az Örökkévaló, majd így folytatja: „A frigysátorhoz és a Szentélyhez fűződő szabályoknak az volt a céljuk, hogy elmélyítsék Isten szentségének érzését, és arra késztessék az embert, hogy áhítatos tiszteletet tanúsítson Isten előtt. A frigyszekrény Isten jelenlétének különleges jelképe volt.” (Dr. J. H. Hertz.)
Dávid megdöbbent Uzá halálán, és leállította az akciót. Áron megadóan alávetette magát Isten ítéletének, amely két fiának életét vette el, de Dávid megrémült, amikor rájött, hogy a frigyszekrény életveszélyes. „Hogyan jöhetne az Örökkévaló frigyszekrénye énhozzám?” kérdezte, majd a nemzeti ereklyét elhelyezte a Gát városában lakó Ovéd-Edom házában. Ez az ember – a Krónikák könyvének tanúsága szerint – lévita volt, aki három hónapon át őrizte a ládát, és ezalatt ” az Örökkévaló megáldotta Ovéd-Edom házát”. Kimchi szerint ez anyagi javakban és gyermekáldásban nyilvánult meg, míg a Talmud szerint Ovéd-Edom felesége, sőt mind a nyolc (!) menye is, hatosikreket szült abban az évben.
A Midrás megsúgja nekünk, hogy a hű lévita nevében az „Edom” azonos az „ádom” – vagyis „piros” – szóval. Ez azt jelenti, hogy Dávid pironkodni kényszerült miatta, ugyanis az emberek azt sugdosták: íme, Dávid félt magához venni Isten frigyládáját, míg Ovéd-Edomnak semmi bántódása sem esett, sőt… Amikor Dávid értesült a jó hírekről, legott elment Ovéd-Edomhoz, és örömmel-vigalommal felvitette a frigyládát Jeruzsálembe. Ezúttal már betartották a Tóra utasításait, s a léviták az előírás szerint, rudakon vitték vállukon a szent szekrényt. Dávid maga állott a díszmenet élén, egyszerű gyolcsruhában, kohánita öltözetben, és „táncot lejtett az Örökkévaló előtt”, hatlépésenként pedig egy ökröt áldozott. Felesége, Michál Saul leánya, aki apja királyi házában más viselkedési normákhoz, szigorúbb etiketthez szokott meg is rótta őt e „népszerűséghajhász” viselkedés miatt. De ez már egy másik történet…
