Miért szabad felgyalogolni a 100. emeletre sábeszkor?
Oberlander Báruch rabbi szokásos csütörtök esti előadásában ezúttal egy látszólag hétköznapi, mégis mély spirituális kérdést jár körül: miért szabad szombaton gyalog felmenni akár a 100. emeletre, míg liftet használni tilos? Az előadás középpontjában nem csupán a sábeszi tilalmak technikai értelmezése áll, hanem az a mélyebb üzenet, amely a szombat szentségét hordozza.
Egy nap, amikor visszatérhetünk önmagunkhoz
A rabbi azzal kezdte tanítását, hogy néha egy-egy felismerés vagy mondat képes megváltoztatni az ember életét. Mint amikor valaki rájön, hogy ételallergiája miatt rosszul van bizonyos ételektől, vagy amikor valaki felismeri, hogy reggel elsőként a telefonját nézve átadja magát mások világának – ahelyett, hogy saját gondolataival, belső egyensúlyával kezdené a napot. Ezzel párhuzamba állította a szombat lényegét is: „a szombat lehetőséget ad arra, hogy visszatérjünk önmagunkhoz, a saját lelkünkhöz, tisztaságunkhoz, szentségünkhöz.”
Mózes és a szombat elsőbbsége
A hetiszakasz kapcsán Mózes nagy hírt közölt a néppel: az Örökkévaló nemcsak megbocsátott a bálványimádás bűnéért, hanem még a szentély építését is megengedte. Mégis, mielőtt ennek részleteit elmondaná, először a szombat törvényét ismétli el, immár ötödször a Tórában. A Barbenel szerint ez arra tanít, hogy a szombat fontosabb még az isteni lakhely építésénél is. A hajlék építése aktív, kézzelfogható cselekvés – a szombat viszont „csak” pihenés, és mégis elsőbbséget élvez.
A 39 melacha – nem fáradtság, hanem alkotás
A Talmudból tudjuk, hogy a szombati tilalmak – a 39 melacha – mind abból erednek, amit a sivatagi Szentély építése során végeztek. A tilalom nem a fizikai erőfeszítéstől, hanem a teremtő tevékenységtől, az alkotástól óv. Ezt a különbséget a malbim így fogalmazza meg: „melacha az, amihez szakértelem szükséges, és ami megváltoztatja a világot – például amikor fényt gyújtunk, főzünk vagy építünk.” Ezzel szemben egy nehéz kanapé cipelése bár fárasztó, de nem jelent valódi változást a világban – ezért nem tilos.
A szombat „teremtése” – a pihenés mint szent cselekedet
A Tóra azt írja: „az Örökkévaló megpihent a hetedik napon.” Ez nem fáradtságból történt – hiszen Isten nem fárad el –, hanem azért, hogy példát mutasson. A midrás szerint: „ha az, aki nem ismeri a fáradtságot, mégis pihen, akkor az ember, aki fáradozásra született, annál inkább meg kell, hogy pihenjen.”
Az álter rebbe magyarázata szerint a teremtés folyamata olyan, mint amikor az ember egy gondolatot leír: az eszme alászáll, formát ölt. A szombat viszont a visszatérés ideje – amikor a lélek visszatér eredeti tisztaságához. Ezért írja a Tóra, hogy „befejezte Elokim munkáját” – vagyis az isteni összehúzódásnak, a világteremtés szűkítő folyamatának vége lett, és újra megjelent a négybetűs, végtelen isteni név, amely korlátlan és örök.
Miért tilos lifttel menni, és miért szabad gyalog?
A kérdésre, miért szabad szombaton akár a 100. emeletre is gyalog felmenni, a válasz egyszerű: a fáradtság nem tilos. Ami tilos, az a melacha – az alkotó tevékenység. A lift működtetése elektromos áramköröket aktivál, ami új energiát hoz létre – ez alkotás. A lépcsőzés nem hoz létre semmit, csak fizikai fáradságot okoz. Ezért szabad. Sőt, a fizikailag fárasztó, de nem alkotó tevékenységek révén az ember képes a magas szellemi állapotban maradni.
A szombat mint az emberi teljesség ideje
A rabbi egy különösen szép példát is említett: egy ember kenyeret és virágot vásárol – az előbbi azért kell, hogy legyen miből élni, az utóbbi pedig azért, hogy legyen miért élni. A szombat a „miért”-ről szól. A rabbi idézte egy hospice nővér írását is, aki a haldoklók legnagyobb megbánásaként azt hallotta újra és újra: „nem töltöttem elég időt a családommal, a lelkemmel, a valódi önmagammal.” A szombat ezt adja vissza – a kapcsolatot önmagunkkal, az isteni forrással.
A szombat célja nem csak a tiltás, hanem a szentség
Oberlander rabbi hangsúlyozta, hogy a szombat nemcsak arról szól, mit nem szabad, hanem arról is, mit lehet és kell: szellemi megújulás, közösségi ima, tanulás, családi együttlét, lelki elmélyülés. A rabbi így fogalmazott: „a szombat egy nap, amikor megáll a külső világ, és megnyílik a belső.”
Egy régi haszid szombat emléke
Zárásként a rabbi az előző lubavicsi rebbét idézte, aki így emlékezett vissza: „régen a haszid ember szombaton nyugodt, kiegyensúlyozott volt. Nem rohant haza kuglit enni. Imádkozott, tanult, elmélyült. Ma is van szombat – de hol van a szentség?”
Az előadás végén a rabbi mindenkit arra biztatott, hogy élje meg a szombatot ne csak fizikai pihenésként, hanem spirituális felemelkedésként. „Ha a munkát abbahagyjuk, és visszatérünk önmagunkhoz, akkor a szombat valóban szent nappá válik.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
