Hétköznap, ha egy egész kenyerünk van, először felszeleteljük, elkészitjük (megkenjük, szendvicset csinálunk belőle, stb.), és csak ezután mondjuk el a Hámojci áldást. (A rituális kézmosás ilyenkor sem maradhat el!) Így biztosak lehetünk benne, hogy a lehető legkevesebb idő telik el a kenyérre mondott áldás és az evés között.
Sábeszkor azonban nem vághatjuk fel előre a kalácsot, mert akkor nem tudnánk teljesíteni a micvát, hogy két egész cipóra/kalácsra mondjuk el az áldást. Ezek emlékeztetnek minket arra, hogy a sivatagban minden pénteken – a szombat tiszteletére – két adag mannát kaptak a zsidók az Örökkévalótól.
A bárcheszt tehát nem vágjuk fel, de legalább „elkezdjük felszeletelni” (kis bevágást ejtünk rajta), mielőtt az áldást mondjuk. A kalácsok így egészben maradnak, de az áldás elmondása után mégis gyorsabban tudjuk vágni az első szeletet, és nem marad nagy szünet az áldás és az étkezés között.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
