Ünnepi sorozatunk az Arutz7 oldal összeállítása alapján mutatja be a chanukai történet helyszíneit és kevésbé ismert részleteit. Dr. Chági Ben-Árci, elismert izraeli történész kalauzolja az olvasókat a szabadságharcosok nyomában, Modiintól a Templomhegyig, a Szentély megtisztításáig és Izrael függetlenségének visszaállításáig.
Az újabb vereség hatására Antióchusz király három hadsereget vezényelt a lázadók ellen, három hadvezére, Nikánor, Tálmáj és Gorgiász vezetésével. A haderő 60 000 főt számlált és az Ájálon patak völgyében állították fel táborukat. Jehuda Mákábi és katonái a hír hallatára Micpába zarándokoltak, mely már a bibliai időktől fogva ismert imádkozóhely volt. E helyen temették el Smuél (Sámuel) prófétát is, majd évezredekkel később itt emeltek várat a keresztes hódítók és építettek mecsetet a muszlimok is. Napjainkban a hely arab nevén, Nábi Számuelként ismert és Jeruzsálemtől északra, a Givát Zeev város felé vezető út felett magasodik.
A Makabeusok Könyve leírja a felkelők látogatását e helyen: „Jehuda összegyűjtötte embereit Micpában. Imádkoztak, Tórát olvastak, megfújták a kürtöket és böjtöltek egész nap. A Tóra előírása szerint Jehuda felmentette a katonai szolgálat alól mindazokat a férfiakat, akik éppen befejezték házuk építését, eljegyeztek egy nőt, földművelésbe kezdtek, vagy megijedtek a harctól. Azoknak, akik vele maradtak, Jehuda lelkesítő beszédet tartott: „Jobb a csatamezőn pusztulni, mint a gonoszok uralmát látni népünk és templomunk felett!”
Eközben Gorgiász és 7000 lovasa megindult a lázadók ellen. A mai 443-as autópálya nyomvonalán, Bét Choron érintésével a felkelők központjába, Bét Élbe igyekezett. A zsidó sereg viszont egy másik úton, a mai 1-es autópálya mentén, Sáár Chágáj felől a másik irányba indult a völgyben várakozó, gyanútlan ellenség tábora ellen. Éjjel érték el a szír csapatok állomáshelyét. Jehuda háromfelé osztotta seregét. A főerőt ő vezette, a tábort két irányból megkerülő egységek irányítását két testvérére, Simonra és Jonatánra bízta. Az álmukból ocsúdó szír katonák nem tudtak ellenállni a támadásnak. Kilencezren a harctéren haltak, a többiek megfutamodtak, és visszatértek Jafóba. A felkelőket üldöző Gorgiász, amikor elérte az Ájálon völgyét és látta az elpusztított táborból felszálló füstöt, úgy döntött, inkább harc nélkül visszaindul ő is Jafóba.
A felkelők azon kívül, hogy immár harmadik fényes győzelmüket aradták, rengeteg fegyverhez és egyéb hadi felszereléshez jutottak az elhagyott táborban, melyeket egészen a háború végéig használtak. Ebben az ütközetben Jehuda Mákábi felhasználta a zsidó harcmodor minden jellegzetességét, melyet már Jehosuá bin Nun idején, az ország elfoglalásakor is alkalmaztak őseink: gyors, éjszakai menetelés, az ismet útvonalak elkerülése, kisebb egységekkel, több irányból indított meglepetészerű támadás.
A feljegyzések szerint az ájáloni csata pénteken zajlott. Este beköszöntött a sábát, ezért a zsidó katonák nem indultak tovább. A napot imádkozással és ünnepléssel töltötték és csak a szombat kimenetele után tértek vissza Bét Élbe.
