A Vájérá hetiszakasz háftárája a Királyok második könyvéből származik (II.Kir. 4:1-37). Elisá (Elizeus) próféta két csodatettét beszéli el, melyek története természetesen a hetiszakaszra emlékeztet minket.

Az első csoda egy eladósodott özvegyasszonyról szól – sokan Ovádjá próféta megözvegyült feleségének tartják -, akit hitelezői azzal fenyegettek meg, hogy két fiával együtt rabszolgának adják, ha nem fizet. Az asszonynak csupán egyetlen korsónyi olaja volt otthon. A próféta azt mondta neki, hogy gyűjtsön össze annyi üres korsót, amennyit csak tud, kérjen a szomszédoktól is. Állítsa fel a korsókat, és a sajátjából töltse fel az összeset olajjal. Így is lett, az egyetlen kis korsóból az összes tárolóedényt teletöltötte, az olajat nagy haszonnal eladta, és így megmenekült a rabszolgaságtól.

A hetiszakaszban többek között arról értesülünk, hogy Isten – küldöttei, az angyalok útján – ígéretet tett a meddő és élemedett korú Szárának (Sára), hogy gyermeke születik. A háftárában bemutatott második csoda erre emlékeztet: Elisa gyakran hált meg egy idős párnál, akik annyira kedvelték őt, hogy külön lakrészt is építettek neki. A háchnászát orchim, vagyis a vendégfogadás micvája hetiszakaszunkban is megjelenik. A próféta hálából megáldotta a gyermektelen asszonyt, és – természetesen Isten küldötteként – megígérte neki, hogy pontosan egy évvel később fia születik. Ahogy Szárá, úgy ez az asszony is hitetlenkedett, ám a próféta szava beteljesült, és neki is fia született. A fiú azonban évekkel később meghalt. A próféta ágyára fektették, hívatták őt, és ő csodás módon feltámasztotta. Ahogyan a tórai történetben Jicchák élve megmenekül a feláldozástól, úgy a háftárában szereplő fiú is végzetesnek ígérkező helyzetből éled fel.

Nézzük hát, ki volt e két, fent említett csoda kivitelezője, Elisa próféta. Elisa Élijáhu (Illés) próféta tanítványa és munkásságának folytatója volt a polgári időszámítás kezdete előtti IX. században. Amikor Élijáhu először felkereste Elisát, aki épp apja földjét művelte Ável-Mecholában, megkérdezte tőle: „Ismered-e a Tórát”. Elisa nem ismerte, mert, mint mondta, nem volt elég okos a tanuláshoz. Ám a próféta azt kérdezte tőle: „Akkor hogyan tanultad meg a földművelés mikéntjét?” – „Isten adott nekem hozzá belátást” – válaszolta Elisa. Élijáhu pedig így felelt: „Ugyanaz az Örökkévaló, aki értelmet adott neked, hogy el tudd végezni a munkádat, adott neked kellő értelmet a tanuláshoz is”. Ezzel tanítványává és segítőjévé fogadta Elisát, aki hamarosan a Tóra jó ismerője lett, és amikor elérkezett az idő, és Isten magához emelte az égbe Élijáhut, akkor Elisa vette át a szerepét: Isten üzenetét hirdette, segítséget és áldást hozott a népnek, és jótettekre, adományozásra tanította a zsidókat. Történeteit és próféciáit nemzedékről nemzedékre adták tovább, és végül Jirmijáhu (Jeremiás) próféta írta le azokat a Királyok könyvében.

Ahogy a fenti két történet is illusztrálja, Elisa nemcsak próféta volt, hanem csodatevő is, a Biblia számos csodáról számol be vele kapcsolatban. Rögtön azután, hogy Élijáhu az égbe ment, Jerichó felé menet átkelt a Jordánon, méghozzá száraz lábbal, mivel a víz kettévált, ahogy megérintette Élijáhu köntösével, melyet a soha meg nem halt, mégis eltávozott próféta neki ajándékozott. Amikor küldöttek érkeztek hozzá Jerichóból, akik segítséget kértek tőle, mert a közelben egy rossz vizet adó forrástól megbetegedtek az emberek és az állatok, a föld pedig terméketlenné lett, a próféta nem késlekedett, sót hozatott, és azt szórta a legközelebbi forrásba. Ezután kijelentette, hogy a víz ettől fogva iható lesz, az emberek ittak a tiszta, friss forrásvízből, dicsérték Istent és áldották a nagyszerű prófétát. Az Elisa kútjának nevezett forrás a mai napig látható Tel Jerichó közelében.

Azonban nemcsak az áldásai voltak ilyen hatásosak, hanem az átkai is. Egyszer két vérszomjas medve ölt meg 42 embert a szavára, amikor feldühödött, amiért azok gúnyolták őt. Ettől az epizódtól eltekintve Elisát együtt érző, jószívű, mindig a szegényeket támogató és segítő embernek írja le a Tánách, a zsidó Biblia, és még számos más csodáról is beszámol Elisa életéből. Egyszer mérgező füvekkel főzött ételt tett egy maréknyi liszttel ehetővé és gyógyította meg vele azokat, akik korábban megbetegedtek az ételtől. Másszor húsz árpakenyeret osztott szét kétezer tanítványának úgy, hogy mindenkinek bőven jutott belőle, és még maradt is. Megint más alkalommal egy fejsze vízbe süllyedt fejét hozta fel a folyóba dobott bot segítségével a Jordánból. Elisa számtalan csodatettének hamar híre ment messzi földekre is. Jószívű volt és nagylelkű még azokkal is, akik nem tartoztak a zsidó néphez. Elisa még halálában is csodát tett, amikor egy halottat bedobtak a sírjára, az életre kelt.

Csodatettei mellett Elisa prófétált is, és rendszeresen intette a népét, hogy tartsák be Isten parancsolatait. Egyszer Damaszkuszba ment, ahol Arám királya betegen feküdt a palotájában. A király, amikor megtudta, hogy a nagy hírű próféta a városban van, követet küldött Elisához, hogy megtudja, túléli-e a betegséget. Elisa azt jövendölte, hogy a betegség ugyan nem fogja őt elpusztítani, mégis meg fog halni. Azt is megmondta a követnek, hogy ő lesz a következő király, és sok szenvedést fog okozni a zsidó népnek. A követ tiltakozott, ám a próféta biztosította róla, hogy ez Isten akarata, mivel népe nem tartja be a parancsolatokat. A követ másnap reggel megölte urát, és valóban ő lett a király. Számos pusztító hadjáratot folytatott Izrael ellen.

Elisa 65 éven át állt a kisebb próféták élén. Életében számos király uralkodott Júda és Izrael királysága felett. Mesteréhez méltó módon, rendíthetetlenül töltötte be Istentől rendelt feladatát, hirdette az Örökkévaló parancsolatait és segített mindenkinek, akinek csak tudott, gazdagnak és szegénynek egyaránt.

 

zsido.com

Megszakítás