1. Oh vérontás városa! Mindenestül hazugság, martalékkal telve, nem szűnik meg a ragadozás.
2. Hallik az ostor, s hallik keréknek zaja, s ügető ló és robogó szekér;
3. törtető lovas és kardnak lángja és dárdának villáma, megölteknek sokasága és hulláknak tömege; vége sincs a holttesteknek, megbotlanak a holttesteiken.
4. Sok paráznasága miatt a parázna nőnek, a szépséges bájúnak, a boszorkányságot űzőnek, ki nemzeteket adott el paráznaságával és nemzetségeket boszorkányságával.
5. Íme, én ellened fordulok, úgymond az Örökkévaló, a seregek Ura, és feltakarom uszályaidat arcod fölé, és láttatom nemzetekkel meztelenségedet s királyságokkal gyalázatodat.
6. És vetek reád undokságokat, elcsúfítlak, látványossággá teszlek.
7. És lészen, bárki lát téged, szökik tőled és mondja: Elpusztíttatott Ninivé, ki szánja meg őt! Honnét keressek vigasztalókat számodra!?
8. Jobb vagy-e Ámónnál, mely folyók közt lakik, víz van körülötte, melynek bástyája tenger, a tengerből való a fala?
9. Kús a hatalma meg Egyiptom vég nélkül; Pút és lúbiak voltak segítségedül.
10. Ő is számkivetetten fogságba ment; az ő kisdedei is szétzúzattak minden utcának sarkain, előkelői fölött sorsot vetettek, s nagyjai mind bilincsekbe verettek.
11. Te is megrészegedel majd, kábulttá léssz, te is oltalmat keress majd ellenség elől.
12. Mind az erősségeid fügefák, koraérett gyümölccsel; ha megrázatnak, ráhullanak szájára az evőnek.
13. Íme embereid asszonyok közepetted; ellenségeidnek megnyittattak országodnak kapui; tűz emésztette meg reteszeidet.
14. Ostromvizet meríts magadnak, javítsd ki erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, erősítsd meg a téglaégetőt.
15. Ott megemészt téged a tűz, kiirt téged a kard, fölemészt, mint a szöcskét : tömörülj mint a szöcske, tömörülj mint a sáska.
16. Sokasítottad kalmáraidat, az ég csillagainál jobban; szétterült a szöcske és elrepült.
17. Vezéreid olyanok mint a sáska, főtisztjeid mint a sáskaraj, amely a kerítésekben tanyáz hideg napon; felsütött a nap és elköltözött, s meg nem ismerszik a helye, hová lett.
18. Szunnyadoztak a te pásztoraid, Assúr királya, nyugszanak a te hatalmasaid; szétszóródtak embereid a hegyeken, és nincs, ki összegyűjtené.
19. Nincs enyhítés törésed számára, végzetes a te sebed; mind akik hallják híredet, összecsapják fölötted kezüket, mert kire nem szállott a te gonoszságod állandóan!
