A Talmud szövege
Kötubot, 22. lap első oldal közepétől
a 23. lap első oldal végéig (egy kihagyással).
Az asszony vallomásainak súlya
MISNA:
משנה. הָאִשָּׁה שֶׁאָמְרָה: „אֵשֶׁת אִישׁ הָיִיתִי וּגְרוּשָׁה אֲנִי” – נֶאֱמֶנֶת, שֶׁהַפֶּה שֶׁאָסַר הוּא הַפֶּה שֶׁהִתִּיר.
(a) Ha egy férjezetlennek látszó nő azt mondja: „Férjes asszony voltam, de most elvált vagyok”1, annak bizonyíték nélkül hinni lehet, és férjhez mehet egy másik férfihoz, mert a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte [a későbbiekben: „…ugyanaz a száj…”]2. Ha nem jelentette volna ki, hogy valamikor férjnél volt, akkor feltételeznénk, hogy sose volt férjnél, ahhoz pedig nincs jogunk, hogy az állítása egyik felét elfogadjuk, a másikat pedig elvessük.
וְאִם יֵשׁ עֵדִים שֶׁהָיְתָה אֵשֶׁת אִישׁ, וְהִיא אוֹמֶרֶת: „גְרוּשָׁה אֲנִי” – אֵינָהּ נֶאֱמֶנֶת.
(b) Ha azonban vannak rá tanúk, hogy a nőnek volt férje, és a nő azt mondja: „Most elvált vagyok”3, akkor bizonyíték nélkül nem lehet neki hinni, és csak akkor mehet újra férjhez, ha előtte bizonyítja, hogy már elvált.
A Misna ezután egy hasonló esetet tárgyal. A törvény szerint az a nő, akit egy nem zsidó megerőszakolt, nem mehet feleségül kohénhoz. A Bölcsek úgy határoztak, hogy az a nő, aki banditák vagy ellenséges katonák fogságába került, csak akkor nem tekintendő megerőszakoltnak, ha bizonyítani tudja az ellenkezőjét.
אָמְרָה: „נִשְׁבֵּיתִי וּטְהוֹרָה אֲנִי” – נֶאֱמֶנֶת, שֶׁהַפֶּה שֶׁאָסַר הוּא הַפֶּה שֶׁהִתִּיר.
(c) HA a nő AZT MONDJA: „Foglyul tartottak, de tiszta va gyok (azaz: nem erőszakoltak meg)”4, akkor annak bizonyíték nélkül hinni lehet, és férjhez mehet kohénhoz, mert a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte. Ha a nő nem jelentette volna ki, amit kijelentett, akkor feltételezhettük volna, hogy sosem tartották fogságban, és nincs jogunk az állításának csupán az egyik részét elfogadni, és a másikat elvetni.
וְאִם יֵשׁ עֵדִים שֶׁנִּשְׁבֵּית, וְהִיא אוֹמֶרֶת: „טְהוֹרָה אֲנִי” – אֵינָהּ נֶאֱמֶנֶת.
(d) Ha azonban vannak rá tanúk, hogy a nőt foglyul tartották, és a nő azt mondja: „Tiszta vagyok”5, akkor bizonyíték nélkül nem lehet hinni neki, csak akkor, ha bizonyítéka van rá.
וְאִם מִשֶּׁנִּשֵׂאת בָּאוּ עֵדִים – הֲרֵי זוֹ לֹא תֵּצֵא.
(e) Abban az esetben, ha nincsenek rá tanúk, hogy a nő fogságban volt, a nő viszont fenntartja az állítását, és a bíróság az „…ugyanaz a száj…” elve alapján engedélyezi, hogy kohénhoz menjen feleségül, ám ha később, a házasságkötés után tanúk kerülnek elő, akik szerint fogságban volt, akkor a nő nem kell, hogy elhagyja a férjét.
Az „…ugyanaz a száj…” elvének forrása
GÖMÁRÁ:
[E fejezet Misnáinak központi témája „…ugyanaz a száj…”-ként ismeretes tétel. A Gömárá most megkísérli megtalálni a fogalom forrását.]
גמרא. אָמַר רַב אַסִי: מִנַּיִן לְהַפֶּה שֶׁאָסַר הוּא הַפֶּה שֶׁהִתִּיר מִן הַתּוֹרָה? שֶׁנֶּאֱמַר: „אֶת בִּתִּי נָתַתִּי לָאִישׁ הַזֶּה לְאִשָּׁה„,
Ráv Ászi mondta: A Tóra melyik részéből tudjuk, hogy „a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte” elv valóban helytálló? Hiszen írva van:6 „…leányomat odaadtam egy férfinak, ennek [a férfiúnak] feleségül…” Ez a vers a feleségét megrágalmazó férjre kiróvandó büntetést taglalja, aki azt állítja, hogy a nő nem volt szűz, amikor elvette. A nő apja tanúskodik és röviden ismerteti a házasság létrejöttének körülményeit.
„לָאִישׁ” – אֲסָרָהּ, „הַזֶּה” – הִתִּירָהּ.
Azzal, hogy az apa kijelenti: „…leányomat odaadtam egy férfiúnak…”, akkor ezzel gyakorlatilag azt tanúsítja, hogy a lánya férjes, minden férfi számára tiltott asszony. Másfelől azonban, az „…ennek [a férfiúnak]…” szavakkal lánya megengedetté válik a megjelöltnek. Az apa állításának mindkét részét elfogadjuk, mivel a kijelentés mindkét része ugyanabból a szájból hangzott el. Így tehát látjuk, hogy az „…ugyanaz a száj…” elve alapján az egész állítást egyetlen egységnek tekintjük.
[Ráv Ászi helyesen következtet a bibliai versből, a Gömárá azonban úgy véli, hogy az „…ugyanaz a száj…” tétel bizonyításához nem kell idézni a verset.]
לָמָּה לִי קְרָא? סְבָרָא הִיא, הוּא אֲסָרָהּ וְהוּא שָׁרֵי לָהּ!
Minek nekem a vers? Ez a fogalom érvelés útján is levezethető! Logikus, hogy az az apa, aki kijelentése első részében tiltotta a lányát, a másodikban megengedte!
אֶלָּא, כִּי אִיצְטְרִיךְ קְרָא – לִכְדְרַב הוּנָא אָמַר רַב,
Ha azonban az „…ugyanaz a száj…” elv nyilvánvaló, akkor mi szükségünk van erre a tórai versre, amiben első látásra semmi újat nem mond a lányát védő apa? Azért van szükségünk erre a versre, hogy megtanuljuk belőle Ráv Huná szabályát, amelyet Ráv nevében ismertetett.
דְאָמַר רַב הוּנָא אָמַר רַב: מִנַּיִן לְאָב שֶׁנֶּאֱמָן לֶאֱסוֹר אֶת בִּתּוֹ מִן הַתּוֹרָה? שֶׁנֶּאֱמַר: „אֶת בִּתִּי נָתַתִּי לָאִישׁ„.
Ráv Huná azt mondotta Ráv nevében: A Tóra melyik részéből tudjuk, hogy a még nem nagykorú7 lányát tiltottnak nyilvánító apának hinni lehet?8 Hiszen írva van: „…leányomat odaadtam egy férfinak…”. Ez a vers arra tanít minket, hogy ha az apa azt állítja, hogy férjhez adta lányát, akkor hinni lehet neki, és a lányát férjes asszonynak kell tekinteni.
[A Gömárá megkérdezi:]
„הַזֶּה” לָמָּה לִי?
Ha a vers célja csak az, hogy arra tanítson minket, hogy az apának hinni lehet, és a lánya férjes asszonynak tekintendő, akkor mi szükségünk az „…ennek…” szóra? Hiszen az „…ugyanaz a száj…” elvére nincs szükségünk, mivel – ahogy mondtuk – ez önmagában logikus. – ? –
[A Gömárá válasza:]
מִיבָּעֵי לֵיהּ לְכִדְתָנֵי רַבִּי יוֹנָה,
Az „…ennek…” szó Ráv Huná szabályával kapcsolatban semmit sem tanít; hanem a feleségét megrágalmazó férj esetében ahhoz a törvényhez van rá szükség, amelyet rabbi Joná által tanított brájtából tanultunk.
דְּתָנֵי רַבִּי יוֹנָה: „אֶת בִּתִּי נָתַתִּי לָאִישׁ הַזֶּה„, „הַזֶּה” – וְלֹא לְיָבָם.
Rabbi Joná ugyanis a következő brájtát tanította: Az apa azt állítja, hogy „…leányomat odaadtam egy férfinak, ennek [a férfiúnak]…”, ebből arra következtethetünk, hogy a feleségét megrágalmazó férfival kapcsolatos törvény csak az esetben érvényes, ha az apa azt állítja, hogy személyesen „…ennek [a férfiúnak]…” adta feleségül a lányát, nem pedig a fivérnek (a lány sógorának). Ha az eredeti férj gyermektelenül hal meg, és a fivére a sógorházasság törvényeinek megfelelően elveszi az özvegyet, majd ez az új férj (tehát a korábbi sógor, a jávám) ezt követően hamisan azzal vádolja a feleségét, hogy az már fivéréhez sem szűzen ment hozzá, erre az esetre nem vonatkozik a törvény, és az új férjre nem szabható ki a rágalmazásért járó büntetés.9
* * *
Amikor valaki saját magát nyilvánítja tiltottnak
תָּנוּ רַבָּנַן: הָאִשָּׁה שֶׁאָמְרָה: „אֵשֶׁת אִישׁ אֲנִי„, וְחָזְרָה וְאָמְרָה: „פְּנוּיָה אֲנִי” – נֶאֱמֶנֶת.
Bölcseink a következő brájtát tanították: Ha egy nő azt mondja: „Férjes asszony vagyok”, majd később visszavonja a kijelentését, és azt mondja: „hajadon vagyok”, akkor hinni lehet neki. Ebben az esetben a nő állítását nem támasztja alá az „…ugyanaz a száj…” elve, mert a két kijelentés ellentmond egymásnak, és nem tekinthető oszthatatlan egésznek. A brájtá mindazonáltal arra tanít minket, hogy ha a nő férjes mivoltának egyetlen bizonyítéka a saját állítása, akkor, ha ezt az állítását visszavonva kijelenti, hogy nincs férje, hinni lehet neki.
[A Gömárá megkérdőjelezi a fentieket:]
וְהָא שָׁוְויָה לְנַפְשָׁה חֲתִיכָה דְּאִיסּוּרָא!
Hát nem tiltottnak nyilvánította magát10, amikor kijelentette, hogy férjes asszony és emiatt nem mehet férjhez!? Így, noha a nő első kijelentésén kívül nincs más okunk feltételezni, hogy férjnél van, és azóta már visszavonta a kijelentését, ezt a visszavonás nem fogadható el, mert a nő köteles tartani magát a saját egyértelmű kijelentéséhez, és úgy is köteles viselkedni, mint aki férjnél van. – ? –
אֲמַר רָבָא בַּר רַב הוּנָא: כְּגוֹן שֶׁנָּתְנָה אֲמַתְלָא לִדְבָרֶיה.
Rává bár Ráv Huná ekképpen válaszolt: Ennek a brájtának a szabálya olyan esetekre vonatkozik, amikor például a nő meggyőző magyarázatot ad az első állítására11. Amikor valaki tiltott ételnek nyilvánít valamit, akkor abban az esetben, ha hihetően megmagyarázza, miért nyilvánította korábban tiltott ételnek a szóban forgó dolgot, a kijelentése visszavonása elfogadható. Ilyenformán esetünkben, ha a nő meggyőző magyarázatot tud adni arra, hogy miért mondta magát férjes asszonynak, majd később miért vonta vissza ezt az állítását, akkor a visszavonás elfogadható.
[A Talmud egy Brájtával támasztja alá Rává bár Ráv Huná fenti véleményének:]
תַּנְיָא נַמִי הָכִי:
Úgy is tanultuk egy Brájtában:
אָמְרָה: „אֵשֶׁת אִישׁ אֲנִי„, וְחָזְרָה וְאָמְרָה: „פְּנוּיָה אֲנִי” – אֵינָהּ נֶאֱמֶנֶת.
(a) Ha egy nő azt mondja: „Férjes asszony vagyok”, majd később visszavonja a kijelentését, és azt mondja: „hajadon vagyok”, akkor nem lehet hinni neki, hiszen előzőleg „tiltott”-nak nyilvánította magát.
וְאִם נָתְנָה אֲמַתְלָא לִדְבָרֶיה – נֶאֱמֶנֶת.
(b) Ha viszont meggyőzően indokolja, hogy korábban miért állított valótlant, hinni lehet neki.
וּמַעֲשֶׂה נַמִי בְּאִשָּׁה אַחַת גְּדוֹלָה, שֶׁהָיְתָה גְּדוֹלָה בְּנוֹי וְקָפְצוּ עָלֶיה בְּנֵי אָדָם לְקַדְּשָׁהּ, וְאָמְרָה לָהֶם: „מְקוּדֶּשֶׁת אֲנִי„, לְיָמִים עָמְדָה וְקִידְּשָׁה אֶת עַצְמָהּ, אָמְרוּ לָהּ חֲכָמִים: מָה רָאִית לַעֲשׂוֹת כֵּן? אָמְרָה לָהֶם: בַּתְּחִלָּה שֶׁבָּאוּ עָלַי אֲנָשִׁים שֶׁאֵינָם מְהוּגָּנִים, אָמַרְתִּי: „מְקוּדֶּשֶׁת אֲנִי„, עַכְשָׁיו שֶׁבָּאוּ עָלַי אֲנָשִׁים מְהוּגָּנִים, עָמַדְתִּי וְקִדַּשְׁתִּי אֶת עַצְמִי.
(c) Egy történet is alátámasztja ezt a szabályt: Egy bizonyos befolyásos nő, aki híres szépség is volt, és sokan szerették volna feleségül venni, annak érdekében, hogy megszabaduljon a nem kívánatos kérőktől, azt mondotta: „Már férjnél vagyok.” Később, mikor előállt egy férfi, akihez hajlandó volt feleségül menni, fogta magát, és házasságot kötött vele. A bíróság kétségbe vonta e lépés jogosságát. A Bölcsek megkérdezték tőle: „Miért láttad ezt célszerűnek? Miért mondtad, hogy férjes asszony vagy, ha egyszer nem voltál az?” A nő így válaszolt: „Eleinte, mikor hozzám nem méltó férfiak tettek nekem házassági ajánlatot, azért mondtam nekik, hogy már férjnél vagyok, hogy elhárítsam az ajánlatukat. Most, hogy egy hozzám méltó férfi kért feleségül, fogtam magamat és hozzámentem.”
[A Gömárá hozzá teszi:]
וְזוֹ הֲלָכָה הֶעֱלָה רַב אַחָא שַׂר הַבִּירָה לִפְנֵי חֲכָמִים בְּאוּשָׁא, וְאָמְרוּ: אִם נָתְנָה אֲמַתְלָא לִדְבָרֶיה – נֶאֱמֶנֶת.
Rabbi Áchá Szár Hábirá ezt a szabályt még az usai bölcsek előtt állította fel (Usá a Misnai kor egy részében a Szánhedrin székhelye volt), akik később mondották: „Ha a nő meggyőzően megindokolja korábbi szavait, hinni lehet neki.”
[A Gömárá ezzel úgy rendelkezik, hogy ha valaki tiltottnak nyilvánította magát, visszavonhatja ezt az állítását, ha az eredeti állítására meggyőző magyarázatot ad. Smuél következő kérdése is ezzel kapcsolatos.]
A zsidó törvény szerint a nő a havi ciklusa idejére rituálisan tisztátalanná válik, és amíg a mikvében (a rituális fürdőben) megmerítkezve meg nem tisztálkodik, nem létesíthet testi kapcsolatot a férjével12. Az asszony, aki rituálisan tisztának vagy tisztátalannak mondja magát, teljes mértékben megbízható, és nincs szükség semmiféle bizonyítékra.
בְּעָא מִינֵּיהּ שְׁמוּאֵל מֵרַב: אָמְרָה: „טְמֵאָה אֲנִי„, וְחָזְרָה וְאָמְרָה: „טְהוֹרָה אֲנִי„, מַהוּ?
Smuél azt kérdezte Rávtól: Hogy szól a törvény abban az esetben, ha egy nő azt mondta: „rituálisan tisztátalan vagyok”, majd ezt visszavonva kijelenti: „rituálisan tiszta vagyok”?13
1 Háláchá: Ha egy nő azt mondja: „Férjes asszony voltam, de most elvált vagyok.” „Ha egy férjezetlennek látszó nő előáll, és azt mondja: »Férjes asszony voltam, de elvált tőlem a férjem«, akkor – Misnánk alapján – bizonyíték és minden további magyarázat nélkül hinni lehet neki. Ha azonban a nő egyszerűen csak annyit mond: »Férjnél voltam« (múlt időben – Bét Smuél), később pedig azt mondja: »Elvált tőlem a férjem«, az esetben egyes szaktekintélyek elfogadják a második állítást, mondván, hogy a nő egyszerűen csak magyarázta a szavait, más szaktekintélyek szerint viszont a nő szavainak csak akkor lehet hitelt adni, ha meggyőző magyarázatot ad arra, hogy miért nem rögtön ezt mondta.” Ha azonban a nő múlt időt használ, Bét Smuél véleménye szerint ez úgy tekintendő, hogy ellentmond önmagának, és csak akkor lehet hinni neki, ha azonnal helyesbíti a szavait, vagy meggyőző magyarázatot ad arra, hogy miért nem rögtön ezt mondta. (Maimonidész, A válás szabályai 12:1.; Sulchán Áruch, Even Háezer 152:6.)
2 Fogalom: Hápe seászár hu hápe sehitir – Szó szerint: a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte. A Háláchá minden területén alkalmazott elv, miszerint az olyan embernek, aki olyasmit mond nekünk, amit az ő közlése nélkül nem tudtunk volna, szabad hinni, még akkor is, ha ezután olyasmit is mond, ami közömbösíti közlése első részének következményeit. Például ha egy nő idegen földről jön egy közösségbe, és azt állítja, hogy férjnél volt, de megözvegyült, kijelentése teljes egészében elfogadható, és szabadon férjhez mehet. Mivel addig nem ismerték a helyzetét, szava elfogadható. Az ő kijelentése („szá ja”), hozta létre férjezett státusát, így hát kijelentése el is törölheti azt.
3 Háláchá: Ha azonban vannak rá tanúk, hogy a nőnek volt férje. „Ha vannak tanúk, akik igazolják, hogy a nőnek valóban volt férje, és a nő azt állítja, hogy elvált, az esetben – Misnánk szerint – nem lehet hinni neki. Ha azonban a nő tanúkat tud állítani elvált volta bizonyítására, nem szükséges a válólevelet bemutatnia. Mindazonáltal mindenképpen figyelembe vesszük a szavait, ha a tervezett házasság megszorító hatály alatt van, azaz például nem mehet hozzá kohénhoz, ha a volt férje közben meghalt, mert elváltnak tekintendő, nem pedig özvegynek; vagy például ha pedig a volt férje időközben gyermektelenül hal meg, az asszony nem mehet feleségül a férje fivéréhez a sógorházasság törvénye szerint, hanem a chálica szertartással el kell őt engedni.” (Maimonidész, A válás szabályai 12:1–2.; Sulchán Áruch, Even Háezer 152:7.)
4 Háláchá: Foglyul tartottak, de tiszta vagyok. „Ha egy nő előáll és elmondja, hogy foglyul tartották, de azt állítja, hogy nem erőszakolták meg, akkor – Misnánk szerint – az „…ugyanaz a száj…” alapján hinni lehet neki. Ez a törvény akkor is érvényes, ha egyetlen tanú van, aki bizonyítja, hogy a nő fogságban volt, mert egy tanú nem tanú”. (Maimonidész, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 18:21.; Sulchán Áruch, Even Háezer 7:4.)
5 Háláchá: Ha azonban vannak rá tanúk, hogy a nőt foglyul tartották. „Ha van két tanú, aki tanúsítja, hogy a nőt fogságban tartották, abban az esetben a nő állításának, miszerint nem erőszakolták meg, akkor sem lehet hinni, ha a két tanú bizonytalan afelől, hogy a nőt megerőszakolták-e. Másfelől viszont, ha az egyik tanú (még ha szolgálólány is az illető) határozottan állítja, hogy a nőt nem erőszakolták meg, még akkor is el lehet hinni, ha a nő javára valló tanú kijelentései ellentmondanak egy másik tanú kijelentéseinek.” (Maimonidész, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 18:21.; Sulchán Áruch, Even Háezer 7:4.)
6 5Mózes 22:16.
7 A lány fejlődésének a háláchá három szakaszát ismeri: ktáná (kiskorú), náárá (fiatal nő) és bogeret (nagykorú). A lány mindaddig ktáná, míg be nem tölti tizenkettedik életévét és nem nő két szál fanszőre. Ha e két kikötés teljesül, náárá lesz. Hat hónappal ezután a lány bogeret lesz (Maimonidész, A házasság szabályai 2:2.).
8 Háláchá: Honnan tudjuk, hogy a lányát tiltottnak nyilvánító apának hinni lehet? „Ha egy apa kijelenti, hogy férjhez adta kiskorú lányát, és azután válólevelet vett át a részére, és a lány még mindig kiskorú, akkor az apának hinni lehet, a lány pedig elvált asszonynak tekintendő, és emiatt kohénhoz nem mehet feleségül. Ha azonban a lány már nagykorú, amikor az apja az említett kijelentést teszi, ez esetben nem lehet hitelt adni az apa kijelentésének, mikor azt állítja, hogy a lánya mind a férjhez adásakor, mind a valólevél átvételekor kiskorú volt még. A Chelkát Möchokék ehhez hozzáteszi, hogy ugyanez a szabály érvényes arra az estre is, amikor az apa azt állítja, hogy férjhez adta a lányát, és nem vett át válólevelet a részére, tehát a lánya még férjes asszony. Az apának ebben az esetben is csak akkor lehet hinni, ha kijelentése megtételekor a lánya még kiskorú. Az apának azért lehet hinni ezekben az esetekben, amíg a lánya még nem nagykorú, mert a Tóra, Ráv Huná szerint, hitelt ad az apa szavainak a lánya családi állapotára vonatkozóan. Ha viszont az apa azt állítja, hogy a lánya – tekintet nélkül annak életkorára – fogságba került és ő kiváltotta, nem lehet hitelt adni a szavainak, mert a Tóra szerint csak a lány családi állapotára vonatkozóan lehet hinni neki, más tekintetben azonban nem.” (Maimonidész, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 18:24.; Sulchán Áruch, Even Háezer 37:25–26., 7:8.)
9 Háláchá: „Ennek [a férfiúnak]„, nem pedig a sógornak. „Ha egy férfi feleségül vett egy nőt, majd elvált tőle, azután később újra feleségül vette, majd megrágalmazta, azt állítva, hogy a nő az első házasságuk ideje alatt házasságtörést követett el, illetve sógorházasság esetén a sógor megrágalmazza az asszonyt, mondván, hogy az az első házassága idején házasságtörést követett el, akkor a rágalmazó férj mindkét esetben mentesül a korbács- és a pénzbüntetés alól, és még akkor is joga van válni, ha bebizonyosodik, hogy állításai alaptalanok” – szól rabbi Joná brájtája. (Maimonidész, A hajadon leány törvényei 3:9.)
10 Fogalom: Sávjá ánáfsá chátichá döiszurá – Szó szerint: tiltott étellé nyilvánít valamit a saját maga számára. A törvény úgy szól, hogy ha valaki teljes bizonyossággal kijelenti egy ételről, hogy az tilos fogyasztani, ez esetben még akkor is tartania kell magát ehhez az egyértelmű kijelentéséhez, ha bizonyos formai okok miatt nem lehet hitelt adni az állításának mások számára.
11 Háláchá: Például a nő meggyőző magyarázatot ad az első állítására. „Ha egy nő kijelenti, hogy férjnél van, és később ezt a kijelentését visszavonva azt állítja, hogy nincs férje, az esetben, ha a visszavonás azonnal (egy köszönésnyi időn belül) megtörténik, hinni lehet neki, ha azonban ez csak később történik meg, az esetben csak akkor lehet hinni neki, ha – mint Gömáránk magyarázza – meggyőző magyarázatot ad arra, hogy miért mondta azt, amit először mondott. Hasonlóképpen, ha a nő kijelentette, hogy férjnél van, és később feleségül megy egy másik férfihoz, és meggyőző magyarázatot ad arra, hogy miért tette az első kijelentését, akkor a második férfival kötött házassága érvényes; ha viszont nem ad meggyőző magyarázatot, akkor a házasság érvényessége kétséges, és a férj köteles az asszonynak válólevelet adni.”
Römá idézi Ránt és Ráát, akik szerint ez a törvény csak arra az esetre vonatkozik, amikor a nő a férje nevének említése nélkül egyszerűen csak annyit mond, hogy férjnél van. Ha azonban azt állítja, hogy egy bizonyos férfi felesége, akkor még abban az esetben sem lehet elfogadni, ha ezt visszavonja, ha meggyőző magyarázatot ad arra, hogy miért mondta, amit eredetileg mondott. A Chelkát Möchokék szerint Rán ezt a szabályt arra az esetre is vonatkoztatta, amikor a nő azonnal visszavonja az állítását: A Bét Smuél viszont úgy értelmezi, hogy csak arra az esetre vonatkozik, ha a nő egy köszönésnyi időn után vonja vissza a kijelentését. (Maimonidész, A házasság szabályai 9:31.; Sulchán Áruch, Even Háezer 47:4.)
12 3Mózes 18:19.
13 Háláchá: Ha egy nő azt mondta: „rituálisan tisztátalan vagyok”. „Ha egy asszony azt mondja a férjének, hogy rituálisan tisztátalan, és egy köszönésnyi időn belül nem helyesbíti a kijelentését, később viszont visszavonja, az nem fogadható el, és nem létesíthet testi kapcsolatot a férjével. Ha azonban meggyőző magyarázatot ad az eredeti kijelentésére, akkor a helyesbítés elfogadható, és – Ráv szerint – létesíthet kapcsolatot a férjével. Ha viszont az asszony nemcsak tisztátalannak nyilvánította magát, hanem már úgy is kezdett viselkedni, mint aki rituálison tisztátalan – például speciális öltözéket öltött –, a magyarázata nem fogadható el, és rituálisan tisztátalannak tekintendő.
Römá ehhez hozzáteszi, hogy ha a férj tudja, hogy eredetileg miért nyilvánította magát tisztátalannak a felesége, akkor annak nem kell hivatalosan visszavonnia a kijelentését. Römá azt is hozzáteszi, hogy bár meggyőző magyarázat esetén elhihetők a feleség szavai, mindazonáltal lehetséges – sőt erényes cselekedet – Smuél példáját követve mindaddig tartózkodni a testi kapcsolattól, amíg az asszony meg nem tisztul.” (Maimonidész, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 4:10.; Sulchán Áruch, Jore Déá 185:3.)
