PURIM: A TERMÉSZETBE BURKOLT CSODA
A posztbiblikus kor két zsidó ünnepének egyike, a zsidó életrevalóság iskolapéldája, a természetesnek tűnő csodák sorozatának gyűjteménye – ez Purim, amelyet máig ünnepel a világ zsidósága.
Ezt az ünnepet – akárcsak Chánukát – nem említi a Tóra. Eszter könyve azonban, amely az ünnep előzményeit beszéli el, a zsidó Biblia szerves része, és az ünnep estéjén és reggelén történő felolvasása szorosan hozzátartozik a purimi szertartáshoz.
A purimi eseménysorozat a zsidó gálut ismétlődő történéseinek prototípusa. A zsidó jól érzi magát a gálutban: asszimilálódik, tevékenyen részt vesz a királyi lakomán. Mindenütt ott van – még a királyi palotában is –, felkelti a gyűlölködést, és máris jön Hámán/Hitler/Szálasi, és szövi, majd kivitelezi a „végső megoldás” terveit.
Bölcseink észrevették és megjegyezték, hogy Eszter könyvében, a Megilában, egyszer sem fordul elő Isten neve. A perzsa zsidók csodálatos megmenekülése, úgymond, természetes úton folyik, vagyis az isteni Gondviselés beavatkozása láthatatlan. A történet udvari intrikákról, asszonyi praktikákról, együgyű királyról szól, és a jó nagybácsiról, aki a háttérből vigyázza a királyi hárembe került szende unokahúg lépteit.
Azonban ez csak első látásra van így. A felszínen átsüt az isteni Gondviselés, az „arcát eltakaró Istenség” óvó védelme, mely megmenti a zsidó népet a végveszélytől. AHesztér Pánim – a természetbe burkolódzó, csodát művelő Istenség – nem lép nyíltan a színre, mint olyankor, amikor a zsidók ezt viselkedésükkel kiérdemelték, de jelen van, nem hagyja el népét a veszedelemben, és közbelépése nyilvánvaló és kézzelfogható, még ha láthatatlan is. Ezért mondják Bölcseink, hogy a Messiás eljövetelekor minden ünnep megszűnik – az egy Purim kivételével, amely örökké fennmarad. Miért? Mert az üldözött, kisemmizett, halálra ítélt zsidóság megmentése mindig időszerű, mindig érvényes, sosem évül el.
a szerkesztő.
Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 8. szám – 2014. július 28.