Értekezések aktuális etikai kérdésekről:
A balvégzetű űrutazás kérdései
Az első izraeli űrhajós űrutazásával és az űrrepülőgéppel történt szerencsétlenséggel kapcsolatban sok etikai és erkölcsi illetve vallási kérdés is felmerült az alábbi cikk a fontosabb kérdéseket taglalja.
Vallási szempontból megengedett-e az űrkutatás?
A zsidó gondolkodás kifejezetten pártol minden olyan kutatást, ami az emberiséget előre viszi. Azok a bibliai idézetek, amelyek arra utalnak, hogy „az egek Isten egei” (Zsoltárok 115:16.) nem a szó szerinti égre és földre vonatkoznak, s így nem jelentenek semmiféle tilalmat a világűrben való utazásra vagy annak kutatására. A talmudi bölcsek olyannyira nem „zárkóznak el” a világűr vizsgálatától, hogy egyes vélemények szerint (Talmud, Moéd Kátán 16a.) a Debóra énekében említett „Méroz lakói” (Bírák 5:23.) kifejezés egy másik bolygó lakóira utalhat. Így tehát a zsidóság még akár a földön kívüli élet lehetőségét sem veti el, habár mindenképpen a földi életet tartja Isten szemében elsődlegesnek, ahogy ezt a Szináj hegyi kinyilatkoztatás bizonyítja.
A Tóra törvényei az űrben
A szerencsétlenségben elhunyt Ilán Rimon, űrutazása előtt több rabbit is felkeresett. Néhány különleges kérdés először merült fel a gyakorlatban a zsidó törvény-értelmezésben: Érvényesek-e a Tóra törvényei, mint például a kóser étkezés törvénye, a Földön kívül?
A választ adó rabbik közül kiemelkedik a világhírű, békéscsabai származású, New Yorkban élő Czinner Gávriél (Gábor) rabbi, aki több rabbinikus mű szerzője. Okfejtése az Or Jiszráél című rabbinikus folyóiratban jelent meg nemrég.
Válasza így szólt: A Föld és az Ég Teremtője a parancsolatoknak csak egy töredékét kötötte egy bizonyos helyhez (ilyenek pl. az Izraelre vonatkozó mezőgazdasági törvények, lásd 3Mózes 25.). A Tóra összes többi törvénye, mindig vonatkozik az emberre függetlenül attól, hogy hol tartózkodik, tehát a világűrben is.
35 perces napok?
Egy másik érdekes kérdés így szólt: A Tóra előírja, hogy szenteljük meg a pihenéssel a hét hetedik napját, pénteken a nap lemenetelétől szombat estig. Ha valaki az űrben tartózkodik, milyen naplementéhez viszonyítsa a hetedik napot? Elképzelhető, hogy Rimon esetébe egy nap nem több mint 35 perc; az az időtartam, ami alatt űrrepülőjük megkerüli a földet? Így minden hetedik 35 percben hetedik nap lenne?
Hasonló kérdés felmerült már az északi vagy déli sarkkal kapcsolatban, ahol egyetlen éjszaka vagy egyetlen nappal eltarthat akár egy-két hónapig is.
A válasz: Mózes első könyvéből (1:14.) kiderül, hogy a Nap és a Hold csupán jelei egy napnak nem pedig meghatározói. A Talmud (Chágigá 12a., lásd még Rási uo.) megemlíti, hogy Isten a teremtés kezdetén megteremtette „a 24 órás napot”. Ez kizárja egy „35 perces nap” lehetőségét.
A Talmud (Sábát 69b.) megemlíti azt az esetet, amikor valaki a sivatagban jár és elfelejtette, hogy a hét melyik napja van, „akkor hat napot kell, hogy számoljon, és a hetediket szombatként tartsa meg”. Ebből kiderül, hogy más híján, az ember a napok számlálása által saját maga is létre hozhatja a szombatot. Így tehát a sivataghoz hasonlóan, azokon a helyeken, ahol nem egyértelmű a szombati nap ideje, hatszor 24 óra számlálása után a hetedik 24 órát kell szombatként megtartani. Rimon helyzete bizonyos szempontból még egyszerűbb volt, mint a talmudi eset, mivel könnyűszerrel tudta magát a floridai földi időszámításhoz igazítani, amely kiindulási pontja volt. Tehát amikor Floridában „bejön” a szombat akkor „jön be” az ő számára is.
Sírkő és gyász
Sajnos az űrszerencsétlenség után újabb kérdések kerültek a rabbik elé.
Mikor kezdődik a gyászidőszak Rimon rokonainál? Ha a holttestnek még csak nyoma sincsen lehet-e sírkövet állítani?
A háláchá (a zsidó jog) azt írja elő (Sulchán Áruch, Jore Déá 375:1., 7.), hogy a gyászt és az azzal járó különféle szokásokat a közvetlen rokonoknak, általában csak a temetést követően kell megkezdeniük. Abban az esetben, ha nincs temetés, attól a perctől kezdve kezdődik a gyászt, amikor már feladták a reményt a holttest utáni keresésben.
Magát a sírkövet a holttest tiszteletére, földi maradványok fölött állítjuk. Így ha a holttest teljesen megsemmisült nem állítanak sírkövet. Ezért sem állítottak sehol sírkövet (csupán emlék követ) az auschwitzi mártírok esetében. Ilyen esetben a talmudi mondás szerint, az elhunyt személy jótettei és munkássága állítanak neki emléket.
A halottá nyilvánítás
A zsidó jog szerint általában csak a holttest biztos azonosítása alapján lehet valakit halottnak, s így a házastársat özvegynek nyilvánítani. Újraházasodhat-e Rimon özvegye, vagy egészen addig szalmaözvegy („águná”) marad, míg férje holttestét meg nem találják, és nem azonosítják?
A Talmud (Jövámot 121a.) a szalmaözvegység kapcsán ezt mondja: „Bölcseink azt tanították: ha azt láttuk, hogy olyan vízbe esett a férj, amelynek határai végesek (vagyis látjuk minden oldalát) akkor feleségének megengedett, hogy újraházasodjon (hiszen hiába nem került elő a holttest, biztosan állíthatjuk, hogy a férj egyik oldalon se jött ki élve), ha pedig a víz határai végtelenek, akkor a feleségnek tilos újraházasodnia… (hiszen könnyen lehet, hogy férje valahol a láthatáron túl megmenekült, így pedig az újraházasodás házasságtörés lenne)”.
Az Ilán Rámonnal és társaival történt szerencsétlenség az első esethez hasonlít, hiszen biztosan tudjuk, hogy az űrhajót, a felszállás óta nem hagyta el, és ugyanakkor a robbanást sajnos semmiképpen sem élhette túl.
