Dávid király öröksége
„Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő Istenre mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, hogy amiképpen megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izrael Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon.” (1Királyok 1:29 30.)
Dávid uralkodása vége felé közeledik. Már hetvenéves: abban a korban nagyon öregnek számított. Harmincéves korában lett király, és negyven évig uralkodott: hét évet Hebronban, harminchármat Jeruzsálemben.
Dávid és Salamon királysága az Első Állam aranykorának számít. Egységes, erős, centralista hatalom, amelynek alig van ellenzéke, s nyugodt, kiegyensúlyozott életét csak itt-ott tarkítja egy-egy puccskísérlet, például az Ávsálom-féle lázadás. Most, amikor az idős király a halálán van, a számba jöhető jelöltek megpróbálják magukat menedzselni, ha más mód nincs, szervezkedéssel. Egy ilyen kísérlet meghiúsulásáról szól a háftárá.
A heti szidrá és a háftárá közötti összefüggés kézenfekvő. Két öregember Ábrahám és Dávid életének utolsó szakaszát látjuk: mindkettőt utódlási és örökösödési gondok foglalkoztatják. Ábrahám kedves fiának és szellemi örökösének, Izsáknak a jövőjét kívánja biztosítani, amikor jó házból való feleséget keres neki, Dávid pedig trónját és királyságát szeretné biztos kézben tudni. Ábrahám, aki ebben az időben már száznegyven éves, aktívan tervez, kezdeményez, intézi ügyeit, sőt meg is nősül, és további gyermekei születnek új feleségétől. Dávid feleannyi idős, de a háborúk és az államügyek már felemésztették energiáját a Midrás szerint még a Szánhedrin élén is ő állt , ezért történetünk kezdetén már visszavonult a közügyektől, és apatikusan várja a halált.
Más különbség is van a két történet között. A negyvenéves Izsák, a meglett férfi, aki már átélte a Morijá-hegyi megkísértést, aláveti magát apja akaratának, míg Ádonijáhu, aki legitim trónörökösnek tartja magát, nem bírja kivárni apja halálát, és szervezkedni kezd a hatalom megkaparintására.
A Biblia tárgyilagosan számol be Ádonijáhu szervezkedéséről. Megtudjuk, hogy a kellemes külsejű, nagyra törő királyfi elbizakodottságában határozta el, hogy ő lesz a király; hogy harci szekereket és lovasságot „mozgósított”, és ötven fullajtár vágtatott előtte. Amikor elérkezettnek látta az időt, államcsínyt tervezett Joávval, a hadsereg parancsnokával, Ebjátár főpappal és az udvartartás más tagjaival, valamint apjának több másik fiával. Cádok, a másik pap, Benájáhu, a vitézek kapitánya, Nátán próféta, Simi és Réi, Dávid két kipróbált tanácsadója nem tartott vele, sőt a király hű zsoldosai sem.
A becsvágyó királyfi nagyszabású áldozati tort rendezett hívei számára, amelyre azonban érthető okokból nem hívta meg öccsét, Salamont, a prófétát és Benájáhu parancsnokot. A próféta tudomást szerzett a dologról. Felkereste Dávid legkedvesebb feleségét, Salamon anyját, Bátsevát, és megmondta neki, mit tegyen, hogy rábírja a királyt a Salamon trónöröklésére vonatkozó ígéret megerősítésére.
Bátsevá audienciára jelentkezett a királynál, aki azonban foghegyről tárgyalt vele, és csak annyit kérdezett: „Mi van veled?” Az asszony, aki anyakirálynőnek tekintette magát, emlékeztette Dávidot esküjére, hogy halála után Salamon fog ülni a trónon, majd kissé kiszínezve elmesélte a történteket: „Ádonijá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem is tudsz róla. Még hozzátette: Most azért, uram, király, rajtad van egész Izrael szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király!” Azt is elmondta, hogy ha nem hiúsítják meg Ádonijáhu szándékát, akkor ő és fia biztosan áldozatául esnek a puccsnak.
Bátsevá még beszélt, amikor az előre megbeszélt terv szerint bejött Nátán, és Bátsevá távozása után ő is fölvetette az utódlás kérdését. A próféta megkérdezte, mondta-e valaha Dávid, hogy Ádonijáhu lesz az örököse, ugyanis… és ő is elmondta, ugyancsak kiszínezve, az eseményeket. „…esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Ádonijá király!” mesélte, majd drámai kérdéssel folytatta: tudott-e a király minderről, az ő ötlete volt-e, és ha igen, hogy lehet, hogy nem tájékoztatta őt, a prófétát?
Az apatikus, fáradt, öreg király lassan felfogja, miről van szó. A háta mögött ilyesmik történnek, pedig ő Júda oroszlánja, és még van annyi ereje, hogy keresztülvigye akaratát! Eszébe jut, hogy ugyanerről beszélt vele az asszony is, aki itt volt… ki is volt az?… Igen, Bátsevá volt, Salamon anyja, legkedvesebb felesége, akiről ez a Nátán annak idején azt a híres példázatát mondta…
Dávid megparancsolja, hogy jöjjön vissza Bátsevá, s megerősíti előtte esküjét: „Az élő Istenre mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, hogy amiképpen megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izrael Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon.”
Dávid szinte megfiatalodik ezekben a percekben. Támadt egy ötlete, amellyel meghiúsíthatja Ádonijáhu tervét, kivédheti a fenyegető polgárháborút, megtarthatja Bátsevának tett ígéretét, és ami a fő megmutathatja, ki az úr a házban! Terve egyszerű, de zseniális: Salamon azonnal foglalja el a trónt! A hagyatéki eljárás zavartalanul folyik le, Dávid vitathatatlanul ura a helyzetnek. A mesteri sakkhúzás sikerül: Salamont felültetik a király öszvérére ez volt akkor a Rolls-Royce , s vitézek díszkíséretében leviszik a Gichon-patakhoz, ahol Cádok pap felkeni királlyá. „Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Salamon király!”
Amikor az Ádonijáhuval dáridózó összeesküvők tudomást szereztek erről, sőt a hírhozó, Jonátán, Ebjátár pap fia azt is hozzátette, hogy „Salamon már ott is ül a királyi trónon”, „megrémülve fölkeltek mindnyájan… és elment mindenki a maga útjára”.
Nem tudjuk, mennyi idő telt el Salamon megkoronázása és Dávid halála között. Jehudá Kiel (Dáát Mikrá, 1Királyok) feltételezi, hogy „jelentős idő” lehetett. Dávid még egyszer legyőzte öregkori gyengeségét, és halála előtt részletes politikai és szellemi végrendeletet adott át fiának de ez már egy másik történet..
