Talmud
Szánhedrin 3. fejezet:
Diné Mámonot Bislosá…: A Bírák És A Tanúk Törvényei
Bevezetés
„Bírákat és felügyelőket rendelj magadnak minden kapuidban, melyeket az Örökkévaló, a te Istened ad neked, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igazságos ítélettel. Ne hajlítsd el az ítéletet, ne ismerj tekintélyt és ne fogadj el megvesztegetést, mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemeit és elferdíti az igazak szavait. Igazságot; csak igazságot kövess, hogy élj és elfoglaljad az országot, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.”
(5Mózes 16:18–20.)
„Ha nehéz lesz neked valami az ítélkezéshez, vér és vér között, jog és jog között, sérelem és sérelem között, bármely pörös ügy kapuidban, akkor kerekedj föl és menj el arra a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened. És menj el a levita papokhoz és a bíróhoz, aki lesz abban az időben és kérdezd meg, hogy tudtodra adják az ítélet igéjét. Te pedig cselekedjél amaz ige szerint, amelyet tudtodra adnak arról a helyről, melyet kiválaszt az Örökkévaló; és őrizd meg, hogy cselekedjél mind aszerint, amire téged tanítanak. A tan szerint, melyre téged tanítanak és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra.”
(Uo. 17:8–11.)
„Ne álljon elő egy tanú valaki ellen bármi bűnnél és bármi véteknél, bármely vétségnél, mellyel vétkezik; két tanú vallomására, vagy három tanú vallomására állapíttassék meg a dolog.”
(Uo. 19:15.)
„Ne szövetkezz gonosszal, nehogy jogtalan tanú legyen!”
(2Mózes 23:1.)
A Szánhedrin traktátus első fejezetében megismerkedtünk a különféle törvényszékek és bíróságok meghatározásával és feladatával. Ez a harmadik fejezet a bíróságok összetételének és eljárási módszereinek bemutatásával egészíti ki ezt a képet.
A legfelsőbb törvényszékek (a huszonhárom illetve hetvenegy tagú Szánhedrin) állandó testületek voltak, a tisztüket betöltő bírákat maga a Nagy Szánhedrin választotta. Ezzel szemben a főként hétköznapi jogi ügyekkel foglalkozó háromtagú bíróságoknak nem mindegyike volt állandó. Gyakran előfordult, hogy csak egy-egy konkrét eset eldöntésére ültek össze.
Mindkét esetben fölmerül egy gyakorlati kérdés: Hogyan döntötték el, hogy kik legyenek a bírák? Egy hivatásos bíróság csak szakértő bírákból vagy fölavatott rabbikból állhat – de mi a helyzet a laikusokból összeálló bíróságokkal? Bármely zsidó lehet bíró? Továbbá: a zsidó törvényben a bírói döntés legfontosabb támaszai a tanúk, végső soron az általuk elmondottak határozzák meg a tárgyalás kimenetelét. Következésképp olyan szabályokat kell hozni, amelyek kizárják a hamis és megbízhatatlan tanúkat, illetve mindazokat, akik e vonatkozásban valamilyen más ok miatt nem vehetők számításba.
A Tóra szerint a „jogtalan tanú” vallomása (éd chámász – עד חמס) nem vehető figyelembe. De ki minősíthető jogtalan tanúnak, és hogyan állapítható meg a jogtalansága?
A Talmud alábbi három lapja gyakorlati szemszögből vizsgálja ezeket a kérdéseket.
A félkövér betűtípussal szedett szövegrészletek egyeznek a Talmud szó szerinti fordítással.
