Az allábiakban a Kicur Sulchán Áruchból közlünk egy pár olyan pontot, mely a temetőlátogatással kapcsolatos.
Ganzfried Slomó rabbi (Ungvár, 1804–1886), aki Magyarországon élt és alkotott. Érdekes például, hogy mikor világhírű könyvében a „szokásunk” vagy „ebben az országban” kifejezést használja akkor Magyarországra gondol.
198. fejezet 13. §. Amikor a temetőbe érnek, annak, aki már 30 napja nem látta a sírokat, el kell mondania az Áser jácár etchem bádin… áldásmondatot utána pedig az Átá gibor… áldásmondatot (az Ámidából) egészen a leháchájot métimszavakig.
199. fejezet 10. §. Szokás, hogy mikor kimennek a temetőből, néhány fűszálat tépnek le és dobják hátrafelé, maguk mögé és azt mondják: Záchor… – „Gondolj arra, hogy porból vagyunk”. Emlékeztetés ez halottak feltámadására is, hogy újjáélednek majd poraikból, mint ahogyan azt az Írás mondja: kisarjadnak a városból, mint a mezőnek füve. Ezt szabad megtenni félünnepen is, azután megmossák a kezeket.
Található arra utalás, hogy ez a halott által okozott tisztátalanság csak e három dolog által tisztulhat meg, vízzel, a vörös tehén porával és izsóppal.
A kezeket nem a folyó vizében, hanem edényből öntött vízzel kell megmosni. Az edényt nem szabad annak a kezéből átvenni, aki éppen megmosakodott, hanem ez tegye le, az meg vegye fel. A kezeket letörléssel nem szabad megszárítani. Némelyek azt tartják, hogy hétszer le kell ülni, mert a szellemek kísérik, de mihelyst leül, elsuhannak tőle. Némely helyen csak háromszor szoktak leülni, miután a kezeiket megmosták, és mindhárom ízben elmondják a Vijhi noám…versét és utána a 91. zsoltár folytatását. Ha ünnepen temetik a halottat, szintén leülhetnek háromszor, mint hétköznapon.
Ügyelni szoktak arra is, hogy az ember ne menjen be a házába, míg kezeit meg nem mosta, és le nem ült. Ezeket a szokásokat igen komolyan kell venni, hiszen „Atyáink szokása pedig olyan, mint a Tóratörvény”.
14. §. Tilos a sírok felett járni, mert némelyek szerint minden használatba vétele tilos. Mindazonáltal valamely sírhoz kell menni és nincs más útja, csak ha rajtuk jár, akkor szabad.
15. §. Ne menjen az ember a temetőbe vagy a holttestnek négy rőfnyi körébe, vagy a halottas szobába akkor, mikor a tfillin (imaszíj) van a fején, vagy a cicit a ruháján, mert kigúnyolja a szegényt. De ha befedték azokat, akkor szabad. Ugyanígy ne imádkozzon ott, ne mondja a zsoltárokat sem, kivéve azt, amit a halott tiszteletére mond.
16. §. Nem szoktak a temetőben a halott tiszteletére való tekintettel illetlenséget elkövetni, pl. ne egyen, ne igyon ott és ne végezze ott szükségletét, ne legeltessenek ott marhákat, ne szedjenek onnan füvet. A temetőbe ültetett fákról azonban, ha nem sírokon nőttek, szabad a gyümölcsöt leszedni.
17. §. Némely helyen nem szoktak tizenkét hónap elmúltáig sírkövet emelni, mert a sírkő megtisztelés, ez pedig, az illetőnek a gyászév alatt csak fájdalmára lenne, továbbá, mert a sírkőnek egyik célja az, hogy ne vesszen ki a szívből emléke, a halottat pedig tizenkét hónapig nem feledik el. Más helyeken azonban nincsenek erre figyelemmel.
