Zsidó történelem
A magyarországi zsidók emancipációjának története
Forrásanyag
Az anti-emancipációs nézet
„A zsidóság, míg rabbinus és mózesi értelemben zsidó maradni akar, polgári jogokat egy nemzetnél sem gyakorolhat, mivel maga elkülönözve fennálló nemzet kíván maradni, s vallási kötelességének tartja, hogy mindazon nemzetektől, melyeknél menedéket talált, elkülönözve fennálljon. Már az, ki magát más nemzethez tartozónak tekinti, se elkülönözésében tovább is megmaradni kíván, sőt magát erre lekötelezve hiszi, józanon sem kívánhatja, sem nyerheti azon jogokat, melyeknek fő feltétele, hogy az, ki ezeket gyakorolja, a nemzethez tartozzék,; s így a zsidóság sem, mely szétszórva a világkerekségén, ugyanazon zsidó, minden más nemzetektől elkülönözött, házasság, s más közös szokások s törvények által elkülönözött nemzetiségét kívánja feltartani”
Eötvös József: A zsidók emancipációja
(Magvető kiadó, 1981) 31. l.
Vagy talán az ezerszer felhozott Messiás-reményeket fogjuk felhozni annak bebizonyítására, hogy a zsidók, kik országok helyreállását várják, a polgárosításra alkalmatlanok? Hisz ők minden helyet csak számkivetésök helyének tekintők, csak egy rövid nyugpontnak hosszú vándorlásokon – így szólnak a polgárosítás ellenei -, mi nekik Anglia vagy Német- vagy Magyarország, hazájok a Jordán partjain, a nagy Libanon hűs völgyeiben áll, s csak ennek emlékénél dobog fel szívök; csak ha az időről szólnak, melyben a rég várt Messiás végre eljő, tölti remény lelkeiket. A zsidók lakhelyöket nem tekintik hazájoknak, s azért pogárosításokról szólni képtelenség.
Uo. 40. l.
Mi lenne annyi jámbor varga- s szabóból, mi a boltoslegények keresztény hadából, ha végre zsidó is felvétetnék fenséges körökbe; hol keresse az árva keresztény mindennapi kenyerét, ha a zsidónak is birtokjog adatik? – nem elég-e, hogy a zsidót tűrjük?…
Az előítélet önösséggel frigybe lépett? S ez az: mi a zsidók polgárosítása kérdését oly nehézzé teszi; ez, miért a kormány jó szándékát — még a kevésben is, amit adott — rosszallni, a törvényhozás határozatait rágalmazni érdemes vala. Mert hogy ok nincs, mely a zsidók polgárosítása ellen felhozva, a józan ész elfogulatlan ítéletét meggyőzhetné, hogy nincs egyetlen erősség, mely vagy semmit, vagy éppen az ellenkezőt nem bizonyítaná, arról meg vagyok győződve, s ezt reménylem kimutathatni.
Uo. 16-17. l.
Lőcse város követe, Wéber Károly az 1844. szeptember 27-i parlamenti ülésen azzal vádolta meg a nemességet, hogy a zsidókat, az ő, azaz a városok nyakába akarja varrni. „A felolvasott törvényjavaslatot – mondja Wéber – szabad szelleműnek tartanám, de miután egyrészről a törvényhozásból kizárt városok felszólamlása ellenére mindent elkövetett, s a zsidóknak minden jogokat megadott, csak hogy azok a városokba összetóduljanak – másrészről pedig még csak azt sem engedé meg nekik, hogy a nemesi jószágot zálogképp bírhassák -, az érintett törvényjavaslatot nemcsak szabadszelleműnek nem tartom, sőt mint ezekből látom, hogy a nemesi rend csak más és különösen a polgári rend rovására akart liberális lenni.”
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon, 270. l.
Az optimista emancipációs nézet
Talán nem helytelenül felelhetnénk erre, hogy a szabadság nem oly valami, mit érdemekért jutalmul adni rajtunk áll; hogy az minden embernek vele született joga, melytől vétek nélkül senki által meg nem fosztathatik; mondhatnók, hogy az: mert valaki a polgári jogokkal visszaélhetne, egy egész néposztálynak kizárására elég ok nem lehet; hogy maga Draco csak elkövetett vétkek büntetésében vala kegyetlen, s a legvérengzőbb zsarnok egy népnek vétkeit legfellebb azáltal büntetés, hogy minden tizediket vérezetté; mondhatnám, hogy valakit jobbíthatatlannak hirdetni, kinek jobbításáért semmit nem tevénk, nem igazságos; s hogy miután korunkban a legundokabb gonosztevőre sem szoktunk nyomni bélyeget, a szégyenjel, melyet egy egész nemzetre nyománk, talán éppen olya kegyetlen. De minek ennyi ok?
Eötvös József: A zsidók emancipációja
(Magvető kiadó, 1981) 19. l.
Azt hogy a zsidók vallásos szertartásaik miatt a keresztények lakomáiban nem részesülhetnek (s ez egyike a legkedveltebb okoknak), de elmellőzve is itt azt, hogy annyi reformok után, melyek a szidók vallásában egy idő óta történnek, talán az idő távol nincs, melyben az iránt is változások fognak történni.
Uo. 39. l.
A pesszimista emancipációs nézet
„Nemzetiség, kifejtett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progresszió nem kell, erre állítok mindent, a nélkül mondhatom, egy zagyvalék nép – melynek talán több pénze lesz – leszünk, a dögbőröket talán drágábban el adhatjuk stb., de ez engem nem mozdít; mindenekelőtt áll hűség a fajtámhoz. Új bizonyságát adja a magyar tágkeblűségének, miszerint néha bizony éppen azon helyzetbe teszi magát, mint az, ki maga alatt vágja az ágat, és anélkül, hogy észrevenné, vízbe esik, s később megbánja a dolgot. [… ] Az angol nemzet ugyanis ellibertálhatta a zsidó fajt, mert ha például én egy palack tintát öntök egy nagy tóba, azért a víz nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül megihatja a nagy angol elemben a zsidó transeát; ugyanez áll Franciaországra nézve is; de ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt meg nem eheti az ember; de más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök, és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejő a víz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benn tartom, azt az újságban fogják hirdetni, de biz én a magam gyermekét konzerválom, és a másikat kilököm. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzetiség rovására történik, és ez nem vélekedés, mert apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden ilyféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve. Tehát annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség most oly elemnek, melynek több intelligenciája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezést nyújtson.”
Széchenyi István a főrendi tábla
1844. október 1-jei ülésén
Törvények
1940. március 9. törvénytervezet
„1. §. A türelmi adó eltöröltetik. 2. §. A zsidók az ország egyéb nem nemes lakosai által gyakorlott minden polgári jogokban a Magyar Szent Korona alatt mindenütt részesíttetnek.”
Emancipáció 1849. július 28.
- §. A hazának polgárai közt vallásbeli különbség jog és kötelesség tekintetében, különbséget nem tévén, ezen elv szerint kijelentetik, miképp a magyar álladalom határain belül született, vagy törvényesen megtelepedett mózesvallású lakós, mindazon politikai s polgári jogokkal bír, melyekkel azzal bármely hitű lakosai bírnak.
- §. A törvényes telepedésnek föltételei, ideiglenes rendeletnél fogva, a kormány által fognak meghatároztatni.
- §. Keresztény és mózesvallású közt kötendő házasság, polgári következményeire nézve érvényesnek, nyilváníttatik. Az ily házasság polgári hatóság előtt köttetik, melynek módja, ideiglenesen, rendelet által fog meghatároztatni.
- § Egyszersmind a belügyminiszternek m hagyatik:
a. A mózesvallásúak papjaiból és népválasztottjaiból hívjon össze egy gyülekezetet, részint, hogy hitágazataikat nyilvánítsák, s illetőleg reformálják, részint hogy jövendő egyházi szerkezetökre nézve a kor kívánataival megegyező javításokat tegyenek.
b. E törvény foganatosítása azon utasítással tétetik kötelességévé, hogy alkalma szabályok által a mózesvallásúak a kézi mesterségek és a földmívelés gyakorlására vezérelhessenek
Az emancipációs törvény 1867. XVII. tc.
- §. Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.
Dátumok és fejlemények
| 1840. március 9. | Dubravitzky Simon törvénytervezetet terjeszt elő az emancipációra |
| A főrendek ezt korlátozták és a bevándorlás korlátozását is követelték | |
| 1840. évi XXIX. törvénycikk | Az uralkodó nem járult hozzá a törvényhez illetve módosította azt egyedüli fontos lépés a bányavárosokon kívüli szabad letelepedés |
| 1843-44 évi országgyűlés |
Az alsótábla elfogadta a városi polgárjogok megadását, de azt a felsőtábla elvetette, sőt a korábban csak a király által megvétózott nem nemesi polgárjogokat sem fogadták el |
| 1846. július 27. | V. Ferdinánd eltörölte a türelmi adót a tartozásból lecsökkentett 1,2 millió ft-t a zsidóknak 5 év alatt kellett megfizetni |
| 1847-48 utolsó rendi országgyűlés | Ismét el lett utasítva a zsidók városi polgárjogszerzése még egyéni úton is |
| 1848-49 szabadságharc |
A szabadságharc nevezetes 12 pontja magában kellett volna, hogy foglalja a zsidók egyenlősítését is, csakhogy ez nem következett be. Országszerte pogromok voltak és felerősödtek az emancipáció elleni hangok. A nyomásnak „a haza egységének érdekében” engedett a politikai elit is. Ugyanakkor a zsidóság nagy része aktívan részt vett a forradalomban |
| 1849. július 28. | Az országgyűlés az utolsó percben elfogadta a Szemere Bertalan által előterjesztett törvényjavaslatot, amely négy pontból állt |
| 1852. november 2. | Egy császári rendelet Magyarország az osztrák polgári törvénykönyvet terjeszti ki, ennek értelmében zsidók csak külön engedéllyel és feltételekkel házasodhatnak |
| 1853. október 2. | Egy császári rendelet megfosztja a zsidókat a birtokszerzés jogától |
| 1859. november 22. | Egy császári rendelet megengedi zsidóknak keresztény inasok tartását |
| 1860. január 13. | Egy császári rendelet megengedi, hogy zsidók foglalkozzanak gyógyszerészettel, malomiparral, italméréssel, a szeszégetéssel. |
| 1860. január 14. | Zsidók költözhetnek bányavárosokba is |
| 1860. február 18. | Egy császári rendelet visszaállítja a zsidók birtokszerzési jogát |
| 1861. június 17. | Az újonnan összeülő országgyűlés egy bizottságot állított fel egy emancipációs törvény kidolgozására, de ezt már nem tudták megvitatni, mert a parlament feloszlott |
| 1865 | Deák nem az emancipációt, hanem „törvényesen bevett vallások különbsége nélkül” „vallások különbsége nélkül”-re való cserélését javasolta, de ezt elvetették |
| 1867. december 20., 22., 23. | Az alsó és felső ház elfogadta az emancipációs törvényt 1867/XVII. |
| 1868 ősz | A nagy zsidó kongresszus és szakadás |
| 1869. június 14. | A kongresszusi alapszabályok elfogadtatnak |
| 1871. október | A ortodox alapszabály elfogadtatik |
| 1881. október | Tisza Kálmán kabinetje előterjeszti a zsidó-keresztény házasságok rendezését szolgáló törvényjavaslatot, de ezt a felsőház leszavazza |
| 1893– 1895. október 16. |
Az izraelita vallásról szóló törvényjavaslat előterjesztésétől egészen a recepciós törvény elfogadásáig |
