Natalia Ginzburg élete olyan fordulatokat tartogatott, amelyek egy regényben is hihetetlennek tűnnének: üldöztetés, tragédia, világhír és politikai pálya.
Natalia Ginzburg nemcsak a 20. század legjelentősebb irodalmi alkotói közé emelkedett, hanem saját bőrén tapasztalta meg a fasizmus brutalitását, férje elvesztését és a háború pusztítását is. Mindezekből olyan művek születtek, amelyek máig az emberi kapcsolatok és a történelem legérzékenyebb ábrázolásai közé tartoznak.
17 évesen már publikált, később álnév mögé kellett bújnia
Natalia Levi 1916. július 14-én született Palermóban, de gyermekkorát Torinóban töltötte. Édesapja, Giuseppe Levi neves szövettankutató volt, családjuk otthona pedig az olasz szellemi élet egyik fontos találkozóhelyének számított. Írók, tudósok és politikai gondolkodók fordultak meg náluk rendszeresen.
Tehetsége már fiatalon megmutatkozott: mindössze 17 éves volt, amikor első novellája megjelent a rangos Solaria folyóiratban. A történelem azonban hamar közbeszólt. A fasiszta Olaszország antiszemita törvényei miatt első regényét 1942-ben már csak álnéven, Alessandra Tornimparte néven publikálhatta, mivel zsidó származású szerzők hivatalosan nem jelenhettek meg.
A férjét megkínozták, ő mégis új életet épített
1938-ban feleségül ment Leone Ginzburghoz, az ismert antifasiszta értelmiségihez. A házaspár három gyermeket nevelt, miközben folyamatosan a rezsim célkeresztjében álltak. Leone Ginzburgot politikai tevékenysége miatt száműzetésbe küldték egy Abruzzo tartományi faluba, később pedig Rómában részt vett egy illegális antifasiszta lap szerkesztésében.
1944-ben letartóztatták. A börtönben elszenvedett brutális kínzások következtében meghalt. Natalia pedig három kisgyermekkel maradt egyedül.
A tragédia nem törte meg. Az Einaudi Kiadónál folytatta munkáját, majd második házassága után Rómába költözött, ahol pályafutása legtermékenyebb időszaka következett. A következő két évtizedben jelentek meg legismertebb regényei, novellái és esszéi, amelyekért elnyerte Olaszország legrangosabb irodalmi kitüntetéseit, köztük a Strega- és a Bagutta-díjat.
Natalia Ginzburg parlamenti képviselő lett
Natalia Ginzburg számára az irodalom és a közélet mindig összetartozott. Fiatal korában kapcsolatban állt az Olasz Kommunista Párttal, később pedig függetlenként folytatta politikai szerepvállalását. 1983-ban Róma képviselőjeként bekerült az olasz parlamentbe.
Élete során gondolkodása is sokat változott. A második világháború és a holokauszt mélyen formálta identitását, írásaiban pedig újra és újra visszatért a család, az emlékezet, a hit és a történelem kérdéseihez. Bár világnézete sokszor vitákat váltott ki, műveiben mindig az emberi sorsok összetettségét kereste.
Nemcsak a könyvek világában hagyott nyomot: 1964-ben Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma című filmjében Mária Magdolna testvérét, Betániai Máriát is eljátszotta.
Natalia Ginzburg 1991-ben hunyt el, de regényeit és esszéit ma is világszerte olvassák. Műveinek egy része magyarul is megjelent.
Borítókép: Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.