Ros chodes, vagyis az újhold amolyan félig ünnepnap a zsidó naptárban. Bár a férfiakra és a nőkre egyaránt vonatkozik a megünneplése speciális imák elmondása, különleges ételek fogyasztása vagy szebb ruhák formájában, a napnak mégis van sajátosan női vonatkozása is. Szokás, hogy ezeken a napokon a nők tartózkodnak bizonyos munkák elvégzésétől. A nők és az újhold különleges kapcsolata az aranyborjú epizódjáig nyúlik vissza. A nők ugyanis nem voltak hajlandóak részt venni az aranyborjú bűnében és nem adták oda ékszereiket és egyéb aranytárgyaikat, hogy bálvány készüljön belőlük. Jutalmul kapták az újhold ünnepét, amit a nők ezért komolyabban tartanak meg, mint a férfiak (Tur, Orách Chájim 417).
A Lubavicsi Rebbe magyarázata szerint a nők azért nem vettek részt az aranyborjú bűnében, mert az ő hitük erősebb volt, mint a férfiaké.
Ugyan ők, akárcsak a férfiak, több mint kétszáz évet töltöttek a bálványimádástól mélyen átitatott Egyiptomban, még sem inogtak meg az első adandó alkalommal, és számukra elképzelhetetlennek tűnt egy bálványszobor elkészítése. A Rebbe szerint az egész zsidóság ezen az erős hiten áll, és bár a hit néha „elbizonytalanodhat”, a nők azok, akik ebben a helyzetben erősek és megingathatatlanok maradnak, és ezt a hitet adják tovább gyermekeiknek, a következő nemzedékeknek is (ld. Likuté Szichot vol. 8 pg. 315ff).
Az újhold a Hold havonta bekövetkező megújulását ünnepli. Arra a napra esik, amikor a láthatatlanná vékonyodott Hold karéja újra feltűnik az égbolton. Az újhold az állandóságot, a folyamatos megújulást ünnepli, ami attól függetlenül bekövetkezik, hogy saját halandó életünk éppen milyen fázisba lépett. Így biztosítják a nők rendíthetetlen hitükkel népünk túlélését. Akármennyire is eltávolodunk, elhalványulunk, az asszonyok által újra meg újra bekövetkezik a megújulás.