Egy zsidó bárhol imádkozhat. Ha tíz férfi (egy minján) összejön, akkor olyan imákat is elmondhatnak, melyeket csak közösség jelenlétében szabad elmondani, és Tórát is olvashatnak. A zsinagógát az különbözteti meg más életterektől, amelyekben szintén lehet imádkozni, hogy speciálisan a közösségi szertartások céljára alakították ki, és található benne tóratekercs.

 

Augusztus 28-án, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 7-ig, változatos zenei és kulturális programokkal várják az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. 

A zsinagóga állhat önmagában, vagy összekapcsolódhat egyéb közösségi terekkel, például tanulásra szolgáló bét midrással, mikvével, konyhával, rabbilakással, rendezvényteremmel, stb., ahogyan ezt sok magyarországi zsinagógában is megfigyelhető. A héber bét kneszet elnevezés mellett az askenáz világban elterjedt a súl (sül, sil) kifejezés is, mely a zsinagóga tanház-jellegét emeli ki. Az általánosan elterjedt, görög eredetű zsinagóga szó a synagein – összegyűlik igéből ered, vagyis, ahogyan a héber megjelölés is, az összegyűlés és a közösség fontosságát emeli ki.

A zsinagógának a közösség lehetőségei szerint szép és díszes épületnek kell lennie:

„Készítsetek egy gyönyörű sátrat, egy gyönyörű lulávot, egy gyönyörű sófárt, gyönyörű imarojtokat, gyönyörű pergament egy tóratekercs számára, és írjátok arra az Ő Nevét gyönyörű tintával, gyönyörű lúdtollal, szakértő írnok által, és tekerjétek be a tóratekercset gyönyörű textilbe.” (Sábát 133b.)

A micvák szebbé tétele nemcsak az által lehetséges, hogy szigorúbban tartjuk be azokat, hanem úgy is, hogy kidíszítjük a micvákhoz szükséges tárgyakat. Ha ezekkel teljesítjük a parancsolatokat, akkor ennek eredményeként nem csupán a parancsolatok lesznek tökéletesebbek, hanem általuk mi is szebbé válunk. A zsinagógában átélhetjük a pillanat szentségét és fontos, hogy ennek megfelelően viselkedjünk.

A zsinagógába lépés szabályainak egyike az, hogy férfiaknak nem illik fedetlen fővel a zsinagógába lépni.

De mi van akkor, ha az emberek ugyan befedik a fejüket, ám a zsinagóga – bármilyen szép és díszes is – kalapot emel? Erről szól a következő anekdota.

Történt egyszer, hogy Ferenc József a Szentföldre látogatott. Akkoriban Izrael a hatalmas Oszmán Birodalom része volt, és az uralkodó szívesen fogadta a másik óriási birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia urát. Ferenc József érkezésének hírére fellobogózták Jeruzsálemet és reményekkel telve várták a császárt. Amikor megérkezett, áhítatosan járta be Jeruzsálemet, a szent várost, és látogatást tett annak zsidó lakóinál is. Megtekintette a legfontosabb látnivalókat és megnézte azt is, hogy mint élnek egykori alattvalói.

 

Mesék a Monarchiából

Korábban meséltünk már Steiner Sáje rabbiról, akit zsidók és nem-zsidók egyaránt szerettek, és távolról is érkeztek hozzá áldásért fiatalok és idősek egyaránt. Most három, szintén Magyarországon élt rabbiról olvashattok, a sátoraljaújhelyi Teitelbaum Moséről, Koppel Reichről és a pozsonyi Schreiber Mose rabbi fiáról, akit Ktáv Szófernek neveztek. Érdekes idők jártak másfél évszázaddal ezelőtt Magyarországon, sőt egész … Olvass tovább

 

Jeruzsálemben akkoriban nagy építkezések folytak. Ferenc József nem volt rest, sorra látogatta valamennyit, és kedvtelve szemlélte azokat az épületeket, melyeket saját alattvalói emeltek. Néhány évvel korábban a ruzsini rebbe, Jiszráel Friedman rabbi drága pénzen megvásárolt arab tulajdonosaitól egy telket, nem messze a zsidók egyik legszentebb helyétől, a Siratófaltól. Gyönyörű zsinagógát építettek magas, fehér falakkal és szépen ívelt ablakokkal, csak éppen a teteje hiányzott még. Ferenc József természetesen meglátogatta ezt az építkezést is, hiszen a ruzsini rebbe egyben alattvalója is volt, az Osztrák-Magyar Monarchia lakosa.

A zsinagóga építtetői kellő tisztelettel köszöntötték uralkodójukat, körbevezették a pompás épületben és beszámoltak neki szentföldi életükről. Ferenc József megelégedettséggel szemlélte a zsinagógát, csak azon csodálkozott erősen, hogy miért nincs a tetején kupola. Az ő birodalmában ugyanis akkoriban kupolás zsinagógákat építettek. A zsinagógának valóban nem volt még teteje, mert ahogy folyt az építkezés, itt is csinosítgattak rajta egy kicsit, ott is hozzátoldottak még valamit, és mire a kupolához értek volna, elfogyott az építkezésre szánt pénz. Ezt azonban mégse vallhatták be, ezért Niszán Beck, aki a ruzsini rebbe nevében vezette az építkezést, így felelt:

„Felségednek igaza van, valóban, a kupola jelenleg nem látható. Felséged nagysága előtt ugyanis még zsinagógánk is meghajol, és tisztelete jeléül a kalapját is leemelte.”

Ferenc József nagyot nevetett az elmés válaszon, és rögtön megértette, hogy itt bizony segíteni kell. Szép összeget adományozott a célra, amiből befejezhették az építkezést, és felépülhetett a zsinagóga kupolája is.