„EZ ITT VAN IZRAELBEN!”

Egy nemrég megjelent felmérés szerint ma Izrael és a zsidók a különféle misszionáriusok fő céljai.

„Emlékeznünk kell arra, hogy a zsidó nép csakis a tradícióra alapozott identitástudat megőrzése által maradt fenn és ez az amit a misszionáriusok el akarnak venni tőlünk, kivágni alóluk az életet adó faágat. Amit valaha erővel akartak elérni, az ma ‘szeretettel’ óhajtják megtenni” – ír a Jád Leáchim, a Kezet a Testvéreknek nevű oktatásügyi szervezet Ez itt van, Izraelben! című legújabb kiadványában.

Az évtizedek óta működő szervezet – mely mára a világ minden zsidó központjában megtalálható – azt a feladatot tűzte maga elé, hogy küzd a „lélekvadászok” ellen. Ez utóbbiak egyre inkább elszaporodnak Izraelben is, kihasználva a joghézagokat. Eddig hatalmas lelki pusztítást végeztek a nem vallásos lakosság körében.

Gyakorlatilag minden vallás és szekta már ősidők óta a zsidókat potenciális megtérítendőknek tartotta és eszerint is bántak velük. 150 évvel ezelőttiig ez elsősorban erőszakkal vagy megvesztegetésekkel történt, de a zsidó tömegek asszimilációja és az egyre terjedő tudatlansága következtében a misszió is irányt váltott. A zsidó születésű, de a hagyományokat nem ismerő, szellemiségre éhes ifjúság könnyű prédának bizonyult a különféle szekták számára, hiszen az így felnevelt gyermekek fel sem tételezik. hogy létezik spiritualizmus a hagyományhű zsidóságban.

Sajnos nem csak Izraelben, hanem Magyarországon is egyre több, saját hagyományait nem ismerő zsidó fiatal kerül a térítő keresztény, buddhista és más szekták befolyása alá. Az okok Magyarországon is ugyan azok, mint Izraelben, vagy a világ más tájain.

A Jád Leáchim statisztikája szerint ma Izraelben 600 misszionárius csoport működik , melyek 1996-ban a „Sálom – 2000” akció folyamán 100 millió (!) dollárt gyűjtöttek össze a „hitetlen zsidók megtérítésére”. Ebből a pénzből több könyvkiadót, klubot, kávéházat, és ajándékboltot tartanak fenn, melyek mind egy célt szolgálnak.

Fő tevékenységük a fiatalság és az új bevándorlók megnyerése, lévén ez a két csoport áll legtávolabb a judaizmustól. Megtévesztésül általában zsidó jellegű öltözékben járnak (kipában, cicesszel), és könyveik is a tradicionális zsidó könyvek utánzata.

A térítés nem csak a judaizmus teológiai részét érinti, hanem az izraeli társadalom épségét és biztonságát is. A szektákba bekerülők általában elhagyják az általuk hitetlennek tartott családjukat, megtagadják az adófizetést és a katonai szolgálatot, nem hajlandók egészségügyi beavatkozásokra, sokszor kivándorolnak Izraelből és előfordult, hogy Izrael-ellenes kémkedésbe is belekeverednek.

Az igazi probléma az, hogy a nem hagyományos életmódot folytató szülők nem értik meg a zsidó nevelés szükségességét, és mikor ráeszmélnek tévedésükre, a legtöbbször már késő. Az államigazgatás felsőbb szintjein a struccpolitika jellemző és igyekeznek a szőnyeg alá söpörni az időről-időre előjövő botrányokat, bár két esetben a legfelsőbb Bíróság (Bágác) a missziók ellen ítélt (764/75 és 265/87). Erre alapozza a Jád Leáchim azt a töményjavaslatot, mely szerint Izraelben be kell tiltani mindenfajta misszionáriusi tevékenységet. Izrael a monoteista vallások Szentföldje és központja, így e törvény által elkerülhető lenne a kölcsönös egymás elleni uszítás és a békés egymás melletti élést is biztosítaná. Természetesen ez a zsidóságra is vonatkozna, bár a nem zsidók térítése távol áll a judaizmus szellemétől.

A legfontosabb teendő természetesen a megelőzés, de ez nem csak a különféle szervezetek feladata, hanem minden egyes szülőé is.

Davidovics Jiszráél

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 45. szám – 2014. július 31.