Szukot ünnepén két alapvető micvát, vagyis parancsolatot kell teljesítenünk. Az egyik az, hogy a szukkában, az ünnepi sátorban lakjunk (étkezzünk és aludjunk), a másik pedig a négyféle növény, az árbáát háminim parancsolata: a szukoti csokorban összefogjuk az etrogot, a pálmaágat, a mirtusz- és a fűzfaágakat, és áldás kíséretében megrázzuk azokat. Az ünnepnek sok neve van, leginkább szukot néven emlegetjük az ünnepi sátrak, a szukka (többes szám: szukot) után. Azonban a négy növény az ünnep egyik nevében sem szerepel.
Ennek talán az lehet az oka, hogy a csokrot naponta mindössze egyszer kell megráznunk (kivétel ez alól a szombat, amikor nem használjuk a csokrot). Egyetlen áldás, rázás hat irányba, és teljesítettük az előírást egész napra. A szukka, az ünnepi sátor azonban állandóan jelen van az ünnepen, és minél több időt töltünk benne, az annál dicséretesebb. A szukka lesz az ünnep idejére az otthonunk, ott eszünk, ott alszunk, és igyekszünk minél több időt ott tölteni. Ez azt is jelenti, hogy még amikor éppen nem is vagyunk a sátorban, akkor is kapcsolatban vagyunk vele, ahogyan az ember az otthonával is kapcsolatban marad, miközben dolgozik, vagy mindennapi teendőit intézi házon kívül.
Éppen ezért nevezik az ünnepet szukotnak – ez emlékeztet arra, hogy akárhova is megyünk, van hova kapcsolódnunk, van mihez kötődnünk. Tartozunk valahova. Az élet, akárcsak a szukka, időszakos és mulandó. Az egyetlen, ami állandó, az a Tóra, a tóratanulás, az imádkozás, a micvák és a jó cselekedetek – mindaz, amivel a szukkát is kitöltjük az ünnepen.
Adja az Örökkévaló, hogy imáink és jó cselekedeteink elhozzák még ebben az évben a végső és örök időkre szóló megváltást.
Örömteli ünnepet kívánunk!
Forrás: Chabad on Campus Queens