Erdős Renée egy felvidéki zsidó lányból lett a századforduló egyik legmegosztóbb, mégis úttörő írónője, aki a női vágyat nem suttogva, hanem hangosan írta meg.
A 20. század eleji magyar irodalom férfiak uralta világába robbant be egy fiatal nő, aki nemcsak tehetségével, hanem bátorságával is kihívta a kor normáit. Erdős Renée egy vallásos zsidó falusi családból indulva jutott el a művészi és spirituális önkeresés és hírnév legmagasabb fokára.
Egy zsidó lány útja a hírnévig
Erdős Renée egy szegény, sokgyermekes felvidéki zsidó családba született 1878-ban Ehrenthal Regina néven. A hagyományos zsidó értékek, a szűkösség és az elszánt tanulni vágyás mély nyomot hagyott későbbi munkásságán. Győrben nőtt fel, majd a fővárosba került, ahol a pesti neológ hitközség Síp utcai iskolájában tanított.
A pedagógusi pálya azonban hamar szűknek bizonyult számára. Rövid ideig színésznőnek készült, de valódi terepe az irodalom lett, az a közeg, ahol végre szabadon beszélhetett mindarról, amit nőként és zsidó származású alkotóként egyaránt elhallgattattak volna.
A női érzések „botrányos” megszólaltatója
Első verseivel az A Hét című folyóiratban jelentkezett, és azonnal feltűnést keltett. Nem a kor elvárt, visszafogott női hangján szólalt meg: Erdős Renée a női vágyat és a szenvedélyt meglehetősen kendőzetlenül írta meg.
Ez a hang egyszerre hozott számára hírnevet és elutasítást. Költészete mégis hatott a korszak nagyjaira, köztük Ady Endrére és Bródy Sándorra is.
Egy nő, aki megélt az írásból
Erdős Renée úttörő volt abban is, hogy a magyar irodalomban első nőként képes volt megélni az alkotásból. Legnagyobb sikerét a Santerra bíboros című regénnyel aratta, amely a vatikáni világ pompáját és titokzatosságát elevenítette meg.
Élete utolsó éveiben visszatekintett pályájára, emlékiratokat írt, dokumentumokat gyűjtött, mintha tudta volna, hogy története több mint egyéni sors. 1956-ban hunyt el Budapesten. Egykori, rákoshegyi otthona, az Erdős Renée Ház őrzi emlékét.
A borítóképen az írónő a Tolnai Világlapja 1929. június 12-i számában.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.